67199. lajstromszámú szabadalom • Rúgóváz párnázott ülések és ágybetétek számára

(e, f) rugók a végigmenő rúgópánt segélyével vannak egymással összekötve, mely a végek közelében a (dl) pántokkal van összeszögecselve. A (g) pánt ezenkívül szögecsek, kapcsok vagy más ily elemek segélyével még a (d) pántokkal van összekötve, miáltal az ülésnek igénybevétele egyenletesen eloszlik. A szögecselés munkájának csökkentése céljából a találmáay szerint a szögecsekkel fölváltva (k) fémlemezeket alkalmazunk (3. és 4. ábra), melyeknek középső (s) része ki van görbítve és (m) hasítékokkal bír. Ezen hasítékokon pl. a (g) pánt van áttolva, míg a kigörbítés a másik (dl) pántot fogja közre. Minden kengyelalakú rugónál azonban minden körülmények között két szögecsnek kell a (g) pántokat a (d) pántokkal összekötni, hogy a rúgó vázban nagy eltolódások meggátoltassanak. Ezenkívül még a (gl) harántpántrészek vannak elrendezve, melyek miudig csak kétkét (d) pántpárnák szomszédos pontjait kötik össze egymással és azonkívül a szélső (d) pántokkal a szomszédos széles (dl) pántrészekhez kapcsolják. Ezen pántkapcsolat a szükség szerint az ülés fölületének nagyobb vagy kisebb részére terjedhet ki. Az ülés mellső részét fölülről lefelé lekerítve, kb. az (a, al) rugók ívformájának megfelelően alakítjuk. Az ülés szólét többnyire sarkos élben képezzük ki, mely tetszés szerint egyenes vagy ívelt vonalban halad. Ezen célból a (d) rúgópántokat a találmány szerint legalább is a keret mellső szélén átmenő függélyes síkig, de előnyösen még ezen túl vezetjük. A (d) pántok tehát a mellső (a) rúgóval való összekötési ponton túlnyúlnak és a (c) keret fölött az 1. ábrában látható módon lefelé vannak hajlítva. Az összes, ekként méghajlított (d) pántok a kivánt élt szolgáltatják, mely ha a (d) pántok különböző hosszúságúak, ívelt vonalban halad. A leírt elrendezés oly rúgóvázaknál is alkalmazható, melyeknél az U-alakú lemezrugók helyett ezen alaknak csak felét alkotó ívek szerint hajlított rugók vannak alkalmazva. Előnyös továbbá az U-alakúan meghajlított lemezrugókat két egyformán hajlított vékonyabb rúgóból összeállítani. Ezáltal a rugónak nemcsak hordképessége, hanem rugalmassága is fokoztatik, miáltal a rúgónak túlterhelése és összeroppanása elháríttatik. Nagy párnafölületeknél, mint pl. ágybetéteknél, a (d) pántok a (g) harántpántokkal való ,kere8ztezési pontjukban S-alakú (h) ellenrugókkal vannak alátámasztva. Ezek az ellenrugók, fölső végükkel, a (d) pántokhoz ép (g) harántpántokhoz vannak erősítve és alsó végükkel a harántirányban beállítható (i) léceken nyugszanak, melyek a (c) kereten elrendezett harántirányú (q) tartókkal párhuzamos (r) hasítékkal vannak ellátva, melyen a (q) tartóban elrendezett (s) csavar jár át, mely az (i) léc rögzítésére szolgál. Ha az (s) csavart meglazítjuk, akkor az (i) lécek a (q) tartó irányában eltolhatók, vagyis a (b) rugók beállíthatók és feszültségük szabályozható, mire az (s) csavarokat ismét meghúzzuk. Természetesen más eszközök is alkalmazhatók az (i) lécek rögzítésére és ha az (r) hasíték esetleg rövid, az (s) csavar esetleg más pontban csavarolható be. Hogy a terhelésnél mindig erősebbé váló rúgóhatást érjünk el, az S-alakú ellenrugók egy fölső nagyobb (hl) ívből és egy alsó kisebb, tehát szilárdabb (a 2) ívből állnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rúgóváz párnázatok és ágybetétek számára, jellemezve azáltal, hogy két szemközt fekvő keretoldalnak lemezrúgói páronként két-két keskeny, de vastagabb rúgópánt segélyével vannak összekötve, míg rövid (gl) harántpántrészek két-két rúgópárnak szomszédos (d) pántjait* egymással, ill. a szélső (dl) rugókkal kötik, mely utóbbiak a két másik keretoldalnak (e, f) rúgói által vannak alátámasztva. 2. Az 1. alatt igényelt rúgóváznak egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a párnázat mellső szélén a (d) rúgópántok az (a) lemezrúgókon túl meg vannak hosszabítva úgy, bogy azoknak lefelé hajlított szabad végei a ki-