67632. lajstromszámú szabadalom • Visszafutó csővel bíró löveg

-a (C) súlynak az (a2) dugattyúkhoz való iitődése rugalmatlan. Az (A) lövegcső szájnyílásánál a (D) -ernyő van elrendezve, mely az (E) rudak által a (C) ellenütősúllyal szilárdan össze van kötve. Az (E) rudak a lövegcső szájnyílásának közelében a (a4) nyúlványokban vannak vezetve. A (B) csúszópályatartóban két (F) és (G) csavarrúgó van elrendezve (2. és 6. ábra), melyek más akkumulátorok által is helyettesíthetők. A (G) csavarrúgó a tulajdonképeni előretoló rúgó, mely mellső végével a lövegcső (a5) nyúlványának (2. ábra), hátsó végével pedig a (B) csúszópályatartóval szilárdan összekötött (bl) ellentámasznak támaszkodik és a lövegcsövet ilymódon mellső állásban tartja. A (C) ellenülősúly (F) rúgója mellső végével a (B) csúszópályatartó mellső (b2) homlokfalának, hátsó végével pedig a (C) súly (cl) nyúlványának támaszkodik és ilymódon törekszik a (C) súlyt oly helyzetben tartani, amelyben utóbbi a lövegcső (a6) karimájának fekszik. Az (F) és (G) rúgókon kívül lehet egy hydraulikus féket is alkalmazni, mely ismeretes módon hátra- és előrefutófék gyanánt működik. Ellentétben az eddigelé ismeretes visszafutó csővel biró fékekkel, melyeknek a visszafutási energia legnagyobb részét meg kellsemmisíteniök, az említett fék a jelen esetben a visszafatási energia aránylag csakcsekcly részének megsemmisítésére szolgálna, mivel annak legnagyobb része a (C) súlynak az (a2) dugattyúkhoz való ütődésekor megsemmisíttetik. Lövéskor a lövegcső visszafut. Azon pillanatban azonban, amelyben a lövedék a szájnyílást elhagyja, a visszafutás csuk néhány centimétert tesz ki. A lövedék ezután, anélkül, hogy vezetve lenne, a •(D) ernyő furatán siet keresztül, a lőporgázok pedig az ernyőre hatnak úgy, hogy a (D) ernyő, az (E) rudak és a (C) súly szabadon (fékezetlenül) előremoz.galtatnak Emellett a (C) súly az (u2) dugattyúknak ütődik, annak előrefatási energiája pedig a glycerinnel megtöltött (al) hengerekben megsemmisíttetik, mimellett a visszafutási energiának aránylag nagy része ugyancsak megsemmisíttetik. A visszafutási energiának megmaradó (meg nem semmisített) része azt eszközli, hogy az ellenütődés megtörténte után a lövegcső tovább visszafut és a (C) súlyt magával viszi. A cső visszafutása közben a (G) előretoló rúgó megfeszíttetik. Azonkívül emellett (esetleg a fenntemlített visszafutó csővel biró fék segítségül vételével) az ellenütődés által meg nem semmisített visszafutási energia is maradék nélkül megsemmisíttetik. Ezután a lövegcsövet a (G) rúgó előrehajtja, míg a (C) súly az (F) rúgó behatása alatt az eredeti állásba tér vissza. A löveg ezután ismét lövésre kész. A 8—13. ábrákon föltüntetett foganatosítási alaknál a lövegcső szájnyílása előtt elrendezett ernyő elesik. A (G) előretolórúgó ép úgy van elrendezve, mint az először leírt lövegnél. A (C) súly (H) rúgója hátsó végével a (B) csúszópályatartó (bl) ellentámaszának, mellső végével pedig a (J) rúd (il) megvastagodásának támaszkodik. Ezen (J) rúd a (C) súly (c2) nyúlványában van megerősítve és a mellső végén alkalmazott (i2) karimával a rúgóhatás alatt álló (K) retesznek támaszkodhat, mely a (B) csúszópályatartó egy kivágásában eltolhatóan van elrendezve. A (K) retesz fölső végén (kl) kivágással bír (12. és 13. ábra), amelyekbe az (A) lövegcsövön forgathatóan ágyazott, rúgónyomás által lefelé tartott (L) ujj (8-11. ábra) fogódzhat. Lövés előtt a (C) súly (H) rúgója aránylag erősen meg van feszítve. Lövéskor a lövegcső visszafut. Emellett elsősorban az (L) uj fogódzik a (K) retesz (kl) kivágásába és a (K) reteszt fölfelé húzza úgy, hogy a (J) rúd (i2) karimája szabaddá válik és a (H) rúgó megeresztődik. Ennek következménye, hogy a (C) súly előre hajtatik és \égre az (u2) dugattyúnak ütődik úgy, hogy a (C) súly előrefutási-