66603. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy színtelenítő képességű színtelenítő szén előállítására és ujraélesztésére

(ás tekintetében a cellulózából eló'állított termékkel szemben, amely igen könnyű, nagytérfogatú, sötétfeketeszínű port képez, csak kevéssé marad vissza. A következőkben a találmány tárgyát tevő eljárást cellulózának kiindulási anj'ag gyanánt való használatával egy gyakorlati foganatosítási példával fogjuk ismertetni : 5 súlyrész cellulózát melegítés közben föloldunk olyan koncentrált cinkkloridoldatban, amely 80—90 súlyrész cinkkloridot tartalmaz. Folytatólagos melegítésnél a massza kocsonyásodni kezd és ebben az időpontban még 5—10 súlyrész cinkkloridot adunk hozzá. Éa azután a további melegítésnél a massza olvadni kezd, akkor még félórán át lassan 450° C-ra hevítjük. Az egész műveletet nyitott olvasztó kazánban huzat alatt végezzük úgy, hogy a már 300° C-nál fejlődő klórcinkgőzök leszívhatok és kondenzáláshoz vezethetők. Mihelyt az olvaszték 450° C hőmérsékletet elért, lehúzzuk azt lapos hűtőedényekbe, mire kihűlés után azt aprítjuk és meleg vízzel oldjuk, melyhez az esetleg képződött bázisos kloridok oldása céljából kevés sósavat adtunk. Ezután a kapott oldatot, előnyösen likacsos szűrőlapokkal ellátott nyomószűrőn átszűrjük és az ott visszatartott színtelenílőport meleg vízzel mindaddig mossuk, míg klórreakciót ad. Az egész eljárás keresztülvitele a kész termék nyereségéig kb. 3 órát vesz igénybe. Az olvasztéknak vízzel való oldásánál ajánlatos lehetőleg kevés vizet használni, oly célból, hogy azután a szűrőkből koncentrált klórcinkoldatot kapjunk, amely minden további nélkül friss nyersanyag oldására használható. A szűrőkön visszamaradó szén kimosásánál kapott bíg klórcinkoldatokat előnyösen ismét visszavezetjük az üzembe, amennyiben a kimosást rendszeressé tesszük, ami pl. akképen történhet, hogy egy nyomószűrőre, amelyről épen most koncentrált klórcinkoldatot kaptunk szűrlet gyanánt, mindig már az előző kimosási folyamatból eredő híg oldatokat szivattyúzzuk, miáltal a cinkkloridveszteség a lehető legkisebb mértékre redukálódik. Ha az előző foganatosítási példában cellulóza helyett fűrészport vagy fahulladékokat alkalmazunk kiindulási anyag gyanánt, akkor a klórcinkoldat behatására első sorban újból kocsonya keletkezik, amely még oldhatatlan alkatrészeket tartalmaz, amelyek azonban a folytatólagos melegítésnél strukturálatlanná válnak és végűi, szénleválasztás közben, teljesen meg bomlanak. Kőszénnek, barnaszénnek vagy máseffélének színtelenítő szén előállítása céljából való földolgozásánál ajánlatos a földolgozandó szenet finomra porított állapotban olvasztott cinkkloridba, kb. 6—8 rész szenet véve 100 rész cinkkloridra, lassan bevinni, mikor is nagy mennyiségben fejlődnek éghető gázok, amelyedet célszerűen a tüzeléshez vezethetünk. A teljes bomlás befejezte után a masszát a már leírt módon tovább földolgozzuk. A kimerült színtelenítő szén újraélesztése a találmány értelmében hasonló módon megy végbe, mint magának a színtelenítő szénnek készítése. Célszerű azonban, hogy a kezelendő használt szenet, amely orgános anyagokkal és sqkkal, pl. mészsókkal, van megrakodva, a koncentrált cinkkloridlúgba vagy olvasztott cinkkloridba való bevitele előtt, híg sósavval való kezeléssel előbb megszabadítsuk a sóktól avégből, hogy elkerüljük, hogy a klórcink idegen sókkal ne tisztátalaníltassék. A kimerült színtelenítő szén ható részeinek szaporítását az újraélesztési folyamat állal oly módon érhetjük el, hogy friss színtelenítő szén alkalmazása közben, pl. tisztátalan cukorlevek színtclenítésére, ez utóbbiakhoz kevés cellulózapelyheket is adunk, miáltal egyrészt a szűrősajtók kamaráiban biztosítjuk a jó lepényképződést, illetve növeljük a szűrőbatást, másrészt pedig a kapott kimerült szén utólagos újraélesztésénél az eredetileg alkalmazott színtelenítő