67110. lajstromszámú szabadalom • Mikrofon telefonberendezésekhez és effélékhez

4 — okozzák. Kísérletek igazolták, hogy még sokkal erősebb áram is, mint aminőt eddig alkalmazni lehetett, káros utó­hatások nélkül használható. Ha kaucsuk­diafragmát alkalmazunk, akkor azt a megkívánt rezgésszám elérésére szüksé­ges feszültségre a (30) födő csavarása révén állítjuk be. A 4. és 5. ábrák föltüntette kiviteli alakban a kondenzátor-hafás nem szere­pel, de a hangolásra vonatkozó sajátos­ság itt is érvényben marad. A kontak­tusban illetve az ellenállásban itt oly módon következnek be nagy változások, hogy a bangókat fölfogó elemek közül csak egyesek szerepelnek az áramkör megszakításában és zárásában. Egy (53) alaplemezen elrendezett (54) tartókar a fölfelé álló (55) hídban végződik, ame­lyen (56) csapágyak vannak az erősen lelapított és szélein lekerekített üreges {58) test (57) forgáscsapjainak ágyazására. Az üreges (58) testhez (59)-nél (60) tölcsér csatlakozik, amely az (58) test (61) belső terével (62) bevezető nyílásokon át köz­lekedik, míg az ellenkező oldalon a (63) kivezetőnyílás van elrendezve. Az üreges test egyik falát csavarmenetes (64) korong alkotja, amely tehát könnj'en föl- és le­csavarolható. A (61) kamrában egy szige­telő anyagból készült (67) korong foglal helyet, amely kerületén rugalmas kaucsuk­ból vagy hasonló anyagból való gyűrű­alakú (68) csövet hord. Ez a (68) cső légpárnás abroncs módjára készülhet vagy pedig egyszerű gyűrű is lehet puha gu­miból. A gumigyűrűt vagy gumicsövet aranyfüstből vagy a föntebb említett anyagokból való (69) bevonattal vesszük körül, s valamivel vastagabbra méretez­zük, mint a (67) korongot, hogy annak mindkét oldalán kiálljon. A (67) korong tengelyében mindkét oldalon (70, 71) pec­kek vannak állítható (72) anyákkal föl­erősítve, amely utóbbiaktól bizonyos tá­volságban két másik (73) csavaranya van a peckekre ráhúzva. Két-két (72) és (73) anya közé egy-egy (74) diafragma van befogva, amelyek kerületükön a (68) cső v vezető (69) bevonatával érintkeznek és pedig az egész kerület mentén. A (70) és (71) peckek a fémből képzelt (58) tokba beeresztett (65) és (66) szigetelő hüvelye­ken keresztül nyúlnak ki és^kívül még egy-egy (75) csavaranyával vannak föl­szerelve, végeiken pedig egy-egy (76) szo­rító csavart hordanak, amelyekhez a mikrofon helyi áramkörének (77) és (78) vezetékei csatlakoznak. A (74) diafragmák ekként csupán kö­zéprészükön vannak mereven alátá­masztva, míg kerületük felé sugárirányban be vannak hasogatva (4. ábra) úgy, hogy különböző természetes rezgésszámmal biró (79) nyelvek keletkeznek. Már most bizonyos számú nyelv ugyanazon rezgés­számra lehet hangolva, de még mindig marad elegendő számú nyelv hátra, amelyek a normális emberi hang, vagy más átviendő hang terjedelmén belül eső egyéb mély vagy magas hangok kü­lönböző rezgésszámainak felelnek meg, úgy hogy bizonyos rezgésszámokhoz mindig elegendő számú nyelv áll rendel­kezésre, s a hangok, főként pedig a ma­gas hangok semmi zavaró hatást nem szenvednek, a' miként ez a közönséges, kerületükön befogott mikrofonoknál ta­pasztalható. A 4. és 5. ábrák föltüntette kivitelnél lehetségessé válik, hogy egyes nyelvek rezgésük közben megszakítják a kontak­tust, míg ugyanakkor mások azt fentart­ják úgy, hogy az elektromos áram meg­szakítása, ami a hangátvitelre zavarólag hathatna, nem következik be. A hang­hullámok mindkét diafragmát egyidejűleg érik, miért is azok egyidejűleg mozognak a vezető bevonat felé vagy attól el úgy, hogy az ellenállás nagyobb mértékben változik mint a szokásos diafragmáknál. Az ellenállás változását azonkívül még a rá nem hangzó nyelvek kényszermozgása is fokozza. Miként említettük, a találmány tárgyát tevő mikrofonban az egyébként mutat­kozó összesülés nem következhetik be. Ehh'ez járul még, hogy a hanghullámok-

Next

/
Oldalképek
Tartalom