66765. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diasztázékészítmények előállítására

\ Ebből a találmány tárgyát tevő eljárásnak oly foganatosítási alakja adódik, amely csekély mennyiségű erősen redukálóanyagnak -a koncentrált diasztázefeészítményekhez való hozzáadásában áll. A találmány tárgyát tevő eljárást pl. oly •módon foganatosítjuk, hogy a diasztázó kivonására oly vizet használunk, amelyhez -csekély mennyiségű erősen redukálóanyagot, pl. 0'1—0'3°/o alkénessavas sót adtunk. Az így kapott kivonatot a szokásos módon vákuumban bepárologtatjuk. A redukálószer!; éppen úgy a kész kivonathoz, annak bepárologtatása előtt is adhatjuk. A kivonást, illetve besűrítést egyáltalában nem szükséges különösen alacsony hőmérsékleteken foganatosítani. A redukálószer éppen magasabb hőmérsékleteken mint körülbelül 40—50°-nál sokkalta jobban hat mint hidegen. Ahelyett végül, hogy a bepárologtatást már a redukálószer jelenlétében foganatosítanók azt, a koncentrált készítményhez is adhatjuk. A föntemlített okból azonban •ekkor is arról kell gondoskodni, hogy a szer behatása 40°-nál magasabb hőmérsékleten menjen végbe. Minél tovább hagyjuk a terméket állani, annál kedvezőbbek az eredmények. De célunkat már 5-6 órás kezeléssel is eléggé érjük el. A cefréző- és erjesztőeljárásnak megjavítására a sör- és szeszgyárakban, ajánlották már redukáló sók alkalmazását. Így a 143073. sz. német szabadalmi leírás vassókínak a cefrézővízhez való adását írja elő, gyorsabban erjedő és egyúttal hígabb cefre előállítása céljából, amely nagyobb alkohol termelési hányadot ad. A 152136. sz. német szabadalmi leírás szerint alkénessavas sóknak hozzáadása a cefréző- és utánöblítő vízhez vagy akár magához a cefréhez is, a cefréket hígfolyóssá, gyorsan erjedővé teszi és ezek a becefrézett anyag tökéletesebb föltárása folytán nagyobb alkohol- és élesztőtermelési hányadot adnak. A sörgyártás cefréző folyamatánál hozagok gyanánt kénessavat, szulfitokat és biszulfitokat is ajánlottak. A cefrézésnél, ahol a diasztázenak C3ak a cefrekészítést közvetlenül Jíövető elcukrosítást kell, végeznie, a redukáló hozagok azon hatásokat, amelyek a jelen találmány alapját teszik, egyáltalában nem fejthetik ki. Az, hogy rendkívül fokozott hatékonyságú diasztázekészítmények redukálóhozagok hozzáadása útján előállíthatók, ezen javaslatokból egyáltalában nem következett. Ezen értékes lehetőség az iparban eddig tényleg teljesen ismeretlen volt, bár pl. a formaldehidet, mint a szeszgyári erejedés tisztántartására szolgáló kitűnő szert ajánlották is, mert ez a gombaméreg a maláta diasztatikus enzimjére konzerváló és gerjesztő hatást gyakorol. Malátakivonatok előállítására is ajánlották már a zöld malátának kénessavai való kezelését a kivonat előállítása és elcukrosítása előtt (7989/1909. sz. angol szabadalmi leírás). De ezen leírás abból a teljesen téves fölfogásból indul ki, hogy a kénessav csak a folyamat első fázisában hat kedvezően, később azonban káros következményekkel járna, miért is a kénessavnak oly módon való adagolása, hogy ez a kivonatot a kezelés későbbi fázisaiban kedvezőtlenül ne befolyásolhassa a találmány leírásában igen fontosnak vannak föltüntetve. (L. az említett szabadalmi leírás 1. igénypontját.) E célból a kénessav mennyiségét úgy szabja meg, hogy ez a zöld malátapépre melegben való behatása alkalmával, teljesen elhasználtassék. Az említett angol szabadalmi leírás több helyén ki van emelve az, hogy a kénessav fölöslegét azután, ha az csak a legcsekélyebb mennyiségben is jelen van, az elcukrosítás előtt gondosan neutralizálni kell (1. a leírás 3. oldalának 39. sorát és 2. igénypontját). A kénessavat itt — elsősorban polyvamentes vagy hüvelyétől megszabadított gabona számára — antiszeptikus és bontószer gyanánt használják, amely rendeltetését még a cefrének az elcukrosítási hőmérsékletre való hozatala előtt töltötte be és ezen időpontban már jelen lennie nem szabad. Ezzel ellentétben a találmány tárgyát tevő eljárásnál nem fontos az, hogy a redukáló hatású anyagokat a folyamat melyik fázisában adjuk hozzá. Lényeges azonban