66275. lajstromszámú szabadalom • Hydraulikus akkumulátortelep

ahhoz nincs szükség többlépcsős magas nyomású kompresszorra, hanem elég egy kis egyszerű, leglöljebb kétlépcsős légszivattyú is, mely az (50) vezetéket táplálja. Ha az (1) és (6) hengerek a légszivattyúnak megfelelő feszültségét elérték, akkor az (50) vezeték elzárása mellett a •CG) hengerben lévő levegőt a (49) vezetéken át az (1) hengerbe visszük át oly módon, hogy a (49) szivattyúmű segélyével nyomófolyadékot szorítunk a (6) hengerbe, minek következtében a (6) henger •d ugat t új a fölemelkedik és a levegőt maga előtt tolja Erre a (49) vezetéket elzárjuk, az (50) vezetéket pedig ismét megnyitjuk, a (6) hengert levegővel töltjük meg és töltését az (1) hengerbe szorítjuk, míg csak az (1) főakkumulátorban a kívánt nyomás el nincs érve. Üzem közben a mellékhenger módot nyújt arra, hogy az akkumulátorban, ill. az akkumulátortelepben uralkodó nyomás mindenkor könnyen és tetszés szerint csökkenthető vagy fokozható legyen. Ezáltal meg van adva a lehetőség arra, hogy tetszőlegesen választható nyomás mellett a (2) dugattyú játéka üzem közben mindig azon határok között maradion, amelyekre az ellenőrző berendezés be volt állítva. A mellékhengernek a találmány szerint való alkalmazása továbbá azt a lényeges előnyt nyújtja, hogy a (2) dugattyú sohasem lépi át a határokat és pedig sem a kívánt feszültségnek az akkumulátorban való létesítése előtt, sem az akkumulátor föltöltése vagy utántöltése alatt, sem pedig az időnként szükséges, változó feszültséggel való működés közben. Ez az előny azért fontos, mert lehetővé teszi, hogy az akkumulátor megmunkált dugattyúpályája befogadóképességéhez viszonyítva rövid legyen. Az akkumulátornak csak azt a részét kell a dugattyúhoz pontosan illeszkedő henger, illetve általában henger alakjában kiképezni, amelyen a (2) dugattyú végighalad, míg az akkumulátor többi része tetsző leges nagyságban és alakban képezhető ki. A (45) vezeték lehetővé teszi, hogy az (1) és (6) akkumulátorok szükség esetén párhuzamosan legyenek kapcsolhatók. A dugattyú helyzete az akkumulátorban kopogtatás által bármikor könnyen megállapítható. A (18, 19, 20) segédakkumulátorok alkalmazása esetén a főakkumulátor mintegy központi állomást képez egy tetszőlegesen bővíthető telep számára. Ha az (1) főakkumulátor a (7) kontaktusmanométer segélyével pl. a legmagasabb nyomásra van beállítva, akkor a (18, 19, 20) segédakkumulátorok bármely tetszőleges, a legmagasabb nyomás alatt fekvő nyomásra hozhatók, amely célból csak a (21, 22, 23) zárószerkezeteket kell addig nyitva tartani, míg a célszerűen a (18, 19, 20) hengerekben is elrendezett rúdnélküli dugattyúk középhelyzetében a hengerek (51. 52. 53) manométerei is az illető nyomást nem jelzik. Emellett még a (24, 25, 26) redukáló szelepek is a kívánt nyomásoknak megfelelően állítandók be. Az egyes hengerekben úgy érünk el nyomáscsökkenést, hogy a bezárt levegő egy részét az (1) főhengerbe szorítjuk át, tehát megfordítva járunk el, mint az (1) henger megtöltésénél. A nyomásingadozásoknál a főakkumulátorban föl s alá mozgó dugattyú mindig megtarthatja a hengerben középhelyzetét, akár magas, akár pedig alacsony üzemi nyomás is van a főakkumulátorban beállítva és akármilyen üzemi nyomással dolgoznak is az esetleg hozzákapcsolt segédtartányok. A szükséges zárószerkezetek, szivattyúk és kompresszorok kivitele és száma alárendelt jelentőségű, mivel ezek csak arra szolgálnak, hogy a telep a leírt módon legyen üzemben tartható. Ugyanez áll az ellenőrző készülékre is, amely gyanánt példaképen a (7) kontaktusmanométert vettük fel, valamint azokra az eszközökre is, amelyeknek segélyével az ellenőrző készülék a szivattyút be- és kiiktatja.