67120. lajstromszámú szabadalom • Drágakőcsiszológép
A két tapintó vékony és olyan közel áll egymáshoz, hogy az (54) ujj a csiszoló tárcsát szintén a drágakő nyomában találja úgy, hogy a tárcsa egyenetlenségei az (54) ujjat 03 a követ nem befolyásolják különbözően. Az (54) ujj fölső végén egy (55) kioldó orr foglal helyet, mely úgy van elrendezve, hogy az (54) ujj rendes helyzetében a (49) rúgós kontaktus alatt fekszik és azt a (48) ellenkontaktustól távoltartja. (3. ábra,) Ha ellenben az (54) ujj a csiszoló tárcsához ütközik és fölfelé lendül, akkor az (55) orr kimozdul reteszelő helyzetéből s ezáltal szabaddá teszi a (49) rúgós kontaktust, mely viszont az áramkört zárja és a motort megindítja. Az (54) kontaktustapintó valamivel hosszabb a (31) mélységtapintónál úgy, hogy valamivel korábban találja a tárcsát, mint ahogy a (31) tapintó elmozdul és a drágakövet a tárcsától eltávolítja, s a drágakövet a tárcsán ide-oda lengeti. Mint föntebb említve volt, a drágakövet a nehézségerő nyomja a tárcsához, ha a kioldó mechanizmus el van reteszelve. A csiszolási művelet kezdetén a kőnek csak egy pontja vagy igen kis fölülete érintkezik a csiszolótárcsával. Ha azonban a facetta már le van csiszolva, akkor ez a fölület mindig nagyobb lesz s a növekedés a csiszolási művelet előrehaladásával folyton fokozódik Hogy a facetta, miközben fölülete növekedik, mindig ugyanazon intenzitással csiszoltassék, szorítószerkezetek vannak alkalmazva, melyek a működő részek súlyát a csiszolótárcsához való nyomásban támogatják é3 a csiszolási művelet előrehaladásával fokozódó nyomást hoznak létre. E szerkezetek, mint a rajzok mutatják, két megterhelt (56) szögemelőből állnak, melyek a (18) orsóágy átellenes oldalaira vannak ágyazva s az (57) csatlórudak útján sugárirányú (58) karokkal (2. ábra) vannak összekötve. Az (58) karok az (59) gyűrűn ülnek (3. ábra), mely a (26) mikrométercsavar körül közvetlenül a (32) tartó fölső szára fölött van megszorítva. Az (56) karok függélyes helyzetükből vízszintes helyzetbe törekednek lefelé lendülni és ezáltal a (26) mikrometercsavart s ezzel együtt az (5) orsót a (18) orsóágyon lefelé húzzák. Hatásuk tehát abban nyilvánul, hogy a drágakő a csiszoló tárcsához nyomódik és pedig annál erősebben, minél jobban eltávolodnak a karok függélyes helyzetükből. A részek úgy vannak méretezve, hogy midőn a drágakő a tárcsára helyeztetik, az orsó olyan helyzetet foglal el tartójában, hogy a súlyos (56) emelők megközelítőleg függélyesen állanak és így ekkor, midőn a facetta a legkisebb, a kőre a legcsekélyebb nyomást gyakorolják. Ha a facetta már csiszolódik, akkor az (56) emelők fokozatosan a vízszintes helyzet felé fordulnak és mivel az általuk kifejtett nyomás a függélyes helyzettől való eltérésükkel arányos, a csiszolás közben a kőre gyakorolt össznyomás körülbelül a facetta föliiletnek növekedésével áll arányban. Az orsók a kövek alakja szerint különböző hosszúak és úgy vannak méretezve, hogy a csiszolandó facetta mindig ugyanazon távolságban van a tartó végétől, bármilyen nagy legyen is a kő. Ennek megfelelően a súlyos (56) emelők a munka kezdetén, a kő nagyságától függetlenül, mindig függélyes helyzetben állnak. Hogy az (5) orsónak és a vele összekötött részeknek a (18) orsóágyhoz való viszonylagos fölfelé mozgása határolva legyen, a belső (25) rúgóház két, egymással átellenes, lefelé irányuló (60) ujjal vagy toldattal van ellátva (7—9. ábrák), melyek az eltolható (26) köpeny fenekébe vágott hasítékokon át nyúlnak lefelé. A (60) toldatok alsó vége le van gömbölyítve és (61) ütköző csavaranyával van fölszerelve, mely a (28) csavaranya válla aJá nyúl s ezáltal a& (5) orsó fölemelkedésének határt szab. Ha a kő már csiszolódik és az (5) orsó ennek megfelelően lefelé mozog, akkor a (61) ütköző csavaranyák a (28) csavaranya vállától eltávolodnak, mimellett a részek úgy vannak elrendezve, hogy az eltolható (26) rúgóház feneke és a (28) csavaranya fölső része közötti távolság mindig ugyanaz, ha a (31) mélységtapintó kilendül. Hogy a tárcsa, midőn a kővel először
