67608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lefelé lógó izzótestek előállítására

úgy száraz, mint nedves állapotában eszközölhető. Előnyös azonban, ha a szövetdarabot az alakítólyukba nedves állapotban vehetjük be, abban megszárítjuk és csak azután hozzuk ki az alakítólyukból. Ezáltal az izzótest igen tetszetős és tartós formát kap. Mindezen esetekben igen egyszerű .módon a tartógyűrűvel már készen összekötött impregnált izzótestet kapunk. A rajzon az eljárásnak néhány foganatosítási módja és az ezeknek végrehajtására alkalmas berendezések példaképen vannak föltüntetve. Az 1—4. ábra szerint az eljárás foganatosítására oly tövist használunk, melynek átmérője az izzótest átmérőjének felel meg, amikor is alakítólyuk gyanánt perselyt használunk. Az 5—7. ábra szerint ugyanezen eljárás mellett gyűrűt használunk alakítólyuk gya- i nánt. A 8. ábra az izzótest előállítására szolgáló szövetdarab, melynek szembősége a szélek felé bővül. A 9—10. ábra szerint az eljárás foganatosítására merev tövist használunk, mely a tartógyűrűn átvezethető. A 11. és 12. ábra szerint oly tövis van alkalmazva, melynek átmérője változtatható. kz 1—4. ábrákban (a) hengeralakú persely, amelynek fölső nyílása az izzótest előállítására szolgáló alakítólyukat képezi, míg (b) az ezen nyílásba illő tövis. Az izzótest előállítása céljából első sorban a világítóanyaggal impregnált, előnyösen haris ayakötésű, esetleg szövetből vagy fonatból álló, lapos vagy megközelítően lapos megfelelő nagyságú (c) szövetdarabot száraz, vagy nedves állapotban az 1. ábrán látható módon a formára fektetjük. Azután a szövetdarabot a 2. ábrán látható módon a tövis segélyével a perselybe nyomjuk és fölső részén kinyúló (cl) széleit e tövisnek hossz- és harántirányban feszesen meghúzzuk úgy, hogy a kötésnek a tövis oldalán fekvő szemei kihúzatnak és az esetleg mutatkozó oldalráncok eltávolíttatnak. Miután a szövetdarab lényegében a kiránt alakba hozatott, a tövist megint kihúzzuk és az izzóharisnyának későbbi megerősítésére szolgáló (d) magnéziagyűrűt a 3. ábrán látható módon az izzóharisnyának fölső kinyúló szélébe helyezzük. Ezután az izzótestet a köréje fektetett és aszbesztből vagy egyéb hőálló anyagból készült (f) fonál segélyével a magnesiagyűrűhöz erősítjük és utóbbival a formaperselyből kihuzzuk. Az izzótestnek a perselyből való kihúzása után oldalfalai rugalmasságuknál fogva kissé kidomborodnak úgy, hogy az izzóharisnya a 4. ábrán látható, az ezután következő elhamvasztásra és keményítősre kívánt alakját veszi föl és azt meg is tartja. Ha a szövetdarabot nedves állapotban használjuk, akkor azt az alakítás után ir.ég egy szárítási folyamatnak kell alávetni, miáltal az izzótestnek alakállandósága fokoztatik. Az eljárásnak az 5—7. ábrán föltüntetett foganatosítási módja az imént leírttól anynyiban különbözik, hogy az 1—3. ábrán föltüntetett persely helyett egy egyszerű gyűrűt használunk. Ezen (a) gyűrű célszerűen gumiból vagy más rugalmas anyagból áll és az eljárás célszerűen következő módon foganatosítható. Első sorban a (c) szövetdarabot a tövisre húzzuk, melyen az (a) gyűrű révén, ennek rugalmassága folytán, az 5. ábrán látható alakban tartatik meg. Miután az izzóte3t esetleg szárítás után ezen alakjában addig tartatott, hogy azt már magától is tovább megtartja, az izzótestet az (a) gyűrűvel együtt lehúzzuk (6. ábra). A gyűrűnek bősége emellett olykép méretezendő, hogy rugalmasságánál fogva az izzótestnek túlnagy összehúzását ne idézze elő ugy, hogy azt a 7. ábrán látható módon a (d) magnézi agy űr űre lehet illeszteni és azon megkötni, mire az (a) gyűrűt eltávolítjuk. Emellett a magnéziagyűrű a (h) állványon nyugszik és egy nyílásából kinyúló (g) központosító tövis révén helyzetében tartatik. Az (a) gumigyűrű helyett esetleg ramieanyagból vagy egyéb anyagból készült egyszerű fonál is használható. Ezen mód-