67199. lajstromszámú szabadalom • Rúgóváz párnázott ülések és ágybetétek számára

(e, f) rugók a végigmenő rúgópánt segélyé­vel vannak egymással összekötve, mely a végek közelében a (dl) pántokkal van össze­szögecselve. A (g) pánt ezenkívül szöge­csek, kapcsok vagy más ily elemek segé­lyével még a (d) pántokkal van összekötve, miáltal az ülésnek igénybevétele egyenle­tesen eloszlik. A szögecselés munkájának csökkentése céljából a találmáay szerint a szögecsekkel fölváltva (k) fémlemezeket alkalmazunk (3. és 4. ábra), melyeknek középső (s) része ki van görbítve és (m) hasítékokkal bír. Ezen hasítékokon pl. a (g) pánt van áttolva, míg a kigörbítés a másik (dl) pántot fogja közre. Minden kengyelalakú rugónál azonban min­den körülmények között két szögecsnek kell a (g) pántokat a (d) pántokkal összekötni, hogy a rúgó vázban nagy eltolódások meg­gátoltassanak. Ezenkívül még a (gl) harántpántrészek vannak elrendezve, melyek miudig csak két­két (d) pántpárnák szomszédos pontjait kö­tik össze egymással és azonkívül a szélső (d) pántokkal a szomszédos széles (dl) pánt­részekhez kapcsolják. Ezen pántkapcsolat a szükség szerint az ülés fölületének nagyobb vagy kisebb részére terjedhet ki. Az ülés mellső részét fölülről lefelé le­kerítve, kb. az (a, al) rugók ívformájának megfelelően alakítjuk. Az ülés szólét többnyire sarkos élben képezzük ki, mely tetszés szerint egyenes vagy ívelt vonalban halad. Ezen célból a (d) rúgópántokat a találmány szerint legalább is a keret mellső szélén átmenő függélyes síkig, de előnyösen még ezen túl vezetjük. A (d) pántok tehát a mellső (a) rúgóval való összekötési ponton túlnyúlnak és a (c) keret fölött az 1. ábrában látható módon lefelé vannak hajlítva. Az összes, ekként méghajlított (d) pántok a kivánt élt szol­gáltatják, mely ha a (d) pántok különböző hosszúságúak, ívelt vonalban halad. A leírt elrendezés oly rúgóvázaknál is alkalmazható, melyeknél az U-alakú lemez­rugók helyett ezen alaknak csak felét al­kotó ívek szerint hajlított rugók vannak alkalmazva. Előnyös továbbá az U-alakúan meghajlí­tott lemezrugókat két egyformán hajlított vékonyabb rúgóból összeállítani. Ezáltal a rugónak nemcsak hordképessége, hanem ru­galmassága is fokoztatik, miáltal a rúgó­nak túlterhelése és összeroppanása elhárít­tatik. Nagy párnafölületeknél, mint pl. ágybeté­teknél, a (d) pántok a (g) harántpántokkal való ,kere8ztezési pontjukban S-alakú (h) ellen­rugókkal vannak alátámasztva. Ezek az ellenrugók, fölső végükkel, a (d) pántokhoz ép (g) harántpántokhoz vannak erősítve és alsó végükkel a harántirányban beállítható (i) léceken nyugszanak, melyek a (c) kere­ten elrendezett harántirányú (q) tartókkal párhuzamos (r) hasítékkal vannak ellátva, melyen a (q) tartóban elrendezett (s) csavar jár át, mely az (i) léc rögzítésére szolgál. Ha az (s) csavart meglazítjuk, akkor az (i) lécek a (q) tartó irányában eltolhatók, vagyis a (b) rugók beállíthatók és feszültségük szabályozható, mire az (s) csavarokat ismét meghúzzuk. Természetesen más eszközök is alkalmazhatók az (i) lécek rögzítésére és ha az (r) hasíték esetleg rövid, az (s) csa­var esetleg más pontban csavarolható be. Hogy a terhelésnél mindig erősebbé váló rúgóhatást érjünk el, az S-alakú ellenrugók egy fölső nagyobb (hl) ívből és egy alsó kisebb, tehát szilárdabb (a 2) ívből állnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rúgóváz párnázatok és ágybetétek szá­mára, jellemezve azáltal, hogy két szem­közt fekvő keretoldalnak lemezrúgói pá­ronként két-két keskeny, de vastagabb rúgópánt segélyével vannak összekötve, míg rövid (gl) harántpántrészek két-két rúgópárnak szomszédos (d) pántjait* egy­mással, ill. a szélső (dl) rugókkal kötik, mely utóbbiak a két másik keretoldal­nak (e, f) rúgói által vannak alátámasztva. 2. Az 1. alatt igényelt rúgóváznak egy fo­ganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a párnázat mellső szélén a (d) rúgópántok az (a) lemezrúgókon túl meg vannak hosszabítva úgy, bogy azok­nak lefelé hajlított szabad végei a ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom