66950. lajstromszámú szabadalom • Felfüggesztés szabadon lengő készülékekhez, példáúl síkszitákhoz

1. ábra oldalnézetben és részben metszve támasztó ingákkal fölszerelt szabadon lengő szitát ábrázol; a 2. ábra annak elölnézete. A 3. ábra mozgó lendítőtömeggel ellátott szita számára való támasztó ingát hossz­metszetben mutat. A 4. ábra oly támasztóinga hosszmetszete, mely úgy helytálló, mint mozgó lendítő­tömeggel ellátott szitákhoz alkalmas. Az 5. ábra a támasztóingák kiképzését gör­dülő testek alkalmazása esetén vázlatosan mutatja. A 6. ábra gördülő testpárral fölszerelt tá­masztóinga hosszmetszete mozgó lendítő tö­meggel ellátott sziták számára. A 7. ábra gördülő testpárral fölszerelt tá­masztóinga hosszmetszete, amely mozgó vagy helytálló lendítő tömeggel ellátott szi­tákhoz alkalmas. A 8. ábra két hasábalakú illetve henger­alakú gördülő testpárral ellátott támasztó­ingát ábrázol. Szabadon lengő sziták általános elrende­zését az 1. és 2. ábra szemlélteti. A szita (1) kerete négy (4S ) támasztóingán nyugszik, mozgatására pedig a keretben ágyazott és az excentrikusan elhelyezett (Í-) lendítőtö­meggel ellátott (3) lendítőtárcsa szolgál. A hajtó erőt pl. a menyezeten vagy padlón elhelyezett (5) transzmisszió szolgáltatja, amely forgását a (6, 7) szíjhajtás útján a szitakeretben ágyazott (8) tengelyre viszi át. A (8) tengely a (9) kúpkerékpáráttétel út­ján a (3) lendítőkorong (10) tengelyével áll összeköttetésben. A lendítőkorong forgó súlya a pörgettyű törvényei szerint a szita lengő mozgását idézi elő. A föltüntetett pél­dánál a (3) lendítőkorong excentrikus (4) súlya a lendítőkoronghoz képest helytálló, ennélfogva, mint már említettük, a szita lö­kete a lendítőkorong kis fordulatszámánál már megközelítőleg eléri a rendes nagysá­got. Meg kell lenni tehát annak a lehető­ségnek, hogy az inga már a szita nyugalmi helyzetében megfelelő ferde helyzetet fog­lalhasson el és az ezen helyzetben támasz­tandó. Ha azonban a lendítőtömeg a len­dítőkoronghoz képest mozgatható, akkor az ingát oly berendezéssel kellene ellátni, amely az ingát a szita nyugalmi helyzetében füg­gélyes középhelyzetébe kényszeríti. A mellékelt rajz 3. ábrája ily szerkezetű sziták számára való támasztóingát mutat. A (2) ingarúd felső végén ismeretes módon az (1) keret (12) tartójában ágyazott (13) golyós talpcsap számára való (11) golyós perselyt hordja, míg alsó vége a (14) talp­tányérba van erősítve, amely a malomépü­let padlójához erősített (17) csapágy (16) golyós csapjának (15) perselyét képezi. A (14) talptányér (18) karimájára a (19) süveg fekszik föl, amelyet a (20) rúgók a (17) csap­ágyhoz szorítanak és amely a támasztó­ingának a függélyes helyzetből való elmoz­gásánál csak a (20) rúgók megfeszítése mellett távolodhat a (17) csapágytól. A (20) rúgók oly erősre vannak méretézve, hogy az esetben, ha a szita centrifugális ereje a lendítőkorong fordulatszámának csökkené­sével csökken, a támasztóinga a függélyes helyzetbe törekszik és a szita nyugalmi álla­potában függélyes helyzetben rögzítve ma­rad. A legnagyobb kilengési szög, melyet a (18) karima és a (17) csapágy megenged­nek, jelentékenyen nagyobb, például két­szer akkora, mint a támasztóinga rendes (i) kilengése, úgy hogy szabad lengések lehet­ségesek. A 4. ábra a támasztóinga oly foganatosí­tási alakját mutatja, mely úgy helytálló, mint mozgatható lendítőtömeggel ellátott sík szitákhoz alkalmas. A (2) támasztóinga alsó vége a (21) golyós talpcsapot hordja, amelynek (22) perselyét a padlóhoz erősí­tett (23) csapágy képezi. Az inga szárán a (24) hüvely eltolhatóan van elrendezve, mely a szárra tolt erős (25) rúgót veszi körül és annak nyomása alatt a beállítható (26) csa­varanyához támaszkodik. A (24) hüvelynek szögben meghajlított (27) karimája van, amelynek harántirányú szárát a (23) csap­ágyhoz erősített (28) süveg fogja körül. A karima hosszirányú szára a (21) golyós talp­csap (29) ütköző karimáján fekszik. A (26) csavaranya helyzete szerint a (24) hüvely a szita kis fordulatszámainál a (26) csavar­anyán vagy (27) karimájával a (28) süve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom