67573. lajstromszámú szabadalom • Ütőeszköz

irányban ismét túlhalad. Ez az utóbbi pillanat körülbelül annak a helyzetnek fe'el meg, amelyben a (3) forgattyú az első ábrán van s ha most a forgattyú tovább forog, ekkor a (7) dugattyú és a (2) dugattyú között légritkulás lép föl, minthogy a (2) dugattyú által hátrahagyott tér nagyobb, mint a (7) dugattyú mögötti, még ha az utóbbi a (13) irányban egész a lökete végére ér is. A külső légnyomás, amely most már a (7) dugattyú ellenkező oldalán is hat, az (5) ütőrészt a (13) irányban egészen a 'löket végéig hajtja, amely helyzetet elérve, a (3) forgattyú a külső holtponton áthalad. Röviddel ez időpont elolt a (2) dugattyú az (1) hengernek egy oldalsó (14) nyílása előtt halad el úgy, hogy a hideg külső levegő a nyomáskülönbség kiegyenlítésére az (1) hengerbe áramolhat. A (2) dugattyúnak következő sűrítőlöketekor az (5) ütőrész tömegének restsége folytán a közéje és a (2) dugattyú közé zárt levegőt ismert módon erősen komprimálja úgy, hogy a két dugattyú (1. az első ábrát) egyidejűleg éri el a lökete végét. Az (5) ülőrész ütközése előtt a (12) nyílást szabaddá teszi úgy, hogy az erősen sűrített és ezáltal fölmelegített levegő a szabadba ldpuffog-Jiat. Az ütőrész az ütközés után ismét •visszapattan úgy, hogy a (12) nyíláson túlhalad, amidőn a (2) dugattyú visszafelé kezd mozogni és az egész folyamat ismétlődik Az ütőhalással együtt működő légnyomás helyett egy rúgól is alkalmazhatunk; a szerszám (10) vége ekkor a • (11) hüvelyt nem zárja légmentesen, vagy .pedig megfelelő nyílásokat alkalmazunk rajta. Minthogy a forró levegővel érintkező faluk hőmérséklete a régebbi ütőeszközöknél is mindig a légsűrítésből eredő legnagyobb hőmérséklet alatt maradt, ennélfogva a levegő a ritkító löket közben is még mindig meleget ad át a falaknak. A találmánynak megfelelő ütő-2 — eszköznél ezt a folyamatot a forró levegő kipufogásával és az ütőeszközben maradó levegőnek hirtelen lehűtésével küszöböltük ki. Sőt az 1. ábra szerinti kiviteli példában a falak adnak át a (2) dugattyú visszatértének kezdetén meleget a bennmaradt levegőnek. A falaknak ez a hatása annál jobban növekszik, minél alacsonyabbra sülyed a bezárt levegőmaradék hőmérséklete a (2) dugattyú okozta expanzió következtében. Az (1) sűrítőhenger (14) nyílását a henger (16) fenekén elrendezett Iégbegresztő szeleppel helyettesíthetjük, amely a (2) dugattyúnak visszafelé irányuló lökete közben nyitva marad. Minthogy ekkor az (5) ütőeszköz visszamozgatására rendszerint nem képződik elég nagy vákuum a (4) hengerben, ennélfogva az ütőeszközt ülő helyzetéből a löket hátsó vége felé rúgóval visszük vissza. A (12) kipuffogónyílást is helyettesíthetjük az (1) henger fenekén rúgóval zárt helyzetben tartott kipuffogótolatytyúval, amelyet a (2) dugattyú nyit sűrítő lökete, végén. Oly célból, hogy az ütőeszközt megállíthassuk, amidőn a (2) sűrítő dugattyú tovább működik, egy (17) szelepet rendeztünk el. Ez utóbbit a készülék működése közben egy rúgó zárja és a munka megszakítása céljából a (18) kéziemeltyűvel nyithatjuk úgy, hogy az ütőeszköz mozgatására az (1) és a (4) hengerben nem létesülhet megfelelő nyomás. Kis ülőeszközöknél a szelep helyett egy közönséges kipuffogónyílást is alkalmazhatunk, amelyet munka közben, a készüléket kézben tartva, a hüvelykujjal zárunk el, a munka rövid megszakítása céljából pedig nyitunk. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli példában az ütőeszköz (4) hengeréből a (19) csatornán át a (20) győrűs térbe vezetjük a löket végén kipuffogó levegőt, amely innen ismert módon a (6) szerszám hosszfuratába áramlik, a fúrás következtében létesülő por eltávolítására.