66865. lajstromszámú szabadalom • Könyvkötőgép

léptékű elölnézetben részben metszve szemlélteti. A 14. ábra metszet a 13. ábra x—x vonala szerint. A 15. ábra az egyik fiizőtövist és a hozzátartozó alkatrészeket metszetben ábrázolja. A 16. ábra nagyobb léptékű metszet a 4. ábra y—y vonala szerint és pedig az (x) nyíl irányában nézve. A 17. ábra a kötőtű oldalsó mozgatására szolgáló közegek nagyobb léptékű metszete. A 18. ábra az adagolóasztal elreteszelésére szolgáló közegek oldalnézete részben metszve. A 19., 20. és 21. ábrák a kötőszerkezetet vezérlő és az 5. ábrában jobboldalt látható bütyöktárcsákat külön oldalnézetben tüntetik föl. A 22. ábrán a könyv összerakott ivei távlati nézetben vannak föltüntetve. A 23. ábra az összerakott ívekről levett összekötőközeg távlati nézete. A 24. ábra az összerakott ívek peremének és az itt kiképezett hornyok fölülnézete. A 25. ábra a fűrészek nagyobb léptékű vízszintes metszetét mutatja. A 26. ábra a kötőszerkezet egy részének nagyobb léptékű távlati nézete. A 27—35. ábrák a fonalat a hornyokban elhelyező füzőtöviseket és kötőtűt fölülnézetben a különböző munkaszakaszokban vázlatosan ábrázolják a 22. ábrában föltüntetett összekötőelem előállítási módjának szemléltetése végett. A hornyolóberendezés. A (3) fogaskerék (2) agyára ékelt (1) lendítőkerék alkalmas erőforrástól nyeri hajtását (7. ábra). A (3) fogaskerék lazán forog a (4) tengelyen, mely a (11) alaplemezen nyugvó (6) tokban elrendezett (5) csapágyban nyugszik. A (4) tengely szabad végén a (7) fogaskerék ül, amely a (9) forgattyúcsap révén a (10) tengelyen elrendezett (8) fogaskerékkel van összekötve. A (10) tengely egy vonalban fekszik a (4) tengellyel és a (11) alaplemezhez erősített (12, 13) csapágyakban van ágyazva. A (14) hajtórúd alsó végénél a (9) forgattyúcsappal van összekötve, míg fölső vége a (15) keresztfejcsappal áll összeköttetésben, amelynek (16) nyúlványa a (18) vezetékekben ide-oda menő (17) keresztfejben ül (1. ábra). A (17) keresztfej alsó (19) részén a (20, 21) szorítópofák a függélyesen elrendezett (23) fürésztartók fölső végeinek befogadására szolgálnak. Rendszerint öt ilyen tartó talál alkalmazásra, amint az az 1., 8. és 25. ábrákból látható. Mindenik fürésztartó a (23) foglalatból áll (10., 11., 11a. és 12. ábrák), amelynek fölső részében, a (25) elreteszjelőék (7. ábra) fölvételére szolgáló (24) hasíték van kiképezve (10. ábra). A (25) ék részben a (24) hasítékban és részben a hátsó (21) szorítópofa (26) hasítékában foglal helyet. Mindenik (23) fürésztartó foglalata egy-egy függélyes (27) horonynyal van ellátva, amelyben a (28, 29, 30, 31, 32) fűrészek fekszenek (8. és 25. ábra). Két-két szélső (28, 29), illetve (31, 32)-fürész egymás felé lejt (1., 8. és 25. ábra), míg a középső (30) fürész a megmunkálandó ívköteg peremére merőlegesen áll. A fiirészeket a (23) fürésztartók (27) hornyában (33) ékek szilárdan rögzítik, míg utóbbiakat a (34) harántcsapok tartják össze. Amint a 25. ábrából látható, a külső (28) és (32) fűrészek vágóéle egyenes és ezek az összerakott ívek két szélső befelé irányuló (35, 36) hornyok készítésére szolgálnak (22. és 24. ábra). A középső (30) fürész vágóéle szintén egyenes és segélyével az összerakott ívekben a középső (38) horony készíthető. A kifelé irányuló (29, 31) fűrészek fölső részén több szögben elhajlított (39) fog van (11a. ábra), amelyek révén a (40) és (43) hornyok készülnek, míg a (29) és (31) fűrészek alsó részein lévő fogak egyenesek. A fürészpengék alulról fölfelé fokozatosan szélesbednek (10. ábra) úgy, hogy a fürészfogak csak fokozatosan és pedig a fűrészek, valamint azok keresztfejének lefelé haladása közben hatolnak az összerakott ívek peremébe. A fűrészek fölső végükön vannak befogva és fölülről működtetnek, míg alsó végük a (45) lemezen megy át, mely azok vezetésére