67153. lajstromszámú szabadalom • Rácsostartó
rácsrúd is köti össze az (1) alsó hevederrel, mely rácsrúd főleg a húzási igénybevételeknek az alsó és a fölső he"veder között való átvitelére szolgál. Az (1) alsó hevedereknek harántmetszete a (3) fölső hevedereknek harántmetszeténél jóval nagyobb és az alsó hevederek harántmetszetének egy része a (2) rácsrudaknalc az alsó hevederekkel képezett csomópontjai alatt fekszik, ami statikai szempontból kiválóan előnyős. A tartónak más foganatosítási alakjánál egymást keresztező rácsrudak vannak alkalmazva, ami bizonyos terhelések esetében előnyös. Más foganatosítási alakoknál ismét egyenes rácsrudak helyett hullámvonalalakú rudak vannak alkalmazva, további foganatosítási alakoknál pedig a rácsrudak a függélyes középsikhoz szög alatt, akként vannak elrendezve, hogy az alsó hevedereknek egymástól •való távolsága a fölső hevedereknek szélességénél nagyobb. Ezen foganatosítási alakok közepén elrendezett hosszrudak segélyével könnyen merevíthetők. A találmányt képező tartónak 3 14. ábrában föltüntetett foganatosítási alakja vasbetonszerkezeteknél vasbetét gyanánt igen előnyösen használható. Ha ez a foganatosítást alak nem betonba ágyazva alkalmaztatik, a két fölső heveder között lévő hézagot egy megfelelően méretezett lemez hidalja át, mely a tartónak fölső övezetében föllépő feszültségeket fölveszi. Ily alkalmazásnak esetében a rácsrudaknak alakja is sokféleképpen módosítható. A találmányt képező rácsos lartónak első három, a 3., 4., illetve a 10. ábrában föltüntetett foganatosítási alakjával végzett kísérletek és az ezekre vonatkozó számítások azt igazolták, hogy az előállításra használt vasrudaknak profiljai, nagy nehézségeknek elkerülése céljából, akként választandók meg, hogy a két hevedernek képezésére szolgáló hosszbordáknak harántmetszetei a középrésznek harántmetszetéhez bizonyos viszonyban legyen. A jelzett nehézségek elkerülhetők, ha a vasrudaknak profiljai megfelelnek azon négy föltételnek, hogy a profilt hengerlés útján könnyen lehessen előállítani, hogy a profil az anyagnak oly elosztását tegye lehetővé, amelynél a vasrúdból előállított vasbetonszerkezetnek betétjét képező tartónak semleges vonala lehetőleg mélyen fekszik, hogy a középrésznek a rácsrudaknak alakítása céljából végzett átvágása hideg úton még akkor is az anyag minőségének megrontása nélkül legyen foganatosítható, ha a vasrúd közönséges kereskedelmi vasból készült és, hogy a profilnak alakítása következtében a vasnak és betonnak kellő tapadása biztosítva legyen. Mindezen föltételeknek megfelelnek az elliptikus harántmetszetek, melyek lehetővé teszik a közönséges vastartókkal és a köralakú harántmetszettel biró vasbetétekkel szemben versenyképes tartóknak előállítását. A 18. ábra oly vasrúdnak harántmetszete, mely ezen föntebb jelzett föltételeket egyidejűleg a legtökéletesebben teljesíti és ezenkívül anyagmegtakarítást is biztosít úgy, hogy a tartó a közönséges vastartókkal és köralakú harántmetszettel biró vasbetétekkel sikeresen versenyezhet. Ezen vasrúdból készült tartóknál a tartónak súlypontja mindig a két húfcott hevederbe esik. A vasrúdnak (a, b, c, d, e) méretei (18. ábra) egymással célszerűen a következő egyenletekkel kifejezett összefüggésben vannak. b = 2a c = 0,2 d. Magától értetődik, hogy az ezen egyenletekből kiadódó értékek bizonyos határokon belül módosíthatók anélkül, hogy ezen határokat előre meg lehetne adni. A találmányt képező rácsos tartónak további foganatosítási alakjánál a rácsrudak egyik nézetükben elnyúlt rhombusok alak-