66559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sokszorosító képszövéshez és festményeknek szövetekben bársonyhatással való visszaadására

4 — •szűk, amennyiben a (80) horgokra helyezzük. Ezt követőleg a nyomószalagot a (81) vonalzóra lefejtjük és a (82) futójel alatt, mely a vonalzó egész hossza mentén eltolható, átvezetjük és a (83) görgőn rögzítjük. Ezt követőleg a futójelet a nyomószalag számaira állítjuk és a nagy számot valamint a kisebbet mellelte leolvassuk. Minden egyes szövésvonal számára a fonalak váltakozó fekteléséhez két szedőkészülék és pedig fönt az (I) számú és alul a (II) sz. szükséges, azaz mindig az <1) szedőműhöz, azután a (II) számú szedőműhöz, ezt követőleg ismét az (I)-hez majd ismét a (ll)-höz kerül ugyanaz a fonal. Ilymódon a fonalak fektelése váltakozva történik, miáltal azoknak a szedőkészülékekbe való beakasztási munkája és mint az a továbbiakban ki fog tűnni ^ szövőgép tűinek munkája megkönnyíltetik. Minden egyes görgőre egy nyomtatott szalag van fölcsévélve, amelyen a kartonlapéi szinrészecskéi számokra áttéve vannak fölvíve. Miután a munkát mindkét szedőművön végrehajtottuk, a szedőművek a megfelelő fonalakat váltakozó elrendezésben és ugyanazon színben és árnyalatban, mint az első kartonlapon, azaz a bontógép által szétszedett minta ^szinrészecskéit tartalmazzák. A (78) kettős fonalak hossza (2. ábra) az összes, a jelen esetben nyolcvan szövelszalagon keresztülvezetett vonalnál még egy kis darabbal hosszabb és oldalt a két külső szövetszalagon túlnyílik. A szedési munka befejeztével a szedőszerkezeteket pontosan a padgörgőknek megfelelő sorrendben kell a szövőgépre átvezetni, azaz először az 1. számot, azután a 2. számot, -ezt követőleg a 3-at és így tovább, mindaddig míg a festményt alkotó összes görgők a megfelelő szedőszerkezetekbe át nem vezettettek. A szövőgép. A (37), illetve (38) keretekben lévő negyven darab (48) lécre (13. ábra) a fölső és alsó végeikkel a jelen esetben nyolcvan (39) szövelszalag és pedig egy sor minden e^yes oldalán egy-egy szövetszalag van erősítve. A szövetszalagok elegendő mértékű megfeszítése céljából a (46) kézikerék segélyével a (41) hajtást működtetjük és a fölső (37) keretet (11. ábra) annyira fölemeljük, hogy a szövetszalagok elegendő mértékben megfeszülnek. A természetes nagyságban föltűntelett 17. ábra szerint a szövetszalagok (51)-nél 3 mm. közzel egymás mellett vannak elrendezve. Ezekbe a közbenső terekbe hatolnak lefeléhaladásuk alatt a (27) vezetőlécek és ezt követőleg a (32) melszőpengék, melyeknek az a föladatuk,' hogy a szövés-munka befejeztével a (jelen esetben) nyolcvan szövetszalag között a fonalakat átmessék és ezállal a szövetszalagokat egymástól ismét szétválaszszák. A munka bevezetésekor a (27) vezetékek és a (32) kések állása a 17. ábrán látható részletes föltüntetésben választott helyzetnek felel meg, nevezetesen mindenek előtt fönt a szövetszalagokat tartó (48) lécek, ezt követőleg a (32) kések és alattok a (27) vezetékek vannak elrendezve. A tűtartó, mivel a (27) vezetékekkel ugyanazon fölületen van elrendezve és arra van erősítve, tűinek vonalával szemben a (27) vezetékek lyuksorában abban a helyzetben van, amelyben az első szövetvonal s szövetszalagokon átvezettetik. A tűtartó (89) kézikerekének forgatása által (11. ábra) a keréktengelyre ékelt csavar mozgásba helyeztetik és a maga részéről a mozgást a (26B) tengelyre ékelt (26A) fogaskerékre viszi át. A (26B) tengely végein két további (260) fogaskerék van elrendezve, melyek a két (26) fogasrúddal vannak összeköttetésben; a (26) fogasrudak a lécet, amelybe mind a 250 tű be van helyezve, eltolják. A tűk és a működtetendő horgok t<mege, melyek ezen előremozgásnál a tűk belsejében vannak, a (17) tűtartó nagy lapjának hornyaiban csúsznak (13. és 15.