67119. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék gyémánt csiszolására

— 2 — ben azt érjük el, hogy a ragasztóanyag csiszolás közben nem olvad meg és nem is lágyul mej*. Ezt azáltal érjük el, hogy oly ragasztóanyagot választunk, amelynek olvadási pontja oly magas, ill. a hővel szemben ellentállóképessége oly nagy, hogy a keletkező hőnél nem lágyul meg, vagy pedig a ragasztóanyagot hűtjük, amiáltal ugyancsak meggátoljuk annak meglágyulását. Hogy a gyémánt a csiszolás közben fejlődő hő hatása alatt meg ne lazuljon, a találmány szerint oly ragasztóanyagot használunk a gyémántnak a tartóorsón való rögzítésére, amelynek hőkiterjedési koefficiense körülbelül egyenlő a gyé­mántéra! és az orsóéval. A találmány­beli eljárás egyik foganatosílási alakjá­nál széntartalmú cementet vagy ragasztó­anyagot használunk, amelyet a gyémánt­hoz tapaszív? karbonizálunk olykép, hogy hevítjük, amiáltal karbonizálódik és egy­idejűleg szorosan hozzá is tapad a gyé­mánthoz. A találmány szerint üvegszerű cementet is alkalmazunk. Ha" oly cemen­tet használunk, amely a magas csiszoló­hőmérsékletnél megolvadna, úgy a talál­mány szerint hűtőszert használunk a ra­gasztóanyag és a gyémánt lokális hűté­sére oly célból, hogy kettőjük között a tapadást fenntartsuk. A következőkben a találmány tárgyá­nak néhány foganatosítási példáját fog­juk a csatolt rajz kapcsán leírni: Az 1. ábrán az (1) gyémánt nyers álla­potából már előzetesen megközelítőleg szabályos legömbölyített alakra előmun­kálva van feltüntetve. A nyers gyémán­tot a szénből álló (2) orsó homorú végén széntartalmú (3) cementmasszával rög­zítjük. Ezt a cementet a gyémánt csiszo­lásánál lejlődő meleg nem lágyítja meg cs minthogy úgy a cement, mint pedig a (2) orsó széntartalmú anyagból állanak, azoknak kb. ugyanaz a hőkiterjedési koefficiensük, mint az (1) gyémánté úgy, hogy a gyémántnak vagy a cementnek a csiszolási hőmérséklet hatása alatt való kii erjedése nem idézi elő a gyémánt meglazulását, vagy az orsóról való levá­lását. A (2) szénorsó hasonló összetételű lehet, mint az elektromos ívlámpák szén­rúdjai. A (3) széncementmasszát koksz­porból, rozslisztből, sellakból vagy más alkalmas anyagból készíthetjük olykép, hogy a fentemlítelt alkatrészeket meg­őröljük és vízzel, vagy híg melasszal összegyúrjuk. Úgy is eljárhatunk, hogy 75 rész finoman porított antracitszenet, 25 rész finoman porított sellakot, 50 rész bórvegyületet, pl. bórsavat, 25 rész mag­néziumkloridot, vagy kalciumkloridot annyi karamelált nádcukoroldattal keve­rünk össze, hogy az egész keverék ke­mény péppé alakuljon át. Nádcukor helyett szénkátrányoldatot is használha­tunk széntartalmú kötőanyag gyanánt. Az (1) gyémántot ezen cement segélyé­vel utóbbinak hideg állapotában erősít­jük a (2) orsóra és azután a levegő ki­zárása mellett magas hőmérsékleten kb. 30 percig süljük a cement karboni­zálása céljából úgy, hogy a gyémántot a cement adhéziója fogvatartja, Az (1) gyémántnak a (2) orsóról való leválasz­tása céljából a gyémántot az orsóról vágókészülék segélyével lecsípjük. A (2) orsó a rajzon látható módon kúposán van kiképezve és egy (4) tarlófejnek megfelelően kúpos furatába van beil­lesztve. A tarlófej csőalakú (5) szárral van ellátva. A (2) orsót szükség esetén a (4) tíirlófejből eltávolíthatjuk olykép, hogy egy az (5) szár külső végébe csavarolt (6) csavart megfelelően elforgatunk. Ez a csavar egy (7) szárral van ellátva, amely az (5) szár furatába nyúl bele és meg­felelő elforgatásnál a (2) orsót kinyomja. A készülék többi részei a szokásos mó­don lehetnek kiképezve. Csiszolás céljából a gyémántot a forgó (8) tárcsához szorítva tartjuk, amelynek a rajzon csak egy része látható. Széntartalmú cement és szénorsó he­lyeit a gyémánt rögzítésére üvegszerű anyagokat is használhatunk, amelyek a csiszolás közben fejlődő hőnek ellent­állanak és amelyeknek kb. ugyanolyan a

Next

/
Oldalképek
Tartalom