66278. lajstromszámú szabadalom • Nyelvsíp hangok előállítására gázokban és folyadékokban

nyelvet is képvisel, mely a esőtorkolatot fölváltva nyitja és zárja. Ha a hangintenzitást még jobban növelni akarjuk, akkor a (c) sípnyelvet két (b) alap­lemez között rezegtetjük (2. ábra). A fúvóenergia alkalmas megválasztása által az elméletileg megkövetelt fölsőhan­gokat kapjuk. Kellő kísérleti föltételek mellett sikerül az (a) cső tengelye, mint forgástengely kö­rül képezett forgástesteket, mint pl.^egy golyócsészét is hangzásra bírni. Éppígy ex­centrikus gerjesztések a választott nyelvalak elméletileg megkövetelt hangábráit adják, amennyire azok a számítás céljára egyálta­lában hozzáférhetők. Minthogy a nyelvnek a bevezetésben említett működtetési módja semmiképen sem involvál gázt, ennélfogva kell, hogy a készüléket folyadékban is hang­zásra lehessen bírni. Erre vonatkozó kísér­letek víz alatt igen intenzív hangokat ered­ményeztek. A készülékek által szolgáltatott hangok teoretikusan rezonánciaképesek, ennélfogva az egész nagy hangintenzitású nyelvsíppá képezhető ki. Ily elrendezést tüntet föl a 3. ábra. Itt a (d) leme?vezető peckeket fejes­csavarok helyettesítik, melyek a (c) hang­lemeznek a szükséges játékot a nyomótelep­hez vezető (a) cső tengelyének hosszában megengedik, azonban leesését zárt kom­presszor és a készülék megfelelő hajlása mellett fejükkel megakadályozzák. Végül (e) egy hengeres, rezonanciára hangolt síptoldat. A 4. ábra ezeii sípot kúpos toldattal tünteti föl. Az 5. ábra egy köbös (kubikos) síp típusát tünteti föl. A 6. ábra egy befogott (C) sípnyelv szerkezetét mutatja, mely pon­tosan beállítható távolságban van a (b) le­meztől. A sípnyelvet természetesen, akár szabad, akár be van fogva, két oldalt is lehet működtetni, mint az a 7. ábrán látható. . Hogy a kiáramló közeget megóvjuk a síp­toldat csőfalához való iitődéstől, a (c) síp­nyelvet, mint azt a 8: ábra mutatja, szélén a (b) alaplemezzel, vagy az (e) rezonátor­véggel együtt fölhajlítjuk úgy, hogy a nyomó­közeg minden kényszer nélkül áramolhat keresztül. Ha a nyelv szélét síknak meg­hagyjuk és a nyelvvel pl. hengeres rezoná­tort helyezünk tengelyirányban szembe, melynek a nyelvvel szemben álló nyílását­mérője bizonyos határok között a nyelv át­mérőjével körülbelül egyenlő, akkor a közeg a rezonátorból kiszívatik. Ilyfajta szerkezet­nél tehát legalább két nyílással biró rezo­nátort kell alkalmazni. Bizonyos nyelvát­mérőnél ugyanis bizonyos hangot kapunk. Ez viszont a hengeres rezonátor bizonyos hosszát követeli meg. Minden rezonátor­hosszhoz azonban bizonyos menzura, azaz bizonyos nyílásátmérő tartozik. A hangmagas­ság szerint tehát a nyelv és a rezonátor át­mérője bizonyos és pedig egészen meghatá­rozott határok közt fog ingadozni. A nyelv szélén a keresztmetszet hirtelen bővülése folytán szívóhatás következik be, mely a rezonátort üresre kiszívni igyekszik. Ezért kell a rezonátort legalább is egy második nyílással ellátni. Végül lehet egyetlen közös síptoldat szá­mára két vagy több nyelvet is a legkülön­bözőbb módon összeépíteni és megfelelő elzárócsapok által tetszőleges akusztikai kombinációban használni. A nyelvek emel­lett a toldat lehető saját hangjaira vannak hangolva. Hogy példával éljünk, utalunk a 7. ábrára. Ha itt (c)-t merev, szilárd válasz­falnak tekintjük, jobbról és balról pedig mindegyik (b) alaplemez számára egy nyel­vet képzelünk elrendezve, kéthangú sípot nyerünk. A fúvóközeg nincs szükségképen a hang­továbbító közeghez kötve; lehet pl. a nyel­vet levegőben levegővel vagy gőzzel, de vízzel is működtetni. Az így nyert sípok, melyek toldatszerke­zetei a létezőkből már ismeretes módon még számos variációt engednek meg, egyenlő jól használhatók levegőben és víz alatt nagy hangterjedelemmel minden, folytonos akusz­tikai hullámokkal elérhető hatások számára és különösen jól, nagy hangerősségük miatt, jeladás céljára, mindkét közegfajtában. A sípnak víz alatt való használatánál a síp lehet vagy közvetlenül a vízben vagy magában véve ismeretes módon, egy folya­dékkal megtöltött edényben elhelyezve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom