67389. lajstromszámú szabadalom • Berendezés automobilok és effélék explóziós mótorának megindítására
dezés segítségével löbbé vagy kevésbé erősen megszorítható. Az (s) csúszógyűrűkön helytállóan ágyazott (b') kefék csúsznak, melyeket a 3. ábrán sémásan, a 4. ábrán pedig alaprajzban föllüntetett (U) átkapcsolóberendezés helytálló (d) keféivel vezetékek útján összekötve kell képzelnünk. Az (U) átkapcsoló az (f) henger alakjával bír, melyen a (g) kontaktuselemek három (gl, g2, g3) sorban vannak elrendezve; ezeken csúsznak a (d) kontaktusok. Az (i) kézikerék az átkapcsoló mozgatását engedi meg. Az (M) exploziós mótor megindítására mindenekelőtt az (x) kapcsolót zárjuk és ezáltal a battériát az (U) átkapcsolóval és a (D) elektromos gép (n) mellékáramú gerjesztésével kötjük össze. Erre az (i) J kézikerék segítségével először az (f) hengert forgatjuk el, míg a kontaktusok (gl) sora nem jut a (d) kefék alá. A (B) battéria árama ekkor a teljes vonallal jelzett nyilak értelmében az átkapcsoló kontaktusokon át a (D) dinamó (r) szeriesz gerjesztő tekercselésén keresztel, erre az (a) horgony (c) kollektorán át folyik, mire a második kollektorkefén megy át és az átkapcsoló kontaktusokon át visszajut a battériába. Az (r) szeriesztekercselés elrendezése a mágnesmagon olyan, hogy a tekercselésen átfolyó áram a mellékáramú tekercselés által előidézett gerjesztéssel ellentétes értelmű gerjesztést hoz létre. Miután azonban a mellékáramú tekercselés túlnyomó, ez állapítja meg az elektromágnesek forgási irányát, mely az exploziós mótor forgási értelmével azonos. Az ellentétes mágneses gerjesztés által gyöngített mágneses mező az elektromos mótor aránylag magas fordulatszámát idézi elő. Amint az (m) mágneses rendszer mozgásba hozatott és teljes fordulatszámát elérte, az (f) kapcsolóhengert az (i) kézi kerék segítségével addig forgatjuk el, míg a (g2) kontaktusok nem jutnak a (d) kefék alá. Az áram most már a szakadozott vonalakkal jelzett nyilak értelmében folyik. A kapcsolás az előbbitől abban különbözik, hogy az áram fiz elektromágneses rendszer (a) horgonyán és (r) szeriesztekercselésén át ellenkező értelémben megy át. Ilyenformán egyrészt a két (ri) és (r) gerjesztő tekercselés hatásának és másrészt a (B) battéria feszültségének és a bizonyos időn át még a horgonyban indukált elektromotoros erőnek összegezését érjük el, mert a mágneses rendszer elevenereje következtében egy ideig ugyanazon irányban, mint előbb, tovább forog. Tekintettel a pillanatnyilag létrehozott, tekintélyes forgaló nyomatékra, mely az elektromágneses rendszert föltartóztatni törekszik, ezen forgatónyomatéknak megfelelő erőhatás jut érvényre az egyelőre [ nyugvó (a) horgonyra és ezáltal az exploziós mótor tengelyére. Miután a mágneses rendszer elevenereje következtében hirtelen nem tartható föl, az (a) horgony a reája beható erőknek enged és elkezd forogni, mimellett az exploziós motort magával viszi. Ez erre azon értelemben forog, melyben a magára hagyott elektromos motornak kellene szaladnia, azaz azon értelemben, melyben eddig azelektomágneses rendszer mozgott. Ha az exploziós mótor szalad, az (f) átkapcsoló hengert tovább forgatjuk, minek folytán a (g3) kontaktussor jut a (d) kefék alá. Emellett az (r) szeriesztekercselés árammentes lesz úgy, hogy a most már az exploziós mótor által dinamó gyanánt meghajtott elektromos gép csakis mellékáramú gerjesztést nyer és az (o) lámpák táplálására vagy a (B) battéria töltésére szolgálhat. Hogy eközben az (m) mágneses rendszer fogva tartassák, az (e) szalagféket erősen megszorítjuk. Ez utóbbi arra is szolgálhat, hogy a dinamó két részének viszonylagos sebességét szabályozza, amennyiben a féket kevésbé erősen szorítjuk meg úgy, hogy a mágneses rendszer az exploziós mótor és a dinamó horgonyának abnormális sebessége esetén a dinamó motorát bizonyos, lassú sebességgel követheti. Az elektromos gép horgonya helyett a
