66950. lajstromszámú szabadalom • Felfüggesztés szabadon lengő készülékekhez, példáúl síkszitákhoz

gerfölülethez van erősítve, amely a (37) billenő hengerfölületen a rajz síkjára merőlegesen gördülhet. A (37) hengerfölület a (38) talpesapágyon a rajz síkjában gördülhet. A hengerfölületek alakja előnyösen a támasztóinga használati célja szerint választandó és pedig mozgatható lendítőtömeggel ellátott szitákhoz akként, hogy az inga a függélyes középállás felé törekedjék és helytálló lendítőtömeggel ellátott szitáknál akként, hogy a billenési hengerfölületek csak megközelítőleg rendes kilengése érhető el a szita megemelése nélkül. A rendes körkilengés hengerfölületeknél csak megközelítőleg érhető el, mert ez a legkisebb fokú görbe vetületben nem kör, hanem négyszög, ill. négyzet. Természetes, hogy itt is rúgóval ellátott süvegek vagy külön emelőgörbület, továbbá a görbületnek érintő irányában jóval a szabványos löketen túl való továbbvezetése útján oly hatások idézhetők elő, amelyek a löket túllépése ellen hatnak. A gördülőfölület a helytálló alátéten is képezhető ki és a támasztóingához erősített ellenfölület sík lehet vagy pedig mindkét fölület is megfelelően görbíthető. A támasztóingák összes ismertetett foganatosítási alakjainál a csukló, mely a rendes löket túllépésénél az ingát visszavezeti, az inga alsó végén van elrendezve. Ugyanily módon azonban az inga fölső csuklóját vagy egyidejűleg mindkét is csuklóját megfelelően képezhetjük ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fölfüggesztés oly szabadon lengő készülékekhez, például sík szitákhoz, melyeket támasztóingák hordanak, jellemezve azáltal, hogy az ingák egyik csuklója akként van kiképezve, hogy az a rendes löket jelentékeny túllépését teszi lehetővé és hogy csak a rendes ingakilengés ezen túllépésénél érvényesülnek oly támasztóhatások, amelyek az inga fölbillenését megakadályozzák. 2. Az 1. igénypontban jelzett fölfüggesztés foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a támasztóinga egyik csuklója akként van kiképezve, hogy az inga a szita, nyugalmi helyzetében és annak kis fordulatszámainál a rendes munkahelyzetből a függélyes középállásba törekszik. 3. A 2. igénypontban jelzett támasztóinga foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a támasztórúd alsó csuklópontja fölött rúgóval ellátott süveg az ingát függélyes állásában törekszik tartani azon célból, hogy a szita lökete kis fordulatszámoknál lehetőleg csökkentessék. 4. Az 1. igénypontban jelzett támasztóinga foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a támasztóinga szárán hüvely van eltolhatóan elrendezve, mely rúgó hatása alatt egyrészt elállítható ütközőre, másrészt a talpcsapággyal szilárdan összekötött süvegre támaszkodhatik úgy, hogy az inga az elállítható ütköző állása szerint a szita nyugalmi helyzetében középállásban vagy többé-kevésbbé ferdén áll. 5. A 2. igénypontban jelzett támasztóinga foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy annak egyik csuklója gördülő testpár gyanánt oly alakban van kiképezve, hogy a szita saját súlya alatt a függélyes (középső) nyugalmi állásba törekszik beállni. 6. Az 5. igénypontban jelzett támasztóinga foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a fölső gördülőtest rúgóval ellátott süvegbe van zárva, amely csak a rendes löket jelentékeny túllépésénél jut támasztó ütközővel érintkezésbe úgy, hogy az a szita fölbillenése ellen hat. 7. A 2. igénypontban jelzett támasztóinga foganatosítási alakja, jellemezve azáltal,, hogy az inga egyik csuklója oly gördülő testpár gyanánt van kiképezve,, amelyek két egymást keresztező billenési hengerfölületből állanak, amelyek gördülőfölületei olyképen vannak alakítva, hogy az inga a szita súlya alatt a függélyes középállásba törekszik beállni. 8. Az 1. igénypontban jelzett támasztóinga foganatosítási alakja, jellemezve azáltal,.