66091. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nitrogénvegyületek előállítására

szab., mint a 1004509. amerikai szab. föltalálója, kik a hőmérsékletszabályozást eddig a legtökéletesebben képezték ki, még messze vannak céljuktól. A 20777. sz. norvég szab. a reakeióhő szabályozását kisérli meg azáltal, hogy a nitrogént kívül, a kettősfalú edény körül vezeti, ezáltal fölhevíti és csak azután engedi hatni a forró karbidra. Vagyis ezen szab. szerint a, forró nitrogén abban a pil-. lanatban hat a reakciómasszára, amikor az a legmagasabb hőmérséklettel bír, ami olyan eljárás, mely a szándékolt célnak épen ellentétjét kell hogy előidézze. Ehhez járul még, hogy a fölszabadult hőmennyiségek sokkal nagyobbak, mint normális körülmények mellett. Az idézett amerikai szab. azáltal kisérli meg a hőmérséklet szabályozását, hogy a nitrogénbevezetést időszakosan, részben, vagy ! egészeu önműködőlég beszünteti. Hogy az | ilyen munkamód csak tökéletlen és szük- ! ségbeli technikai segédeszköz, az kézen- j fekvő, mivel a nitrogénbevezetés beszünte- i tésével természetesen az egész készüléket j el kell állítani, mert különben, bizonyos körülmények között, a még nem azotált kar- j bid, a henger forgása folytán, a kiömlőhely felé mozogna, miáltal sem mennyiségre, , sem minőségre nézve nem érhető el egyenletes kitermelés, eltekintve attól, hogy a készülék tecknikailag nem teljesen kihasználható. A hiba, amit mindkét föltaláló elkövet, első sorban abban rejlik, hogy — mint már föntebb említettük — nincsenek tisztában azon nagy hőmennyiségekkel, melyek a reakció közben fölszabadulnak. Mindkét említett eljárás azonkívül még azon hátránnyal bír, hogy a reakciótermék a készüléket fehér izzó állapotban hagyja el és a további földolgozás céljából először külön hűtőkészülékekkel előkészítendő volna, ha egyáltalában lehetséges volna ilyfajta készülékekkel dolgozni. Mindkét föltaláló figyelmen kívül hagyja ugyanis, hogy a keletkező világos vörösen izzó azoltálási termék erősen összezsugorodik és a készüléket rövid idő múlva eltömi. Alábbiakban oly eljárást és készülékeket írunk le, melyek tapasztalataink szerint az említett hátrányokat kiküszöbölik és a technikai berendezéseknek lehetőleg gazdaságos kihasználása mellett folytonos üzemet biztosítanak. Eljárásunknak ugyancsak az az alapelve, hogy a nitrogént a karbidokra ellenáramban engedjük hatni és hogy a reakcióhőmérsékletet a készülék azon helyein, hol hőmérsékletemelkedések mutatkoznak, szabályozzuk. A nitrogén behatása két különböző módon mehet végbe: 1. úg3* az anyagot, mint a nitrogént mozgatjuk, 2. a nyugvó anyagra nitrogéngázt engedünk ellenáramban hatni. Az 1. alatt említett munkamód foganatosítására vízszintesen fekvő csatornakemencét alkalmazunk (1. ábra), mely négy részből áll: 1. előmelegítőtérből, 2. hevítőtérből, 3. reakciótérből, 4. hűtőtérből. A reakcióterméket (finom poralakú karbidok, ill. karbidkeverékek a reakciót elősegítő pótlékkal, vagy ezek nélkül) a (V) előmelegítőtérben. a többi térből kiáramló gázokkal előmelegítjük. A (H) hevítőtérben a karbid a reakció keresztülviteléhez szükséges hőmérsékletre hevül. Az azotálást az (R) reakciótérben visszük keresztül, a kész terméket pedig a (K) hűtőtérben annyira lehűtjük, hogy az onnan kivehető és tovább földolgozható. A munkamód a következő: A finom poralakú anyagot, melyhez a reakciót elősegítő anyagok is lehetnek hozzákeverve, mechanikus úton, kocsi, szállítószalag, vagy hasonlók segítségével vezetjük a kemencén keresztül. Az azotálandó anyag szállításának irányával ellentétes irányban hideg nitrogéngáz lép a kemencébe. Az előmelegítőtérben a fölösleges, eltávozó gázok melegüket az anyagnak adják le és hidegen elvezettetnek. Az anyag erre, előmelegítve, a (H) hevítőtérbe lép, ahol vagy