66563. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék villamos kocsikhoz

- 3 -kött mentőkocsi gumihengere az embert vagy gyermeket 5 —6 cm. magasságban üti meg, az illető ép • ezen alacsonyan mért ütés következtében föltétlenül egyensúlyt veszítve a kocsi felé bukik és a készülék mentőágyába esik. Az ütés folytán a mentőkészülék automatice működésbe jut, ekkor a készülék előrésze a megmentett emberrel a föld színétől cca 60—70 centiméternyi magasságra emelkedik, az ember a rugalmas fekhelyre kerül, ahová a fölülről lecsapódó pántok nyomban leszorítják, a mentőkocsi működése folytán minden külső beavatkozás nélkül a villamos jármű megáll. Az egész művelet igen gyorsan következik be. A készüléknek a kezdeti és újólagos mentési funkcióra alkalmas helyzetbe való visszaállítása olyképen történik, hogy a kocsivezető a (22) tengelyen lévő (23) rúgót addig húzza föl, amíg a mentőkarok eredeti helyzetükbe nem sülyednek és a kilincsek újra zárási helyzetükbe csappannak, továbbá a biztosítópántok szintén eredeti álló helyzetükbe nem jutnak. A mentőkocsinak visszatolására a villamos kocsi alá, a kocsivezető a villamos kocsi indításakor elzárja a mentőkocsihoz vezető légvezetéket, miáltal ez utóbbi magától a villamos kocsi alá tér vissza. A mentőkocsinak a villamos kocsi ellenkező oldalára való helyezése a végállomásokon rövid idő alatt azáltal történhetik, hogy ellenkező sínpárba eresztik, amint az egyéb tárgyak átszerelésével is történik, azonban a mentőkocsi mindkét oldalon is alkalmazható és ekkor az átszerelés elesik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mentőkészülék villamos kocsikhoz, jellemezve a kocsi mellső része alatt elrendezett, pl. pneumatikus úton hirtelen kilökhető mentőkocsi által. 2. Az 1. alatt védett mentőkészülék foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a mentőkocsi mellső oldalán ütközés által önműködőlég fölfelé forgatott emelőkarok vannak elrendezve. 3. Az 1. és 2. alatt védett mentőkészülék foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a fölfelé elforgatható (15) emelőkarok egyik végén a mentőkocsi mellső oldalán alkalmazott (22) tengelyen ágyazott és kilincsek útján rögzített (17) fogaskerékpárral kapcsolódó (16) fogasszegmensek vannak elrendezve, másik végükön pedig az ütközésre szolgáló (9) gumihengerrel vannak összekötve, mimellett a karokban a kilincsek kikapcsolására szolgáló és (19) rúgók behatása alatt álló (20) indítórudak vannak elrendezve és a karok önműködő fölemelése a kilincseknek ütközés esetén a (19) rúgók és (20) rudak általi kiiktatása után fölszabaduló és a (22) tengelyen ágyazott (23) rúgó segélyével a fogaskerékpár és a fogasszegmensek közvetítésével történik. 4. Az 1. alatt védett mentőkészülék foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a mentőkocsi két részből áll, melyek közül az alsó (7) a rendes vágányokban futó kerekekre van szerelve, a fölső (6) rész pedig az alsó részben ágyazott (8) tengely körül elforgatható, mimellett a mentőkocsi (6) fölső lapjának oldalai a villamoskocsi oldalára szerelt (4) vályúkban olyképen vezettetnek, hogy a mentőkocsi a pálya hajlásait teljesen szabadon követheti, anélkül, hogy ebben a villamoskocsi mellső részének ingadozása gátolná. 5. Az 1—4. alatt védett mentőkészülék foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a mentőkocsiban a villamoskocsi (11) légvezetékével kapcsolódó (12) dugattyú ós (13) dugattyúrúd befogadására alkalmas pneumatikus henger van elrendezve, melynek segélyével a kocsivezető a mentőkocsit a légfék működtetése útján előre lökheti. 6. Az 1. alatt védett mentőkészülék foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a mentőkocsi hátsó oldalán rúgó hatása alatt fölfelé szorított (17b) fogaskerékpár van elrendezve, mely a kocsi kitolatása alkalmával a villamoskocsi oldalára szerelt (27, 27a) fogaskerékpárral