67383. lajstromszámú szabadalom • Légszűrő

előtt kifeszítjük. A zsebet tartalmazó keretet azután dugaszszerűen helyezzük a külső keret nyílásába. Emellett a külső kereten egy húzókészüléket is alkalmazhatunk, amelynek segélyével a zsebet még erőteljesebben húzhatjuk be a zsebet fölvevő betétnyílásba. A szűrő ezen kiképzése az ismeretekkel szemben többféle előnnyel jár. A szövet kifeszílése a betétkeretnek a zsebbel való fölszerelése után, de a keretnek a betétnyílásba való behelyezése előtt eszközölhető. A tömítés a feszültségtől független, minthogy dugasszerűen ható éktömítésről van szó A szövet utánafeszítése a poroslégtér felől eszközölhető. A szűrőszövetre ható légnyomásnak az a törekvése, hogy az éket még jobban behajtsa, és minthogy a légnyomás a szövet elpiszkolódásának előrehaladásával mindinkább megnövekszik, a légnyomás a zsebet mindig erősebben szorítja a keretnek a zsebet fölvevő nyílásába. A találmány jellemzője léhát lényegében abban van, hogy a zsebalakú szűrők a£ egész betétdarabnak megfelelő, még pedig ékalakú ^agy lépcsős kiképzése folytán, lényegileg önműködően nyomatnak be az áramló levegő nyomóhatása alatt a külső keret megfelelő nyílásaiba és abban egyúttal tömíttetnek is. A rajzon a találmány tárgyának példaképem kiviteli alakja van föltünlelve és pedig az 1. és 2. ábrán két egymásra merőleges hosszmetszetben, míg a 3. és 4. ábra egyes részleteket mutat. A szűrő magában véve ismert módon egy közös (a) külső kerelből és több (b) betétkeretből áll. A betétkeret (c) belétrésze és a külső keret (d) betétnyílással kúposán vannak alakítva, még pedig olykép, hogy keresztmetszetük a tisztalégtér felé csökken. A (b) betétkeret (e) fenékléce az (f) csavar útján egy a (g) szűrőzseb fenekén szabadon mozgathatóan elrendezett (h) feszítőléccel van összekötve. A szűrőszövetben nyílások vannak elrendezve, amelyeken az (f) csavar keresztül van vezetve úgy, hogy az kívülről működtethető. A (g) szűrőszövet szélét (i) hevederek és (k) nyomógombzárat rögzítik a (d) nyílások fölső szélén (4. ábra). Az (f) csavar meghúzása által a szövetet a kívánt mérvben kifeszíthetjük. A kifeszített szövetű keretet most a külső (a) keret nyílásába dugasszerűen helyezzük bele, mimellett a betétkereten elrendezett és egy (m) kivágással ellátott (1) lemezrűgó a külső keret (n) orrára csappan és abeli törekvésében, hogy normális helyzetébe visszatérjen, az orrgerincen fölfelé csúszik, miáltal a keretet még szorosabban behúzza a (d) nyílásba. Ugyanazon célból van a 4—6. ábrabeli kiviteli alaknál egy csappanózárszerüen kiképezett szerkezet alkalmazva, amely egy kengyelalakú (r) lemezrúgóból és egy kivágással ellátott (s) záróbádogból áll. Az (r) rúgó a főkereten, az (s) bádog pedig a betétkereten van rögzítve. A betétkeretnek a főkeret megfelelő nyílásába való behelyezésénél a rúgó a záróbádognak kivágásába csappanózárszerüen csappan bele. llogy egyes esetekben a zsebnek a betétnyílásban való szilárd és szoros helyzetét még jobban biztosítsuk, a külső kereten egy (o) sint rendezhetünk e), amelyen rúgóhatás alatt álló horgonyzószervek hatolnak keresztül. A (p) horgony egy (q) fogantyúval van ellátva, amelynek elforgatása által a horgony bevezethető és azután a betétkeret (c) betétrésze alatt rögzíthető. Az alkalmazott rúgók húzóhatása által a betétkeretnek a külső keretben való rögzítése elősegíttetik. Ezt a szerkezetet azonban normális üzemben nem kell alkalmaznunk, amennyiben az csak szükség esetén való alkalmazásra van szánva. A betétrészt, ill. a belétnyílást még külön rögzílőeszközökkel is felszerelhetjük a szfirőzsebnek a betétnyílásban való fogvatartására. Könnyen belátható, hogy a poroslég-