67608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lefelé lógó izzótestek előállítására

úgy száraz, mint nedves állapotában eszkö­zölhető. Előnyös azonban, ha a szövetdara­bot az alakítólyukba nedves állapotban ve­hetjük be, abban megszárítjuk és csak az­után hozzuk ki az alakítólyukból. Ezáltal az izzótest igen tetszetős és tartós for­mát kap. Mindezen esetekben igen egyszerű .mó­don a tartógyűrűvel már készen összekötött impregnált izzótestet kapunk. A rajzon az eljárásnak néhány foganato­sítási módja és az ezeknek végrehajtására alkalmas berendezések példaképen vannak föltüntetve. Az 1—4. ábra szerint az eljárás fogana­tosítására oly tövist használunk, melynek átmérője az izzótest átmérőjének felel meg, amikor is alakítólyuk gyanánt perselyt használunk. Az 5—7. ábra szerint ugyanezen eljárás mel­lett gyűrűt használunk alakítólyuk gya- i nánt. A 8. ábra az izzótest előállítására szol­gáló szövetdarab, melynek szembősége a szélek felé bővül. A 9—10. ábra szerint az eljárás foganato­sítására merev tövist használunk, mely a tartógyűrűn átvezethető. A 11. és 12. ábra szerint oly tövis van al­kalmazva, melynek átmérője változtatható. kz 1—4. ábrákban (a) hengeralakú per­sely, amelynek fölső nyílása az izzótest előállítására szolgáló alakítólyukat képezi, míg (b) az ezen nyílásba illő tövis. Az izzótest előállítása céljából első sorban a világítóanyaggal impregnált, előnyösen ha­ris ayakötésű, esetleg szövetből vagy fonat­ból álló, lapos vagy megközelítően lapos megfelelő nagyságú (c) szövetdarabot szá­raz, vagy nedves állapotban az 1. ábrán látható módon a formára fektetjük. Azután a szövetdarabot a 2. ábrán látható módon a tövis segélyével a perselybe nyomjuk és fölső részén kinyúló (cl) széleit e tövisnek hossz- és harántirányban feszesen meghúz­zuk úgy, hogy a kötésnek a tövis oldalán fekvő szemei kihúzatnak és az esetleg mu­tatkozó oldalráncok eltávolíttatnak. Miután a szövetdarab lényegében a kiránt alakba hozatott, a tövist megint kihúzzuk és az izzóharisnyának későbbi megerősítésére szol­gáló (d) magnéziagyűrűt a 3. ábrán látható módon az izzóharisnyának fölső kinyúló szélébe helyezzük. Ezután az izzótestet a köréje fektetett és aszbesztből vagy egyéb hőálló anyagból készült (f) fonál segélyével a magnesiagyűrűhöz erősítjük és utóbbival a formaperselyből kihuzzuk. Az izzótestnek a perselyből való kihúzása után oldalfalai rugalmasságuknál fogva kissé kidomborod­nak úgy, hogy az izzóharisnya a 4. ábrán látható, az ezután következő elhamvasz­tásra és keményítősre kívánt alakját veszi föl és azt meg is tartja. Ha a szövetdarabot nedves állapotban használjuk, akkor azt az alakítás után ir.ég egy szárítási folyamatnak kell alávetni, mi­által az izzótestnek alakállandósága fokoz­tatik. Az eljárásnak az 5—7. ábrán föltüntetett foganatosítási módja az imént leírttól any­nyiban különbözik, hogy az 1—3. ábrán föltüntetett persely helyett egy egyszerű gyűrűt használunk. Ezen (a) gyűrű célsze­rűen gumiból vagy más rugalmas anyagból áll és az eljárás célszerűen következő mó­don foganatosítható. Első sorban a (c) szö­vetdarabot a tövisre húzzuk, melyen az (a) gyűrű révén, ennek rugalmassága folytán, az 5. ábrán látható alakban tartatik meg. Miután az izzóte3t esetleg szárítás után ezen alakjában addig tartatott, hogy azt már magától is tovább megtartja, az izzó­testet az (a) gyűrűvel együtt lehúzzuk (6. ábra). A gyűrűnek bősége emellett olykép mé­retezendő, hogy rugalmasságánál fogva az izzótestnek túlnagy összehúzását ne idézze elő ugy, hogy azt a 7. ábrán látható módon a (d) magnézi agy űr űre lehet illeszteni és azon megkötni, mire az (a) gyűrűt eltávo­lítjuk. Emellett a magnéziagyűrű a (h) áll­ványon nyugszik és egy nyílásából kinyúló (g) központosító tövis révén helyzetében tartatik. Az (a) gumigyűrű helyett esetleg ramie­anyagból vagy egyéb anyagból készült egyszerű fonál is használható. Ezen mód-

Next

/
Oldalképek
Tartalom