67346. lajstromszámú szabadalom • Vasúti jelzőberendezés

— 2 — szolgál. Ezen hajlékony (5) sin a (6) tolattyú által vezéreltetik, mely a (8) hüvelyben mozog és a (7) ríigó hatása alatt áll. Emellett a berendezés olyan, hogy a {7) rúgó a légváltót mindig a jelzés «tilos»állásának megfelelő helyzetbe állítja be. Ezen váltó a 7. és 8. ábrán szintén látható. A hajlékony sínnek, illetve a légváltónak átfektetése a (9) huzalon való húzás útján törlénik, mely ismert módon & jelzőállító készülékkel van összekötve. A huzalon való húzás által tehát a légváltót a 8. ábrán teljes vonalakkal jelzett helyzetből a szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe hozhatjuk, a húzás megszűnte után pedig a (7) rúgó a légváltót ismét visszaszorítja. A Iégváttók már most a lokomotív mutatóművére úgy hatnak be, hogy a légváltók a (21) görgők számára szolgálnak vezetékül, mely görgők a (10) vezetékekben eltolódó és a (12, 13), valamint a (14, 15) ütközőket hordó (11) rúd által tartatnak. A (12,13) ütközők arra szolgálnak, hogy a (18) lámpa előtt elcsúsztatható, különböző (pl. piros és zöld) (16, 17) jelzőtárcsákat állítsák be, mimellelt az egyik tárcsa a «tilos», a másik pedig a «szabad» jelzésnek felel meg, míg a (14, 15) ütközők a (19) barang megszólaltatására szolgálnak úgy, hogy a lokojnotivvezelő a harangjelzés állal a jelzés állására figyelmessé tétetik. A berendezés olyan, hogy az a legkülönbözőbb szükségletekhez jól alkalmazkodhat, a miben (a sajátságos légváltón kívül) az ilyenfajta rendszerektől különbözik. A légválló ugyanis lehetővé teszi az általánosan szokásos jelzőkarokkal és jelzőfényekkel való kényszermozgásszerű összeköttetést, minek folytán köd vagy efféle esetén kettős ellenőrzés jön létre. A (9) huzal ugyanis a (29). jelzőkarra is behathat (2 és 6. ábra), a (6) tolattyú pedig a (30) rúd útján a különböző színű tárcsákat hordó (31) keretre birhat behatással, mimellelt e^en keret a (32) lámpa előtt tolódik el. A légváltó továbbá a vonalnak mögötte haladó vonatokkal szemben való biztosítását teszi lehetővé a 11. ábrán föllüntetett berendezés segítségével. Ennél a (6) tolattyú elállítása után helyzetében a (34) rúgó behatása alatt álló (33) retesz által tartatik fogva, azonban önműködően kapcsoltatik ki azáltal, hogy a vízszintes nyíl irányában haladó vonal a (33) reteszt a (35) szögemelő útján kikapcsolja. A légváltó tehát a hátsó vonat számára azonnal ismét a «tilos»-állásba áll be. A jelzőkészülék továbbá oly berendezéssel is el van látva, mely a lokomotivvezető figyelmét feltétlenül rátereli a jelző kiszolgálására és lehetővé teszi az állomáshivatalnok által való ellenőrzést arra nézve, vájjon a lokomotivvezető csak az egyszerű jelzőberendezést vagy pedig az önműködő jelzőtelepet használta-e. Ezen célból a (21) görgők nincsenek közvetlenül a (11) rúdon megerősítve, hanem a (22) lemez által hordatnak, mely a (11) rúddal szemben az oldalsó (23) görgővezetékek által elcsúsztatható úgy, hogy a (21) görgők a légváltókkal nem jutnak érintkezésbe. Ezen elcsúsztatás a (26) fogantyú, a (25) huzal, mely a (27) görgők körül fut, továbbá a rendesen a (22) lemezeket a (11) rudakkal összekapcsoló (28) kilincsemelő útján történik (4. és 5. ábra). A huzal eleresztése után a (21) görgőket a (24) nyomórugók hozzák vissza eredeti helyzetükbe. Ezen berendezés segítségével tehát a lokomotivvezető ellenőrizhető arra nézve, vájjon az önműködő jelzőt vagy pedig a szokásosat használta-e, melyet most már csak szükség esetén, köd stb. alkalmával kell használnia. A (11) rúdnak ismert, önműködő íróberendezéssel való összeköttetése által a be- és kikapcsolás fölrajzolható. A rudat középhelyzetében a (20) lemezrugó tartja fogva. A 9. és 10. ábrán föltüntetett főjelzés hosszúsága folytán lehetővé teszi, hogy a vonat a lokomotivval ezen légváltó előtt megállhat és hogy a jelzés átváltását a a lokomotivon a sinek és a görgők útján is jelezhetjük. A hajlékony, megosztott