67673. lajstromszámú szabadalom • Csavarrugós súrlódó tengelykapcsoló

csavarszalagos sűrlódókapcsolóknál is kétirányú hajtást tesz lehetővé. Ezt az­által érjük el, hogy a rúgó mindkét vé­gét hajtófej gyanánt képezzük ki, melye­ket ily módon rendezünk el, hogy az egyik fej az egyik, a másik fej pedig a másik forgásirányban haji, mimellett a nem hajtó fejnek játéka van úgy, hogy a rugóban csak húzóigénybevélel lép föl, de semmiesetre sem keletkezhetik benne a reá nézve veszélyes nyomóigénybevé­tel. Emellett, a korábbi kísérletekkel szemben, a beiktatóemelővel nem csak az utolsó csavarmenetet, hanem célsze­rűen az egész rúgót összehúzzuk. Ily be­rendezésnél teljesen mindegy, hogy me­lyik irányban forognak a tengelyek, mi­vel a kapcsoló mindkét forgásiránynál működésbe jön. A csatolt rajzon találmányunk tárgyá­nak egy példaképen vett foganatosítási alakja van főltüntetve. Az előbb említett, a csavarrúgó végein megerősített két hajtófejet az (a) és (b) kiugrások képezik, mely utóbbi egyszersmind az (i) feszitő­emelő (o) csuklója gyanánt van kiké­pezve. Megfeszítetlen állapotban az (a) fej (d)-nél, az egyik tengellyel összekö­tött (c) menesztőtárcsára, a (b) fej pedig, (e)-nél, a (c) menesztőtárcsa előreugró karjára támaszkodik. Ha a rúgót össze­szorítjuk, mikor is az szorosan a másik tengellyel összekötött (m) karmantyú köré tekercselődik, egész lazán fekszik az most a két (d) és (e) támadási pont között; a (c) tárcsa forgásiránya szerint azt az egyik, vagy a másik (d, vagy e) viszi magával, vele együtt azonban az (m) karmantyút is, amelyhez szorosan hozzá­simúl. Ennek megfelelően, ha pl. nem a (c) tárcsa, hanem az (m) karmantyú volna a hajtó rész, az utóbbinak az (A) nyíl irányában való forgásakor az (a) rúgófej, a (b) nyíl irányába való forgás­kor pedig a (b) fej jutna működésre. A csavarrugónak az (m) karmantyú körül való összehúzása az eddig szoká­sos módon történik. A jelen foganatosí­tási alaknál, az (f) bekapcsolókarmantyú tengelyirányban való eltolásával, az (i) feszítőemelőt, a (g) segédemelő és a be­állítható (h) feszítőzár segítségével, az (o) csukló (k) csapja körül elforgatjuk. Ekkor az (i) emelő, az (1) állítócsavarral, a má­sik csavarvégen lehetőleg az (a) fejbez közel levő (al) bütyök (n) meghosz­szabbításához ütődik úgy, hogy az (al) bütyök és az (o) csukló, ellenkező irány­ban, széjjelszoríttatnak és ezáltal a csa­varrúgónak az (o) és az (al) pontok kő­zött fekvő menetei az (m) dobra fek­szenek. A rúgó megfeszítése pl. úgy is történ­het, hogy ismeretes módon, az (a) és (b) fejek közé feszítőékeket verünk, melyek ezen két fejet tangenciálisan szétfeszítik és ezáltal a rúgót összehúzzák stb. Az elrendezés lényege, hogy a működtető­szerkezet (feszítőemelő, feszítőékek, vagy hasonlók) a menesztőszerkezettől, (e, d) ütközők, (c) tárcsa, független és így a forgatónyomatéktól tehermentesítve,köny­nyen kapcsolható és kiiktatható. SZABADALMI IGÉNY. Csavarrúgós súrlódó tengelykapcsoló a mozgatószerkezeitől különválasztott működtetőszerkezettel, azáltal jelle­mezve, hogy a csavarrúgó két hajtó­fejjel, vagy más (a, b) támadó meg­fogó eszközzel van ellátva, melyek közül mindegyik egy kapcsolórészen alkalmas támasztónyúlványt talál úgy, hogy a rugónak pl. az (f) beiktató­karmantyú segélyével eszközölt meg­feszítésekor, a forgás iránya szerint,, a rúgó megfelelő haj tófeje eszközli a hajtást. (1 rajzlap melléklettel.) »ALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA 5 l-L APE6JSH

Next

/
Oldalképek
Tartalom