66912. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép olyan zárókupakok fölerősítésére, amelyeknél a vízszintes karimának behajlítására szolgáló nyommás egyúttal a tömítőanyag leszorítását is ellátja

kúpos agy falain a (10) hasité kok követ: keztében függélyesen eltolódhatnak és «gyik végállásukban záródnak, másik végállásukban pedig kinyílnak. A kölyü<5ikkek alsó végének belsejében (11) gyűrfíhorony van, amelyet alulról a (12) lekerekített él határol, A gyűrűhorony fölött van a befelé előreálló (13) gyúrűdudorodás a (14) dudorodásfölülettel. A {11) horony magassága pontosan megfelel az (1) kupakon lévó (4) ráncgyűrű magasságának. A részeket a (15) hollandi anya tartja össze, amelyet alulról csavarunk a (6) tokra. A gép következőképen működik: Az 41) kupakot magában, vagy pedig a palack szájnyílására lazán reátéve, a kölyübe dugjuk, amikor a nyomófej nyitott állásában van (1. ábra), a vízszintes karimát a (11) horonyba toljuk és a~kölyüt fölső állásába fölnyomjuk (2. ábra). Ezen előkészületek ulán történik a kupak tulajdonképeni fölerősítése és pedig oly módon, hogy az egész nyomófej a (9) köiyüvel együtt lefelé megy. A nyomófej «zen elmozgása közben a kupak (3, 4) vízszintes karimáját a (11) horony vízszintesen vezeti. A kölyünek a (3. 4) karimára ható merőleges nyomása nem okozza léhát a karimának egy bizonyos forgáspont körül való áthajlítását, hanem a kölyü fölülről lefelé való fokozatos eltolódásának megfelelően a karima lassankint mindinkább kicsúszik a (11) horonyból, amelyben egyébként folytonosan vezetődik és belülről a karima külső széle felé vándorló hajlítási középpont körül befelé tolódik és a palack nyakának szájrészéhez hozzáfeszül. A vízszintes karimát tehát nem egy határozott forgáspont körül hajlítjuk a palack nyakára, hanem úgyszólván legördítjük rajta. Ennek menetét a 2—5. ábrák mutatják, amelyeken az áthajlítás különböző fokai láthatók. Minthogy a (3, 4) karima lefejtése közben a kölyű nyomása a (11) horonyban vízszintesen vezetett karimára mindvégig merőlegesen hal, a behajlítás folyamán iartósan erős húzás gyakoroltatik a (3, 4) karimára merőleges (2) torokrészre és ennek révén a kupakfödélre is. Ez a húzás idézi elő a tömítő szorítást. A (4) karimának leírt lefejtése belülről a karima külső széle felé vándorló hajlítási középponttal elhárítja azokat a hátrányos feszültségeket, amelyek akkor támadnak a kupakban, ha a kupak karimáját egy határozott pont körül hajlítjuk át, és amely feszültségek ia jó tömítést is meghiusílják. Például, amikor a karimát egy határozott pont körül hajlítjuk át, akkor a forgási pont fölött lévő merőleges torokrészben egy ellenhatás támad, amitől rugózni fog. A merőleges torokrész a palack nyakától eltávolodni igyekszik és az ily módon a kupakba jutott feszültség megakadályozza, hogy az előbb vízszintes, azután pedig behajlított karima szorosan hozzáfeszüljön, a palackhoz, illetve hogy a kupak födőkorongja a tömítéshez szükséges nyomással szoruljon rá a palack szájnyílására. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás olyan zárkupakok fölerősítésére, amelyeknél a vízszintes karimának behajlítására szolgáló nyomás egyúttal a tömítőanyag leszorítását is ellátja, jellemezve azáltal, hogy a karima szegélyét belülről a karima külső széle felé vándorló hajlítási középpont körül hajlítjuk át, ezalatt a karima szegélyét oldalról befelé vezetjük és szorosan a palack nyakának mélyedésébe nyomjuk, miközben a fokozatosan áthajló karimára mindvégig közel merőleges irányú nyomást gyakorolunk. 2. Az 1. igénypontban védett eljárás foganatosítására való gép, jellemezve egy többrészű, üreges henger alakjával biró kölyü által, amely a nyomófej kúpos vezetőagyában két végállásába tolva összeszorul, illetve kitágul és behajlítószerszám gyanánt egy vízszintes gyűrűhorony folytatásában lévő, befelé előreálló gyfírűdudorodás-