67381. lajstromszámú szabadalom • Reteszelőberendezés vágányzáró sorompókhoz kézi kulccsal és központilag működtetett reteszelő korongokkal

— — ságokból és áz oszlopok helyzetváltozásából eredhető üzemzavarok teljesen ki vannak küszöbölve. A szerkezet többi részét a működéssel kapcsolatban ismertetjük mely a sorompó csukott állásából kiindulva a következő: A háromállású emeltyű I állásában a (7) reteszelő korong és (9) zárórúd a 4. ábrán, á (8) reteszelő korong és (10) zárórúd pedig a 3. ábrán föltüntetett állásban vannak. A 4. ábra szerint a (9) zárórúd, melyet a (13) kulcs a zárba való beillesztés alkal­mával a (14) csap körül forgó (15) kétkarú emeltyű (16) orrának lenyomása által föl­emelt, fölső állásban van, a (7) bereteszelő korong pedig alatta oly helyzetben áll, hogy a (13) karima a (9) zárórúd alatt van és így annak lefelé mozgását megakadá­lyozza. A (16) emeltyű (21) pecke a betolt (12) kulcs (20) hasítékával kapcsolódik (5. ábra). A 3. ábra szerint a (10) zárórúd, mivel kulcs a zárban nincs, első állásban van, a (8) reteszelő korong pedig oly hely­zetben áll, hogy a (13) karima a (10) záró­rúd alsó végén lévő bevágással kapcsolódik és így a zárórúd fölfelé mozgását meggátolja. Minthogy a zárszerkezetben a (15) emeltyű­nek és a (12) kulcsnak együttműködése olyan, bogy a kulcs csak akkor illeszthető be, ha a zárórúd a fölfelé mozgásban s csak akkor húzható ki, ha a zárórúd a le­felé mozgásban akadályozva nincs, világos, hogy a 3- és 4. ábrában föltüntetett hely­zetben sem az (5) zárból az odaszorított (12) kulcsot kihúzni, sem a (6) zárba a kulcsot beilleszteni nem lehet. A (12) kulcs az (5) zárban fogva lévén, a mellgerenda a csukott állásban el van zárva és el van reteszelve. A háromállású emeltyűnek az I. állás­ból a II. állásba való átállításánál a (7) ko­rong a—z óramutató forgásával megegyező, a (8) korong azzal ellenkező irányban for­dul el. Az ellenkező irányú elforgatást az illető pillanatban á (7) korongnál a (13) karima (17) fölfelé álló bütykének a (9) zárórúdhoz való ütközése, a (8) korongnál pedig a (13) karima (18) lefelé álló büty­kének a (10) zárórúdhoz való ütközése meg­akadályozza, miáltal az emeltyűk állítása és ezzel a szokásos függések folytán a jelzők­nek, illetve váltóknak helytelen állítása el van kerülve. Világos, hogy ezen állapotot, vagyis a reteszelő korongok elreteszelését magának a (12) lemezkulcsnak egyszerű el­mozgatása idézi elő azáltal, hogy a (9) illetve (10) zárórudat a megfelelő helyzet­ben állítja. Az említett elforgatás után mind­két zárórúdhoz a karima nyitott része ke­rül; az (5) zárból a (12) kulcs kihúzható, miközben a (9) zárórúd sülyed. Ekkor mind­két reteszelő szerkezet a 2. ábra szerinti helyzetben van. Ha már most az (1) mellgerendát a nyi­tott (azaz a vágánnyal párhuzamos) állásba forgatjuk és a (12) kulcsot a (6) zárba illesztjük, akkor a (10) zárórúd fölemelke­dik. Az emeltyűt a III. állásba hozva, a (7) korong az óramutató forgásával megegyező, a (8) korong pedig azzal ellenkező irány­ban fordul el. Ennélfogva a (3) oszlopon lévő szerkezet a 3. ábra szerinti, a (4) osz­lopon lévő pedig a 4. ábra szerinti hely­zetben van. A (12) kulcs tehát a (6) zárban fogva van, vagyis a mellgerenda a nyitott állásban el van zárva és el van reteszelve. Megjegyzendő még, hogy esetleges rossz­akaratú beavatkozás meggátlása céljából a (9, 10) zárórudak (19) pecke az ismert (föl nem tüntetett) biztonsági lemezekkel műkö­dik együtt, melyeket a (12) kulcs a beillesz­tés alkalmával rendez. Az ismertetett berendezés a szerkezeti és elrendezési részletek tekintetében ter­mészetesen sokféleképen módosítható anél­kül, hogy ezáltal a találmány lényeges változást szenvedne. így pl. a (12) lemez­kulcs helyett forgókulcs, a (15) emeltyű helyett pl. ékhatás is alkalmazható, továbbá oly megoldás is képzelhető, melynél a kulcs a reteszelő korongokra közvetlenül hat; az ismertetett megoldás azonban gyakorlati okokból (az elhelyezés szempontjából) elő­nyösebb. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Reteszelő berendezés vágányzáró sorom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom