67702. lajstromszámú szabadalom • Berendezés búvárpáncéloknak belégzésre szolgáló levegővel való ellátására

ban belégzésre szolgáló levegőt vagy tiszta oxygént használunk. A berendezést úgy képezhetjük ki, hogy a szabályozó szerv működése más és más hatások alatt indíttatik meg. Lehet oly elrendezést választani, melynél, ha a nyomás egy bizonyos normális érték alá jut, friss levegő áramlik be mindaddig, míg a normális nyomás ismét helyreáll. Ha a beáramlást pl. valamely szelep szabályozza, úgy a szelep ezen kiképzésnél általában zárt helyzetben vesztegel, és csak a nyomás csökkenésével nyílik; a nyomás csökkenése pedig azáltal következik be, hogy az elhasznált oxygénnek megfelelő mennyiségű kilehelt szénsav és víz abszorbeáltainak. A berendezés egy további kiképzésénél a szelep a legintenzívebb munkakifejtés közben igényelt levegőmennyiség állandó átbocsátására van beállítva, állandóan nyitva áll, és csak időnként van zárva, illetve az átömléBi keresztmetszet csökkentve, ha ugyanis a búvár pihen, vagy kevesebb munkát teljesít. A szelep, mely tehát, mint említettük, normálisan nyitva van, a legnagyobb nyomás elérésénél záródik, illetve átömlési 'keresztmetszete fojtátik. Ezen elrendezésnek az előbbihez képest az az előnye, hogy a szelep nyitásának kimaradásával és a búvár élete veszélyeztetésével számolni nem kell, mert ha a szelepszerkezet csakugyan fölmondja a szolgálatot, a búvárnak j nagyobb mennyiségű levegő áll rendelkezésére, mint a fönt ismertetett kiképzésnél, mivel általában a szelepműködés kimaradása normális nyomás mellett következik be. Egy harmadik kiképzéshez azáltal jutunk, hogy állandóan annyi levegőt engedünk beáramlani, amennyit a test teljes nyugalom mellett épen igényel. A szelep tehát soha sem lehet egészen zárva, de nyitása növekedik, mihelyt a búvár munkát végez. Ez a kiképzés szolgáltatja a legnagyobb biztonságot, mivel ha a vezérlőmű föl is mosdja a szolgálatot, a levegőbeömlés teljes megszakadása sohasem következhetik be. Mindegyik kiképzés esetében valamely fojtószerkezet beépítése által gondoskodhatunk arról, hogy a nyomásváltozások enyhén következzenek egymásra, miáltal a szervezetre káros hatósok elkerültetnek-Lehet egyébként a vezérlőszervet, mely a búvárfölszerelés belsejében, tökéletesen védett helyen van elhelyezve, oly érzékenyre kiképezni, hogy az már a legcsekélyebb nyomásingadozásra is megszólaljon. A vezérlőszerv a legkülönfélébb módon képezhető ki. Választható e célra pl. egy manometer- vagy barometerszerű berendezés, melynek a nyomásváltozásra működésbe kerülő eleme mechanikai vagy elektroms úton nyitja vagy zárja a lgvegőbeömlést; lehet továbbá a nyomásváltozás halása alatt működésbe kerülő dugattyúval vagy membránnal a beömlést szabályozni. A találmánynak különös előnye, bárhogyan legyen is az részleteiben kiképezve, hogy segélyével igen takarékos levegőfogyasztást érhetünk el, amennyiben a levegőtartályból épen csak annyi levegő vétetik el, amennyi a lélegzéshez szükséges. A rajzon a találmány tárgyának két példaképem foganatosítási alakja van vázlatosan föltüntetve. Az 1. ábra a berendezés azon kiképzését mutatja, melynél a komprimált levegőkészletnek a fölszerelés belsejébe vezető beömlőnyílása normális nyomás mellett zána, vagy csak részben van nyitva, és a nyitás csak a nyomás csökkenésével következik be. Az (a) beömlőnyílás zárágát a (b) szelep eszközli, melynek vezérlése a (c) membrán és (d) emeltyűáttétel segélyével eszközöltetik. Membrán helyett természetesen valamely megfelelően méretezett rúgó vagy más elasztikus szerv is alkalmazható. A levegő mindenekelőtt az (e) kiegyenlítőtartályba áramlik, mely egyik oldalon a (c) membránnal van elzárva, és egy másik oldalon az (f) fojtószerkezet segélyével Ali a fölszerelés belső terével összeköttetésben. Ha a levegőtartály és a búváröltöny, belső tere közötti nyomáskülönbség egy bizonyos értéken fölülemelkedik, a membrán fölfeléhajlík, miáltal a szelep nyílik. A 2. ábra szerinti berendezésnél a szelep normális nyomás mellett nyitva áll és a legnagyobb még megengedhető nyomásnál záródik. Ezen berendezés