66438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd testeknek fémporból való előállítására

Egyedül az amorf vagy kolloidális alakzat porának alkalmazása azért nem lehetséges, mivel az ezen alakzatokból álló maszszák igen finom szemcsés voltuknál fogva a fölhevítésnél oly nagy összezsugorodást — némely fémnél egészen 80%-ig — mutatnak, hogy a legtöbb test, hacsak nem igen finom, teljesen töredezett, tehát a legtöbb célra, ahol határozott alakú szilárd testre van szükség, hasznavehetetlen. Ez okból különben eddig sem volt lehetséges még oly szálakat sem, melyek izzólámpáknál találnak alkalmazást, 0-75 mm.-nól vastagabb alakban előállítani. A találmány értelmében ezt a hátrányt az amorf stb. alakzat porának a kristályos alakzat porával való benső keverése által kerüljük el. Az új eljárás egyszersmind azt az előnyt is nyújtja, hogy magas hőmérsékleteknél olvadó fémek alkalmazásánál oly munkahőmérsékletek alkalmazását teszi lehetővé, melyek jóval az illető fém olvadási pontja alatt fekszenek úgy, hogy mindama nehézségek, melyek részint a magas hőmérsékletek előállításánál jelentkeznek és 1700 fokon fölül aránytalanul súlyosbodnak, részint pedig a fémeknek ezen hőmérsékleteknél való tisztántartásában és a formaadás lehetőségében állanak, elesnek. Azt találtuk, hogy az a hőmérsékleti köz, mely a fölhevítésnél az amorf stb. alakzatnak a kristályosba való átalakulás kezdete és ezen folyamat befejezte között fönnáll, a masszák belső megszilárdítására használható föl. A folyamatot úgy képzelhetjük el> hogy a mindkét alakzatot tartalmazó porban a szögletes kristályos képződmények közbenső terek meghagyásával zártan egymás mellett fekszenek, a pl. amorfpornak sokkal finomabb részecskéi pedig közöttük fekszenek. Abban a pillanatban most már, mikor az amorfszemepék fölhevítés által a kristályos alakzatba mennek át, amennyiben azok nagyobb komplexumokká rendkívül szilárdan összeállanak úgy, hogy azokat mechanikai úton tudvalevőleg nem lehet többé oly finoman szétosztani, a szemcsék azzal a képességgel birnak, hogy már meglevő komplexumokat összehalmozzanak, azok nemcsak önmaguk fölött koagulálnak, hanem azonos képződményekkel is, tekintet nélkül arra, hogy épen képződésben vannak-e vagy már képződtek, vagyis már kristályos alakzatban vannak-e jelen. Ez az utóbbi alakzat, mely túlnyomóan van jelen, képezi azután úgyszólván a zsugorodást megakadályozó szilárd vázat, melybe az átalakuláson keresztülmenő előzőleg amorf részecskék szorosan betolódnak. Azt találtuk továbbá, hogy az átalakulás a magasan olvadó fémeknél, ahol ez a megfigyelés technikai szempontból igen fontos, jóval a fém olvadási pontja alatt van befejezve. így vasnál 500, nickel és kobaltnál pedig 450 fok alatt fejeződik be az átalakulás és még a legmagasabb olvadási ponttal biró fémeknél is körülbelül 1350 foknál alacsonyabb hőmérsékletnél következik be. Minthogy tehát a hőmérséklet tekintetében igen tetemes megtakarításokat, így vasnál stb. már körülbelül 1000 foknyi megtakarítást, oly fémeknél pedig, melyek 2200— 3000 fölül olvadnak, már számítás útján is 1000—1500 foknyi megtakarítást érhetünk el, az új eljárás nemcsak számos célra értékesebb, hanem főleg a magasan olvadó testeknél oly hőmérsékletek alkalmazását teszi lehetővé, melyek normális eszközökkel érhetők el, azonkívül a fémek tisztaságát biztosítja és azon alkalmas szerszámok stb. megszerzésében, melyekkel a fémeknek a végleges alakot adjuk, nem okoz nehézségeket. Igen előnyösen alkalmazzuk az új eljárást oly módon, hogy a masszát a hevítés közben sajtoljuk. Ép úgy lehet a masszát azonnal a kellő végső alakra sajtolni. Az új eljárás mindenütt ott is alkalmazható, ahol arról van szó, hogy aránylag igen szilárd, amellett azonban porózus és ezért nagy fölülettel biró testeket állítsunk elő fémekből. Ily testek pl. a kémiai technikában a katalízisnél kontaktusteatek gyanánt alkalmaztatnak, azonkívül az is előnyös, hogy a vasat, mely a cervas előállítására használ-