67110. lajstromszámú szabadalom • Mikrofon telefonberendezésekhez és effélékhez

4 — okozzák. Kísérletek igazolták, hogy még sokkal erősebb áram is, mint aminőt eddig alkalmazni lehetett, káros utóhatások nélkül használható. Ha kaucsukdiafragmát alkalmazunk, akkor azt a megkívánt rezgésszám elérésére szükséges feszültségre a (30) födő csavarása révén állítjuk be. A 4. és 5. ábrák föltüntette kiviteli alakban a kondenzátor-hafás nem szerepel, de a hangolásra vonatkozó sajátosság itt is érvényben marad. A kontaktusban illetve az ellenállásban itt oly módon következnek be nagy változások, hogy a bangókat fölfogó elemek közül csak egyesek szerepelnek az áramkör megszakításában és zárásában. Egy (53) alaplemezen elrendezett (54) tartókar a fölfelé álló (55) hídban végződik, amelyen (56) csapágyak vannak az erősen lelapított és szélein lekerekített üreges {58) test (57) forgáscsapjainak ágyazására. Az üreges (58) testhez (59)-nél (60) tölcsér csatlakozik, amely az (58) test (61) belső terével (62) bevezető nyílásokon át közlekedik, míg az ellenkező oldalon a (63) kivezetőnyílás van elrendezve. Az üreges test egyik falát csavarmenetes (64) korong alkotja, amely tehát könnj'en föl- és lecsavarolható. A (61) kamrában egy szigetelő anyagból készült (67) korong foglal helyet, amely kerületén rugalmas kaucsukból vagy hasonló anyagból való gyűrűalakú (68) csövet hord. Ez a (68) cső légpárnás abroncs módjára készülhet vagy pedig egyszerű gyűrű is lehet puha gumiból. A gumigyűrűt vagy gumicsövet aranyfüstből vagy a föntebb említett anyagokból való (69) bevonattal vesszük körül, s valamivel vastagabbra méretezzük, mint a (67) korongot, hogy annak mindkét oldalán kiálljon. A (67) korong tengelyében mindkét oldalon (70, 71) peckek vannak állítható (72) anyákkal fölerősítve, amely utóbbiaktól bizonyos távolságban két másik (73) csavaranya van a peckekre ráhúzva. Két-két (72) és (73) anya közé egy-egy (74) diafragma van befogva, amelyek kerületükön a (68) cső v vezető (69) bevonatával érintkeznek és pedig az egész kerület mentén. A (70) és (71) peckek a fémből képzelt (58) tokba beeresztett (65) és (66) szigetelő hüvelyeken keresztül nyúlnak ki és^kívül még egy-egy (75) csavaranyával vannak fölszerelve, végeiken pedig egy-egy (76) szorító csavart hordanak, amelyekhez a mikrofon helyi áramkörének (77) és (78) vezetékei csatlakoznak. A (74) diafragmák ekként csupán középrészükön vannak mereven alátámasztva, míg kerületük felé sugárirányban be vannak hasogatva (4. ábra) úgy, hogy különböző természetes rezgésszámmal biró (79) nyelvek keletkeznek. Már most bizonyos számú nyelv ugyanazon rezgésszámra lehet hangolva, de még mindig marad elegendő számú nyelv hátra, amelyek a normális emberi hang, vagy más átviendő hang terjedelmén belül eső egyéb mély vagy magas hangok különböző rezgésszámainak felelnek meg, úgy hogy bizonyos rezgésszámokhoz mindig elegendő számú nyelv áll rendelkezésre, s a hangok, főként pedig a magas hangok semmi zavaró hatást nem szenvednek, a' miként ez a közönséges, kerületükön befogott mikrofonoknál tapasztalható. A 4. és 5. ábrák föltüntette kivitelnél lehetségessé válik, hogy egyes nyelvek rezgésük közben megszakítják a kontaktust, míg ugyanakkor mások azt fentartják úgy, hogy az elektromos áram megszakítása, ami a hangátvitelre zavarólag hathatna, nem következik be. A hanghullámok mindkét diafragmát egyidejűleg érik, miért is azok egyidejűleg mozognak a vezető bevonat felé vagy attól el úgy, hogy az ellenállás nagyobb mértékben változik mint a szokásos diafragmáknál. Az ellenállás változását azonkívül még a rá nem hangzó nyelvek kényszermozgása is fokozza. Miként említettük, a találmány tárgyát tevő mikrofonban az egyébként mutatkozó összesülés nem következhetik be. Ehh'ez járul még, hogy a hanghullámok-