67153. lajstromszámú szabadalom • Rácsostartó

rácsrúd is köti össze az (1) alsó heve­derrel, mely rácsrúd főleg a húzási igénybevételeknek az alsó és a fölső he­"veder között való átvitelére szolgál. Az (1) alsó hevedereknek harántmetszete a (3) fölső hevedereknek harántmetszeténél jóval nagyobb és az alsó hevederek ha­rántmetszetének egy része a (2) rács­rudaknalc az alsó hevederekkel képezett csomópontjai alatt fekszik, ami statikai szempontból kiválóan előnyős. A tartónak más foganatosítási alakjá­nál egymást keresztező rácsrudak vannak alkalmazva, ami bizonyos terhelések ese­tében előnyös. Más foganatosítási alakok­nál ismét egyenes rácsrudak helyett hul­lámvonalalakú rudak vannak alkal­mazva, további foganatosítási alakoknál pedig a rácsrudak a függélyes középsik­hoz szög alatt, akként vannak elrendezve, hogy az alsó hevedereknek egymástól •való távolsága a fölső hevedereknek szé­lességénél nagyobb. Ezen foganatosítási alakok közepén elrendezett hosszrudak segélyével könnyen merevíthetők. A találmányt képező tartónak 3 14. ábrában föltüntetett foganatosítási alakja vasbetonszerkezeteknél vasbetét gyanánt igen előnyösen használható. Ha ez a fo­ganatosítást alak nem betonba ágyazva alkalmaztatik, a két fölső heveder kö­zött lévő hézagot egy megfelelően mére­tezett lemez hidalja át, mely a tartónak fölső övezetében föllépő feszültségeket fölveszi. Ily alkalmazásnak esetében a rácsrudaknak alakja is sokféleképpen módosítható. A találmányt képező rácsos lartónak első három, a 3., 4., illetve a 10. ábrában föltüntetett foganatosítási alakjával vég­zett kísérletek és az ezekre vonatkozó számítások azt igazolták, hogy az elő­állításra használt vasrudaknak profiljai, nagy nehézségeknek elkerülése céljából, akként választandók meg, hogy a két hevedernek képezésére szolgáló hossz­bordáknak harántmetszetei a középrész­nek harántmetszetéhez bizonyos viszony­ban legyen. A jelzett nehézségek elkerül­hetők, ha a vasrudaknak profiljai meg­felelnek azon négy föltételnek, hogy a profilt hengerlés útján könnyen lehessen előállítani, hogy a profil az anyagnak oly elosztását tegye lehetővé, amelynél a vasrúdból előállított vasbetonszerke­zetnek betétjét képező tartónak semle­ges vonala lehetőleg mélyen fekszik, hogy a középrésznek a rácsrudaknak alakítása céljából végzett átvágása hideg úton még akkor is az anyag minőségének meg­rontása nélkül legyen foganatosítható, ha a vasrúd közönséges kereskedelmi vas­ból készült és, hogy a profilnak alakí­tása következtében a vasnak és beton­nak kellő tapadása biztosítva legyen. Mindezen föltételeknek megfelelnek az elliptikus harántmetszetek, melyek lehe­tővé teszik a közönséges vastartókkal és a köralakú harántmetszettel biró vas­betétekkel szemben versenyképes tartók­nak előállítását. A 18. ábra oly vasrúdnak harántmet­szete, mely ezen föntebb jelzett föltétele­ket egyidejűleg a legtökéletesebben telje­síti és ezenkívül anyagmegtakarítást is biztosít úgy, hogy a tartó a közönséges vastartókkal és köralakú harántmetszet­tel biró vasbetétekkel sikeresen verse­nyezhet. Ezen vasrúdból készült tartóknál a tartónak súlypontja mindig a két húfcott hevederbe esik. A vasrúdnak (a, b, c, d, e) méretei (18. ábra) egymással célszerűen a következő egyenletekkel kifejezett össze­függésben vannak. b = 2a c = 0,2 d. Magától értetődik, hogy az ezen egyen­letekből kiadódó értékek bizonyos hatá­rokon belül módosíthatók anélkül, hogy ezen határokat előre meg lehetne adni. A találmányt képező rácsos tartónak to­vábbi foganatosítási alakjánál a rácsrudak egyik nézetükben elnyúlt rhombusok alak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom