66485. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses távkapcsolóberendezés önműködő kikapcsolódással bíró erős áramú kapcsolókhoz

hogy a bekapcsolás megtörténte után önműködően megszakított bekapcsoló áramkör újbóli záródása nem önműködően történik, hanem elektromágneses úton a bekapcsolási jeltől eltérő külön jeladás segélyével. A mellékelt rajz 1. ábráján (s) az erős áramú kapcsolót jelöli, melyet az (e) kapcsoló mágnes kapcsol be és á (p) kilincs a bekapcsolt helyzetben fogvatart. Az (e) mágnes gerjesztése tetszőleges (g) áramforrásból a (k) jelkapcsolón lévő (c) kontaktusok zárásával történik, míg gerjesztő áramát a mágnes (i)-nél a (b) segédkapcsoló átfektetésével önműködően megszakítja, mely segédkapcsoló kikapcsolt helyzetében megmarad akkor is, ha az (s) főkapcsoló újból kikapcsolódik. E kikapcsolás a (p) zárnak az (a) kikapcsoló mágnes segélyével való kiakasztásával történik, mely mágnes áramköre vagy a (k) jelkapcsoló segélyével (d)-nél, vagy a maximális áram esetében működő {m) relais segélyével (n)-nél záratik. Az (s) erős áramú kapcsoló újbóli bekapcsolása ezután a (c) jelkontaktusok zárásával nem lehetséges amúgy egyszerűen, minthogy a (b) segédkapcsoló (i)-nél még megszakítva tartja a bekapcsoló áramkört, hanem előbb még gerjeszteni kell az (f) kontaktus zárásával a (b) segédbekapcsoló mágnest, mely a (h) segédkapcsolót a bekapcsolt helyzetbe állítja vissza. A (k) jelkapcsolónak a (c) kontaktusokon való fogva tartása tehát rövidzárlat fennállásakor és az (s) kapcsolónak az (m) relaisk segélyével való meg felelő pillanatnyi kikapcsolásakor sohasem idézheti elő az (s) kapcsoló azonnali ismét való bekapcsolódását, ami az ide-oda lengést meggátolja. Kizárva marad az ide-oda lengés azonban akkor is, ha pl. a (b) mágnes megtagadná a szolgálatot, mert hiszen ekkor a (h) segédkapcsoló, mely előzőleg kényszermozgásukig kikapcsoltatott, nem záródik ismét el. A berendezés egy része által, pl. lassankint bekövetköző hiba következtében, a szolgálat megtagadása azonban annál valószínűtlenebb, mivel úgy a (h) segédkapcsoló, mint az (a) és (b) mágnesek minden egyes be- és kikapcsoló műveletnél, és pedig akkor is, ha ezt csak a (k) jelkapcsoló eszközli, működésbejönnek. Ahelyett, hogy a (b) segédmágnes áramkörének zárására külön (f) jelkontaktust rendeznénk el, lehet ezt a (k) jelemeltyű segélyével is, a (c) kontaktus és a pontozva rajzolt összekötő vezeték közvetítésével eszközölni. Az (s) kapcsoló önműködő kikapcsolódásának megtörténte után ekkor a (k) jelemeltyű előbb a kikapcsoló helyzetbe lesz állítandó, mielőtt annak a bekapcsoló helyzetbe való újbóli visszaállításával az (s) kapcsoló újbóli bekapcsolása lehetséges lenne, míg az (s) kapcsolónak a (k) jelemeltyű segélyével való kikapcsolásakor, természetesen az (a) kikapcsoló mágnesnek a (h) segédkapcsoló átfektetésével eszközölt gerjesztésével egyidejűleg az (s) kapcsoló újbóli bekapcsolódása minden nehézség nélkül előkészíttetik. A 2. ábra analóg kapcsolóberendezést ábrázol, közvetlenül a (p) kikapcsoló kilincsre ható, maximális áram esetén működő (m) kikapcsolok alkalmazásakor. Külön (b) segédkapcsoló mágnesre, aminő az 1. ábrán látható, ekkor nincs szükség, hanem a (h) segédkapcsolónak az (i) kontaktusok bekapcsoló helyzetébe való visszaállítása az (a) kikapcsolómágnes selyével az (r) rudazat közvetítésével történik, mely azonkívül a (p) kilincset is magával viheti, de az (m) önműködő kapcsoló által nem befolyásoltatik. A kikapcsolóáram önműködő megszakítására a (b) segédkapcsolóval egy (v) mellékkontaktus van összekötve, mely éppúgy, mint a főkapcsolón elrendezett (q) és (u) mellékkontaktusok, (1) jelzőlámpák működtetésére használható föl, melyek a jelzés helyén a főkapcsoló kapcsolási állapotát fölismerhelővé teszik. Az (s) kapcsoló önműködő kikapcsolódásának megtörténte után a (k) jelemeltyűt ezen kapcsolóberendezésnél is a kikapcsoló helyzetbe kell átfektetni, hogy