67400. lajstromszámú szabadalom • Elektromos váltóállító berendezése

— 3 -a mozgás kezdetének pillanatában a (Pl +P2) •erők összegét kell a motornak kifejtenie. A mótor és az áttérés ezen jobb kihasz­nálásán kívül, a lökésmentes megindulás folytán, azok nagyobb kímélése és mint különös előny, jelentékenyen gyöngébb (9) fölvágó kapcsoló alkalmazásának lehetősége •az eredmény. Helytálló áttevésnél ugyanis a (12) ék­fölületnek a (15) csigára való nyomása ál­tal kell a rúgó visszanyomódásának tör­ténnie. Az erre szükséges (P3) erőt a (9) fölvágó kapcsolónak kell átvinnie. A föl­vágó kapcsoló tehát a (Pl + P3) erők összegét kell, hogj átvigye. Biztonság oká­ból tehát e kapcsolónak még nagyobb át­tevő erőre kell méretezve lennie. Kitérő (utánengedő) áttevésnél ellenben a (9) fölvágó kapcsoló csak a (Pl) állító erőt kell hogy legyőzze. Az áttevés fajtája tetszőleges lehet. A (10) állító szerv, a könnyebb megérhetés céljá­ból, egyenes vonalban vezetett rúd gyanánt van ábrázolva, ami nem jelent mást, mint egy végtelen nagy átmérőjű tárcsát. Az át­mérőt természetesen tetszőleges kicsinyre lehet választani úgy, hogy a (2) és (8) elemek koncentrikusan ágyazott kerekek lesznek. Lehet továbbá, amint az a 2. ábrán látható, a (3) planétakerék helyett végnélküli csavart is használni, mely csapágyaiban hosszirányában eltolhatóan van ágyazva és emelők, valamint rudazatok segélyével, a {14) és (16) rúgós emelőkbe azonosan ka­paszkodik, mint az 1. ábra (B) ágyazó tus­kója. A 2. ábrán rajzolt berendezés valamennyi olyan alkatrésze, melyek az 1. ábrán lát­hatónak alkatrészeivel azonos jelentőségűek, ugyanazon jellel vannak ellátva, a jel elébe azonban a (3) megkülönböztető számjegy van illesztve. Tehát: a 2. ábra (31) jelzése aquivalens az 1. ábra (1) jelzésével a 2. ábra (32) jelzése aquivalens az 1. ábra (2) jelzésével, a 2. ábra (312) jelzése aquivalens az 1 ábrái (12) jelzésével, a 2. ábra (313) jelzése aquivalens az 1. ábra (13) jelzésével, s. i. t. Az 1. ábra (B) ágyazó tuskója helyett a (19) pont körül forgó (3B) himba van el­rendezve, mely (20)-nál a (C) rúdba kapasz­kodik. E rúd az 1. ábra (6) és (7) ütközői­vel egyenértékű (36) éa (37) ütközőket hordja. Az 1. ábra (10) állító szerve a (310) és (310a) részekre van szétbontva. A (310) fogaskerék és a (312), (313) ékfölületekkel biró vezérlő tárcsa egy darabból készítve képzelteitek (3. ábra). A vezérlő tárcsa a (38) csavarkerékkel a (39) súrlódó kapcsoló segélyével (3. ábra) van kapcsolva, A (321, 322) ütközők (421, 422) ütközők­kel is helyettesíthetők. A (314, 316) rúgós emelőkkel az (Ul, U2) áramkapcsolók van­nak összekötve, melyek ismert módon, az (M) mótor bekapcsolására ós az ellenőrző áramkör vezérlésére szolgálnak. A hajtótárcsa a 2. ábrán 180°-u mozgást képes végezni. Az (sl, s2) utak és a (Pl, P2, P3) erők, eltekintve az áttevési viszonyoktól, ugyan­azon jelentőségűek, mint az 1. ábrán. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos váltóállító berendezés, azál­tal jellemezve, hogy a mótor és az állító szerv közti áttevő elemek egyike, saját tengelye körül végzett forgó mozgásán kívül, még egy második, más fajtájú mozgást is végezhet. 2. Az 1. pontban igényelt berendezés fo­ganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az áttevő elem második mozgása a váltónyelvet rögzítő rúgó erejének le­győzésére használtatik föl. ' 3. A 2. pontban igényelt berendezés foga­natosítási alakja, jellemezve egy, ten­gelye hosszirányában eltolható végnél­küli csavar által, mely emelőáttevés se­gélyével, a váltónyelvet rögzítő rúgóval kölcsönhatásban áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom