66489. lajstromszámú szabadalom • Berendezés változó elektromos áramokat vezető vezetékekben föllépő energiaveszteségeknek csökkentésére

— 7 nél zavaró 'kiegyenlítő áramok léphetnek föl az egyes áramkörök kőzött, vagy pe­- dig erősebb áramok esetében zavaró in­dukciós tünemények léphetnek föl a szomszédos vezetékekben. Erőátviteli cé­lokra pedig rövid hullámokat szállító vezetékek alkalmatlanok, mert terhelés­váliozásoknál megengedhetetlen feszültség­ingadozásokat okoznak a rövid hul­lámok. Egyenlő jóságú önindukciótekercsek mellett ezenkívül a Ttiompson-féle veze­ték a rezonanciaesetben lényegesen cse­kélyebb csillapítással bír, mint a normá­lis Pupin-vezeték. Erőátviteli célokra te­hát csupán a Thompson-féle vezeték jö­het tekintetbe. Egy rendes telefonkábel, mely 1*5 mm. átmérőjű vezetővel és Pupin­féle tekercsekkel van ellátva, pl. 900 perió­dus mellett 45%-kal nagyobb csillapítás­sal bír, mint a Thompson-féle rendszer a rezonanciaesetben. A Thompson-féle vezeték csillapítása helyes tekercstávolság és a watfnélküli ^áramok tökéletes kompenzációja mellett kb a frekvencia négyzetgyökével arányo­san csökken, ami sok esetben igen ked­vező. Bizonyos hatások elérésére közönséges önindukció-tekercsek vagy transzformáto­rok helyett sajátszerűen berendezett, pl. a 7—12. ábra szerint kapacitásokkal el­látott és induktivitás hatásával biró mel­lékzárlatok alkalmazhatók, melyeknek ^ekvivalens összinduktivitása nem füg­getlen a rezgésszámtól, ill. nem állandó úgy, mint a közönséges önindukció­íekercséké, hanem meghatározott törvé­nyek szerint változik. így pl. a 7. és 8. ábra szerint a Thomp­son-lele vezetéket több, meghatározott •rezgésszám részére hangolhatjuk, vagy pedig a 9—12. ábra szerint a kompenzá­ciót nagyobb rezgési tartományra ter­jeszthetjük ki. Az előbbi módszer pl. váltakozó áramú multiplex telegráfia cél­jaira, a második mód pedig igen nagy távolságokra való telefonálásra használ­ható, amelynél különben a hullámok de­formálása káros lehetne. A 7. ábra szerint az (La, L6, Lc, LS, C3) áramút három szóba jövő frekven­cia közül a legkisebb frekvenciának meg­felelően van méretezve; az (La, Lb, L2, C2) áramút a középső és az (La, Ll, Cl) áramút a legmagasabb frekvenciának megfelelően van kiszámítva. A 8. ábra ugyanezt a kapcsolást mutatja, csakhogy az induktivitások két részre vannak osztva és a kapacitásokhoz képest szim­metrikusan vannak elrendezve. A hango­lást a három frekvencia számára külön­böző élességgel eszközölhetjük, pl. azon célból, hogy ugyanazon csillapítási együtt­hatót kapjuk mindhárom frekvencia szá­mára. A 9 ábra szerint egy mellékzárlat össz­induktivitása a frekvencia csökkenésekor emelkedik, hogy a kompenzáció tág rez­gési tartományra terjedjen ki. Mivel egy tiszta kapacitás látszólagos ellenállása fordított arányban áll a frekvenciával, úgy a kapacitás töltőárama állandó fe­szültség meliett a frekvenciával arányo­san változik; egy közönséges önindukció­tekercs induktív ellenállása ellenben a frekvenciával arányosan növekszik; az önindukció-tekercs tehát a közönséges Thompson-féle vezetéknél a resonanciá­nak megfelelő frekvenciánál nagyobb frekvenciák mellett a vezetékelem töltő­áramát nem veszi föl teljesen, míg ellen­ben a resonanciának megfelelő frekven­ciánál kisebb frekvencia mellett nagyobb wattnélküii árammal bír, mint amely a vezetékelem töltőáramának felel meg. Ennélfogva a 9. ábra szerint az (L2) te­kercsben a (C) kondenzátornak a fre­kvenciával növekvő töltőárama segélyé­vel megfelelően változó ellenelektromó­torikus erőt létesíthetünk, mely az (Ll) tekercs ill. az (Ll, L2) transzformátor mágneses áramkörére hat és ezáltal az eredő mező mágneses erővonaláramlásá­nak csökkenését idézi elő úgy, hogy az (Ll) tekercs induktív ellenállása csökken­tetik és a mellékzárlat összinduktivitása

Next

/
Oldalképek
Tartalom