67177. lajstromszámú szabadalom • Vízállóvá és az időjárásnak ellenállóvá tevő szer különösen likacsos kövek és vakolatanyagok, továbbá földes és rostos szigetelőanyagok és effélék számára

Megjelent 1915. évi junius hó 11-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 67177. szám. VlII/a. OSZTÁLY. Vízállóvá és az időjárásnak ellenállóvá tevő szer, különösen likacsos kövek és vakolatanyagok, továbbá földes és rostos szigetelőanyagok és effélék számára. DR

PHIL. VON DER HEIDE HERMANN GYÁRIGAZGATÓ UNNÁBAN. A bejelentés napja 1914 május hó 5-ike. Megkísérel IPK már likacsos vakolat vagy kőfőlületekct vízállóság elérése céljából szappanoldaltal bevonni, de ezen kísérleteknek sikerük nem volt, minthogy a közönséges szappanoldalot a víz beszáradás után is könnyen feloldja, azon néhány részecskét kivéve, melyek a bevont fölülelben véletlenül tartalmazóit sókkal, pl. oldható kalcium-, magnézium-, aluminiumsókkal és hasonlókkal cserebomlásba lépve a vizet eltaszító zsírsavas sókká alakultak át. A szappanoldat hatásának fokozására megkísérelték már azt is, hogy a szappanoldattal eszközölt első bevonatra további, alumínium-, kalcium-, magnézium- vagy hasonló sókból álló bevonatot viltek föl. Eltekintve a kétszeres bevonás okozta munkatöbblettől, ezen eljárás sikere is csak részleges, amennyiben az oldhatatlan zsírsavas só csak a fölületen képződött, míg a második bevonat a mélyebben fekvő pórusokba épen az első szappanbevonatnak gyakorlatilag ugyan tökéletlen, de kezdetben világosan észlelhető vízelíaszító hatása folytán nem képes behatolni. A jelen találmány tárgya ezen nehézségeket tökéletesen megszünteti és még a gyakorlatban előforduló legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok esetén is^ egyetlen bevonat segélyével a likacsos habarcs vagy tégla teljes vízhatlanságnt teszi elérhetővé. Azt találtuk ugyanis, hogy különböző fémek, mint cink. réz, ólom, ón, króm vagy alumínium hidroxidjainak alkálikus illetve amöniás oldataiból, melyekben a fémhidroxid inkább savas, mint bázikus tulajdonságai révén hat, szappanoldattal (zsír- vagy gyantaszappan, melynek alkálija részben vagy egészen ammóniával pótolható) való keverés esetén nem csapódnak le a vízben oldhatlan és a száradás után a vizet nagy fokban taszító zsírsavas fémsók, hanem a komponensek összekeverésük után többé-kevésbé tiszta, vízzel kezelhető oldalokat képeznek. Ezeket az oldatokat minden likacsos kőzet, habarcs vagy hasonló anyag víz módjára felszívja és az illető, vizet taszító zsírsavas fémsó képződése csak a beszáradásnál következik be. Az illető fémsók tehát rövid ideig tartó száradás után a velük nedvesített anyagoknak nemcsak fölületén, hanem pórusaiban is mindenütt el vannak osztva és az illető anya-