67120. lajstromszámú szabadalom • Drágakőcsiszológép

Ezen ovsót úgy vehetjük ki a tartófejből, hogy fölső végére nyomást gyakorolunk egy kilökő szög segélyével, melyet a esőalakú (10a) szárba illesztünk. A követ az orsónak serpenyőszerű alsó végén valamely alkalmas ragasztóanyag rögzíti, pl. gyémántcsiszolócement vagy porított kovasavval kevert olvasztott seJlak. Hogy a csiszolandó kőnek egymásután különböző facettái legyenek a csiszoló tárcsával érintkezésbe hozhatók, a kőtartó a (8a) hüvelyben elforgathatóan van elrendezve. Az erre szolgáló berendezés egy lényegileg U-alakban meghajlított (13a)rúgóból áll, melynek mindkét szára át van lyukasztva és a (10a) nyél fölső végére van húzva. Az alsó rúgószár a (8a) hüvely fölső végén megerősített (14a) jelzőlapra fekszik, a fölső rúgószár pedig a (10a) nyél fölső végén szilárdan ülő, meghasított (15a) gyűrűhöz van szögecselve, vagy másként hozzáerősítve. A fölső rúgószár külső vége lefelé irányuló (16a) toldattal bír, mely a (14a) jelzőlapnak pontosan beosztott (17a) hornyaiba kapaszkodik és ezáltal a kőtartót a beállított helyzetben fogvatartja. Hogy a (12a) kőnek a csiszoló tárcsával való érintkezési szöge, illetve a kő hossztengelyének a tárcsa síkjával bezárt szöge megváltoztatható legyen, oly eszközök vannak alkalmazva, amelyeknek segélyével a csiszolófej fölső vége a (4a) orsóhoz képest körívben beállítható. Az erre szolgáló berendezés a (19a) ívből áll, melynek egyik vége oly módon van a csiszolófejhez erősítve, hogy ez utóbbi az ív sugarának irányában nyúl befelé. A (4a) orsónak megvastagított alsó vége négyszögletes és villaalakban van kiképezve a (19a) ív fölvételére és vezetésére megfelelő keresztmetszetű hasítékkal bír. A (19a) ív a (4a) orsóhoz képest beállított helyzetében az alsó oldalon levő (20a) szorító tuskó segélyével rögzíttetik, mely a kúpos (21a) csavar és az ezzel együttműködő (22a) retesz által biztosíttatik helyzetében. Nyilvánvaló, hogy a (19a) ívnek a (4a) orsón való beállításával a csiszolófej hajlásszöge is meg van állapítva és hogy a beállítás megváltoztatásával a kőnek a csiszolótárcsával való érintkezési szöge, illetve a faeetta csiszolási szöge is megváltozik. Hogy a kő az ilyen beállítások alkalmával el ne tolódjék és minden beállítás alkalmával olyan helyzetet foglaljon el a tárcsához képest, hogy minden facettája egyformán szimmetrikus elhelyezésű legyen, a szerkezet részei úgy vannak méretezve, hogy a kő mértani középvonala, a (19a) ív középpontja és a (4a) orsó 'tengelyvonala összeessenek. A kő tehát a csiszolófej beállítása alkalmával csupán mértani tengelye körül fordul el és a mindenkor csiszolt faeetta síkja a (4a) orsó hosszirányú eltolódásakor párhuzamos marad a csiszolótárcsa fölületéhez. A munkás tehát a kőtartót szabadon fölemelheti, hogy a munka, előrehaladását megfigyelje, mimellett a kő csiszolandó facettája állandóan a tárcsa csiszoló fölületével párhuzamosan tartatik. A (4a) orsón a (23a) folyadékcsatorna halad végig hosszirányban, amely csatorna fölső végébe a folyadék a (24a) csövön át vezettetik be valamely tartányból. A (23a> csatorna alsó vége az orsó alsó vége közelében annak oldalába torkol és egy (25a> hüvelytoldattal van ellátva, melyet a hajlékony (26a) cső a merev (27a) csővel köt össze. Ez utóbbi a (12a) kő mellett fuvókában végződik, mely a hűtőfolyadékot a kőre irányítja és a folyadék a súrlódás folytáö keletkezett hőt elvezeti. A hőfoknak ily módon előidézett sülyedése folytán könnyen olvadó ragasztószer vagy viasz is alkalmazható. A drágakövek csiszolásánál akkor lehet a legjobb eredményt elérni, ha a kő magja a csiszoló tárcsához képest helyesen van elrendezve. Először a mag irányát szokták megállapítani és ezután a követ a tartón megerősíteni, hogy a legelőnyesebb módon legyen csiszolható. Ez az eljárás azonban nagyon hosszadalmas és ki nem elégitő, minek következtében a találmány oly eszközökről gondoskodik, amelyeknek segélyével a kő a csiszoló tárcsa fölületéi hez képest a kellő szög alatt forgatható el tengelye körül úgy, hogy a tárcsa a kő fölületével érintkezésben tartatik. Világos,