67394. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék

gaskerékbe kapcsolódva a (20) tengelyt hozza forgásba, miáltal az azon ülő (36) fogaskerék a (35) fogasrudat előretolja, végeredményben pedig utóbbinak fülalakú végéhez csatlakozó (34) csap kőzve ütésével a (47) lap 3. ábra szerinti helyzetéből 6. ábra szerinti helyzetébe előretolatik, miáltal az egyén a (30) fölületre ráesik. Egyidejűleg a (32) tapintófölület (31) tengely körül a 6. ábra szerinti helyzetbe leng ki. Közben természetesen a (21) tárcsa is körülforog és annak két darab (22) foga kapcsolódik a (24) tárcsának ugyancsak két darab (23) fogával. Ezáltal a tárcsával kapcsolatos illetve annak (25) tengelyére ékelt (46, 30, 47) mentőfölület a 7. ábra szerinti helyzetbe leng ki. Ebben azután önműködően rögzítődik, mivel egyfelől a (21) tárcsa megáll, mivel az időközben kezdeti helyzetébe visszatért (15, 17) szögemelő a (12, 13) szögemelőt kezdeli helyzetébe visszaszorítja úgy, hogy a (10) ütközők a (12) karvég fölött ismét szabadon elhaladhatnak, másfelől pedig a (21) tárcsának visszaforgását annak (29) fogazásában rugalmasan bekapcsolódó (28) kilincs akadályozza meg. A készüléket kezdeti helyzetébe azáltal hozhatjuk vissza, hogy a 4. ábra szerinti (27) kengyelt, mely a (25) tengelyen ékvezetékben elmozogható (24) tárcsához kapcsolódik, (26) rúgó ellenében visszahúzzuk, miáltal a (22, 23) fogak egymásból kikapcsolódnak és a mentőkészülék önsúlya folytán 2. ábra szerinti helyzetébe visszatérhet. A (35) fogasaiddal kapcsolatos (47) lapot viszont azáltal húzhatjuk vissza, hogy 3. és 4. ábrán látható módon a (35) fogasrúd alatt elrendezett (37) vezetőfölületet, mely (38, 38) lejtős részekkel van ellátva, hátrahúzzuk, miáltal ezen (37) darab és vele együtt a fogasrúd lesűlyed és a (36) fogaskerékből kikapcsolódva hátratolbaló. A (37) darabnak hátrahúzása ill. lesűlyesztése a (45) gombnak (43) rúgó ellenében való kihúzásával történik, mikor is (42) c&uklórúd révén a (41, 39) szögemelő kileng és a (37) vezetődarabot hátratolja. A (45) gomb elengedése után (44) rúgó a készüléket kezdeti helyzetébe hozza vissza. A (32) tapintófölülettel kapcsolatos (30) fölületet (30') rugók tartják meg kezdeti helyzetükben, míg a (47) fölület a (30) fölöléthez erősített (49') csapokkal vezetődik (49) réseinél fogva. A találmány működési és használati módja az eddigiek alapján világos és további magyarázatra nem szorul. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mentőkészülék, melynél a mentőfölületre esett ember a fölülettel együtt önműködően fölemeltetik, jellemezve a kocsitengelyről meghajtott körforgó (10, 10) ütközők által, melyeknek forgási tengelyén lazán ülő hajtókerekekhez (12, 13) ütköző van lenghetően megerősítve, melyet rendes helyzetében a mentőkészülék elején lévő tapintókészülékkel befolyásolt (15) ütközőkar tart meg úgy, hogy a (10) ütközők a (12) ütközők fölött szabadon elmozoghatnak, míg, ha a tapintókészülék valakinek neki ütközik, úgy a (12, 13) ütköző fölszabadulván, a ráműködő (12') rúgó folytán kileng és beleesik a (10) körforgó ütközők pályájába úgy, hogy azok most már a (18, 21) hajtókerekeket kényszermozgással magukkal viszik. 2. Az 1. alatt igényelt készülék kiviteli alakja, jellemezve a mentőfölület alatt elrendezett és hosszirányban vezetett (47) lökőfölület által, mely a (18) hajtókerékkel kényszermozgású kapcsolatban áll, ilykép, hogy midőn az forgásba jön, a (47) fölület is előremozog és az elütött egyén lábát meglöki, miáltal az a mentőfölületre esik. 3. Az 1-2. alatt igényelt készülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a (21) hajtókeréknek a fölfelé lenghetően kiképezett mentőfölülettel való kapcsolatára, a csak részben fogazott