67082. lajstromszámú szabadalom • Szabályozóberendezés többfázisú árammal üzemben tartott ívlámpák számára

lámpa a beiktatásnál meggyújtassák. E célra a Iámpaköpeny alkalmas helyein három (6) szögemeltyű van ágyazva (melyekből a rajzon csak kettő látható), mely szögemeltyűk (7) húzórudak és (8) fülek segélyével a három szénbe kapaszkodnak. A (6) szögemeltyűk továbbá (9) húzórudakba kapaszkodnak, melyek (10) emeltyűkkel vannak csuklósan összekötve. A (10) emeltyűk a (11) csapágyakban a lámpaállványzaton lengethetően vannak ágyazva és (12) húzórugók hatása alatt állnak, melyek egyik végükkel az emeltyűkbe és másik végükkel a lámpaállványzatba kapaszkodnak. A három (10) emeltyű végével azután a (13) liűzórúd van összekötve és pedig olymódon, hogy az emeltyűk lengethetők. A (13) húzórúd a (14) lécen vagy lemezen van megerősítve, melyen három (15) mágnesmag ül. A mágnesmagok három (16) mágnestekercsbe hatolnak, melyek a lámpaállványzaton alkalmas módon vannak megerősítve. E magok mindegyikének tekercsét egy-egy fázisvezeték árama sorozatos kapcsolásban áramolja át. A mágnestekercsek tehát főáramtekercseket képeznek. Ha az áram bekapcsoltatik, akkor a (15) magok behúzatnak, a (10) emeltyűk a (12) rugók megfeszítése mellett egymásfelé fordított végeiken fölfelé mozgattatnak, miáltal a (9) rudak lefelé eltolatnak és a (6) szögemeltyűk által az (1), (2) és (3) szenek széthúzatnak úgy, hogy íényív képződik. A 3. ábra hasonló lámpát mutat mellékáramkörű kapcsolatra berendezve A szenek pontosan époly módon vannak elrendezve, mint az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli alaknál, azonban olymódon vannak állítva, hogy a nyugalmi állapotban, amikor a lámpa ki van iktatva, nem érintkeznek, hanem egymástól legnagyobb távolságukban állnak. A (16) mágnestekercsek (15) magjaikkal cs a (14) lemez, valamint a (10) emeltyűk (12) rúgóikkal olymódon vannak elrendezve, hogy amikor a (15) magok a (16) mágnestekercsekbe behúzatnak, akkor a szenek nem húzatnak szét, mint az 1. ábránál, hanem egymásfelé tolatnak. A (16) tekercsek tekerületei feszültségtekerületek gyanánt vannak kapcsolva. A iámpa beiktatásánál a feszültség nagy, a mágnesmagok behúzatnak és a szenek az emeltyűösszeköttetések által egymással érintkezésbe vitetnek. Ezáltal azonban a feszültség csökken, a magok a tekercsekből többé vagy kevésbbé ismét kifelé mozognak és az emeltyűk a szeneket széthúzzák, miáltal fényív képződik. A föntleírt két kiviteli alaknál a három (7) emeltyű, melyek a három szenet kifelé és befelé lengetik, a különböző közbekapcsolt emeltyűk által a (14) lemezzel van összekötve, tehát a három szén olymódon van egymással kapcsolva, hogy csak együttesen mozoghat. Az a mágneses erő, amellyel a (15) mágnesmagok behúzatnak, a három (16) tekercsre a három fázistekercselés által együttesen kifejlett hatásból adódik. A 4 ábrán a lámpa egy más elrendezése van föltüntetve. E kiviteli alaknál a három szén külön-külön, egyenként mozgattatik egy-egy áramfázis által. A szeneknek és a (8) fülek és a (10) emeltyűk között levő emeltyűkapcsolatoknak elrendezése pontosan épolyan, mint az 1 — 3. ábrákon. A (10) emeltyűk befelé fordított végei azonban nincsenek egymással összekötve, hanem mindegyik emeltyű egy (17) rúd segélyével egy-egy (15) mágnesmaggal van összekötve, mely mágnesmagok a (16) tekercsekbe hatolnak. A rajzon főáramkapcsolást tételeztünk föl. Az egyes fázisokban levő áramerősséghez képest az illető szén kifelé vagy befelé lengettetik, miáltal mindenkor fényívek képződnek, melyek az egyik szénről a másik keltőhöz haladnak. Magától értetődik, hogy ezen kiviteli alaknál is alkalmazható mellékáramkörfí kapcsolás. Ebben az esetben az elrendezés a 3. ábrabelihez hasonlóan foganatosítandó.