66323. lajstromszámú szabadalom • Fűszerszóró

kétdrót os lámpák helyett 100 és 25 gyertyafényű kétdrótos lámpákat használunk és megfordítva, az éjjeli világítás gyengébb lebet, anélkül, hogy az esti világítást váltÓBtatni kellene, amenyiben pl. 50 és 25 gyertyafényt! kétdrótos lámpák helyett 50 és 16 gyertyatényfl kétdrótos lámpákat alkalmazunk. Nem megvetendő előny az is, hogy nyilvános elektromos világítási berendezések tervezésénél és építésénél nem szükséges a felett vitatkozni és dönteni, hogy mely pontok legének egész illtetve fél éjjelen át megvilágítva, minthagy ennek szüksége a kétdiótos lámpák alkalmazása által fölöslegessé válik. A föntleírt világítási rendszer részére a találmány értelmében oly foglalatok és lámpatalpak használtatnak, melyek különleges előnyei az alábbiakban vannak leírva. A 2—6 és 7—10. ábrák kapcsoló nélküli foglalatokat mutatnak oly elektromos izzólámpák részére, melyek két, különböző fényerősségű szállal bírnak, mely szálak egyenként vagy együttesen egy távol fekvő helyről feszültséggel tápláltatnak és inely lámpák talpában egy pólus részére mindkét világítódrót közös áramkontaktussal bír úgy, hogy az átváltófoglalatban a közönséges lámpák két kontaktusán kívül még csupán egy, a második drótcsoport részére való kapcsolókontaktus szükséges. Ez a harmadik kontaktus az egvszálas lámpák foglalatai részére szokásos méretek megtartásával, illetve ezen foglalatok bádogrészeinek fölnasználásával. a szigetelőtest lehető csekély és könnyen foganatosítható módosításai mellett olymódon rendeztetik el, hogy megfelelően készített kétdrótos lámpák behelyezhetők és feszültséggel táplálhatok, anélkül, hogy az átváltható ISmpának a foglalathoz képest való különleges helyzetére ügyelni kellene, mimellett ezen átváltófoglalatokban közönséges egydrótos lámpák is használhatók. Az (5) porcellántest ugyanazon méretékkel bír, mint az egydrótos lámpáknál úgy, hogy az összes többi részek, különösen a (6) és (7) bádoghüvelyek is ugyanazok lehetnek, mint az egydrótos lámpáknál. Az Edison-foglalatnál a (7) csavarmenetes hüvelyen át a (8) kapocs közvetíti a közös áramkontaktust. Az egyik drót (9) kapcsolókontaktusa, úgy mint a közönséges lámpáknál, a foglalat közepében van elrendezve és a (10) kapocs által tápláltatik. A második drót (11) kapcsolókontaktusát egy rugalmas kengyel képezi, mely a csavarmenetes (7) hüvely és a középen lévő (9) kontaktus között a (12) nyíláson át a foglalat fenekéből kiáll és a harmadik (13) kapocs által tápláltatik. A (11) kapcsolókontaktus a feszültséget a lámpatalp (14) gyűrűjére viszi át. A központos (9) kontaktus a lámpatalpon lévő központos (15) kontaktussal, azaz azon kontaktussal érintkezik, mely* az első vagy fényerősebb szált táplálja. A Svan-bajonetfoglalatnál (7—10. ábrák ) a rugalmas (16) pecek közvetíti a közős áramkontaktust a lámpatalp (17) lemezével. A (18) kapcsolókontaktus úgy, mint a közönséges lámpáknál, a (19) lemez által táplálja az egyik drótot. A második drót kapcsolókontaktusa két rugalmas (20) pecekből áll, melyek egyike a harmadik vezetékkapcsot tartalmazza és mely két (20) pecket a (21) lemezen fémesen összeköti. A lámpatalp hasonlóan összekötött (22) kapcsolókontaktus lemezeinek megfelelően a második drót két (20) kontaktuspecke a foglalattestben a (16) és (18) kontaktuspeckek között és ezekhez szimmetrikusan van elrendezve, hogy az átváltható lámpa beillesztésénél a lámpának a foglalathoz képest való különleges helyzetére ne kellesen ügyelni és hogy kísegítésképen az átkapcsolófoglalatban minden további nélkül közönséges lámpa is használható legyen Mint ezt a 11—14. ábrák mutatják, célszerű oly izzótámpáknál, melyek két, különböző gyertyafényfi világítódróttal vannak fölszerelve, mindegyik drótnak egyik végét egyetlen, tehát közös vezeték által az egyik árampolushoz kapcsolni. Hogy