66743. lajstromszámú szabadalom • Adagolóberendezés pörkölőkemencék számára

zett (3') nyílás felé szállítják. A (3') nyíláson át a (4) födémre lehulló ércet a (8) kavaró karoknak fogai, a már ismertetett módon, az ezen födémben kiképezett (4') nyílás felé szállítják. Az érc tehát a kemencének összes pörkölő kamráin áthalad, miközben az teljesen oxydálódik úgy, hogy az érc végül is, a kemencének lenekén, teljesen pörkölt állapotban távoiíitatik el. Az égési termékek ellenkező irányban áramlanak és a kemencének fölső részén kiképezett elvezető nyílásokon vezettetnek el. A kavaró karokban egy-egy vezeték van kiképezve, mely az egyik végén az (5) tengelynek belső fala állal határolt ürös térrel, másik végén pedig a tengelynek belső és külső fala által határolt, gyűrűalakú ürös térrel közlekedik. Ez a gyűrű alakú ürös tér a fojtó szeleppel fölszerelt (9) kéménnyel közlekedik. Ez a leírt szerkezet a kavaró karókban, ezeknek hűtése céljából, hűtő levegőt tart áramlásban. Az (5) tengely egy, a rajzban föl nem tüntetett alsó csapágyba és a kemencének (2) födémé fölött, harántirányban végigfutó, (I) alakú harántmetszettel biró (11) vasgerendákra szerelt (10) fölső csapágyba van ágyazva. Az első adagoló szerkezetnek ismert szerkezetű (12) adagoló garhtja, a kemence kerületének közelében, a (11) vasgerendákra van szerelve. A pörkölendő érc ismert módön töltetik be a (12) garatba és ebből a (13) asztalra hull, mely a (11) vasgerendákat az egyik végükön alátámasztó (14) tarlónak egy nyujlványát képezi. A (14) tartó, falat képez, mely meggátolja, hogy az adagolt érc az (1) kemencepalástból kifelé hulljon. A (13) asztalon, hasítékokban járó csavarok segélyével, a (15) meghosszabbító lemez van beállíthatóan fölerősítve úgy, hogy ezt az asztalon igen különböző helyzetekbe lehet beállítani, minek folytán a (13) asztalnak belső élét a kemencének tengelyéhez kisebb-nagyobb mértékben közelíteni és az asztal hasznosítható fölületének nagyságát módosítani lehet. Az asztal ezen élének helyzete a gyakorlatban a (12) garatból kiömlött érchalom súrlódási szögének megfelelően választandó, mely szög az ércnek mineműségétől és állapotától pld. annak nedvességtartalmától és szemnagyságától függ. Általában célszerű, ha- az él, bármekkora legyen is a súrlódási szög, akként állíttatik be, hogy az érchalom a (13) asztalnak egész fölületét beborítsa, mert ekkor az érchalomnak legkisebb megzavarásánál is lehull az ércnek egy része az asztalnak élénél a (2) födémre. Az asztalnak ezen beállításánál csak kis erőkifejtés szükséges ahhoz, hogy az érc az asztalról eltávolíttassák. Magától értetődik, hogy az él a kemencének tengelyéhez közelebb vagy ettől távolabb állítható be. Az egyik vagy, a berendezésnek más foganatosítási alakjánál, több (6) kavaró karnak szabad végén a (16) seprűtartó van fölszerelve, melynek fölső részén egy, a kavaró karnak hossztengelyéhez szög alatt álló nyílás van kiképezve. Ezen a nyíláson a vízszintes (17) seprű jár át, mely a kavaró karnak mozgása közben a (13) asztal fölölt halad el. A (17) seprű a seprűtartóban beállítható és beállított állásában a (18) szorító csavar segélyével van rögzítve. A seprű akként állítható be, hogy az a (13) asztal fölületének kívánt része fölölt haladjon el és így az asztalon lévő érchalomnak kívánt nagyságú részét zavarja meg és söpörje el. Ha a seprű azon állásában, amelyben annak szabad vége a kavaró kar elé nyúlik, a nyíl irányában (2. ábra) forog, az ércet a kemencének középpontja felé tolja el úgy, hogy az a (13) asztalról, ennek élénél, a kemencének az asztal alatt lévő (2) födelére hull. A (6) karra szerelt (17) seprű mögött egy másik (6) karra szerelt (17') seprű jár, mely az elsővel azonos vagy, más foganatosítási alakoknál, az elsőtől úgy a működési területnek, mint azon hosszúságnak tekintetében, amelyen a seprű ' a (13) asztal fölé nyúlik, eltérően van kiképezve. Ma-