66111. lajstromszámú szabadalom • Fék kényszermenetben beállítható féknyomással

- 4 -Az 5. ábrán van ily berendezés, föltüntetve. Az (m) fékmótor a (p) tokos szivattyút hajtja, amelynek excentrikus (k) tokját az (a) kar segélyével állíthatjuk be, nevezetesen e karral a szivattyúval szállítóközeg mennyiségét az egyik szállítási irányban elérhető maximális értékről zéruson át a szökés nélkül a másik irány maximális értékére válthatjuk át. Az (a) kar szabad vége a (b) himba egyik végével van összekötve, amely utóbbinak másik végéhez az (s) vezéremeltyű, a közepéhez pedig a féknyomásmérő (e) rúdja csatlakozik, amely viszont rúgó összenyomásával méri azt a feszültséget, amellyel a (p) szivattyú a szállított közeget a (c) dugattyú mögé nyomja. A vezéremeltyű elmozdításának iránya szerint a szivattyú a fékdugattyú egyik vagy másik oldalára szállítja a közeget mindaddig, míg a fék nyomása a vezéremeltyű elmozdításának megfelel és a szivattyú tokja a tengelyhez képest központosán beállott, azaz a szivattyú a szállítást beszüntette. Avégből, hogy a féket, nyitáskor mindig a kellő mértékben távolítsuk el, külön berendezést alkalmazunk. A fék oldásakor a fékdugattyú mögötti nyomás csökken és a féknyomás mérője egyelőre hosszú úton lefelé mozog. Amint bizonyos utat megtett, az (e) rúdon alkalmazott (1) zárókilincs az (n) orrba ütközve a további sülyedést meggátolja. Ettől fogva tehát a fék nyomása a szivattyúval szállított közeg mennyiségére nem gyakorol többé befolyást, mindaddig, míg a fék kellően meg van oldva. Majd amidőn a fék (o) ütközője az (f) rudazatba ütközik, ez utóbbi az (1) zárókilincset az (n) orrtól eltávolítja, a féknyomásmérő pedig a (c) fékdugattyú mögötti folyadéknyomásnak megfelelő mélyen alászáll és a szivattyút megállítja. Végül még oly berendezés tartozik a találmány körébe, amely a fék nyomásának mérésére szolgáló rúgó vagy másefféle szerkezet elrendezését teszi fölöslegessé a fék különleges kiképzése folytán. E célból a féknyomást, a féksúly emeltyűkarjának változtatásával, vagy más fékező erővel szabályozzuk, a féket pedig a féksúllyal és a fékemeltyűvel együttesen vezéreljük. A 6. ábrán példaképen vázlatosan erre való berendezés van föltüntetve. A háromkarú emeltyű (a) karja mozgatja a féket, a (b) karját visszahúzó súly pedig a féket állandóan nyitott helyzetben igyekszik tartani, míg a (gl) féksúly a (c) karon eltolható (r) görgőn lóg és a féket, mihelyt emeltyűjének hossza megfelelő, meghúzza. Az említett emeltyű hosszát az (m) fékmótor által az (s) orsón hajtott (v) anyával változtatjuk meg. Az (s) orsó a (t) csigával a (z) csigakereket, evvel pedig a (d) emeltyűt működteti. A (d) emeltyűnek helyzete tehát, a (gl) t'éksúly emeltyűkarjának hosszától függ. A (d) emeltyű és az (f) vezéremeltyű az (e) himba egy-egy végéhez van kötve, amely utóbbinak közepéhez az (m) fékmótor (i) vezérlőkapcsolója a (h) rúd útján csatlakozik. Az (f) vezéremeltyűnek az egyik vagy a másik itányba való kimozdításával a fékmótort megindítjuk, mely utóbbi a (gl) féksúlyt a (c) karon oly messzire tolja ki, míg e súllyal gyakorolt nyomás a fékemeltyű beállításának megfelel. E féknek az a különleges előnye va,n, hogy hirtelen zárul vagy nyílik, mihelyt a (g) féksúly vagy a (gl) ellensúly hatása lép túlysúlyba. Az (f) vezéremeltyű és a féksúly a fékmótor indítója helyett, tetszés szerinti oly szerkezetre is hathatnak, amely a féket meghúzza vagy nyitja pl. a motor és a fékrudazat közötti kiiktatható kapcsolásra vagy a fékmótor által hajtott szivattyú ama közegének mennyiségére, amely közeg a fékhengert megtölti és kiüríti Ennél az elrendezésnél a fékmótor szintén' állandóan egy irányban foroghat. A féksúlyt tetszőleges más fékező erő is helyettesítheti, pl. rúgó egy nyomólég, vagy nyomóvíz dugattyú stb., amelynek karhoszszát a fékmótor változtatja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fék kényszermenetben beállítható fékező nyomással, jellemezve féknyomásmérővel vagy más oly segéderővel, amely