66034. lajstromszámú szabadalom • Solenoiddal közvetlenűl működtetett szabályozóellenállás vonatvilágítási berendezések számára

- 3 -szükség vari, ha a kontaktuskor a tömören elrendezett kontaktusvégződések fölött csúszik. Ha sík kontaktusfölületeket használunk, már csekély porrészecskék is szikrák képződésére adnak alkalmat, amelyek annyira megtámadják a kontaktusfölületeket, hogy a készülék aránylag rövid idő múlva üzemképtelenné válik. Másrészről fémlemezekből képezett kontaktuskefék, amelyek a nyomás hatására engednek, amint ezeket kikapcsolóknál általában alkalmazni szokták, a szóbanforgókészüléknél azon hátránnyal járnának, hogy a kontaktuskefék egyes lemezeinek oldalirányú kitérése annyira növelné a kontaktusfölületet, hogy lehetetlen volna az egyes ellenálláselemeket, ill. ezek kontaktusvégeit a kívánt sűrűséggel elrendezni és a két ellenálláscsoport kontaktusainak eltolt elrendezéséből eredő előnyöket kihasználni. A kontaktuslemezek oldalirányú kitérésé továbbá az ellenálláselemek be- és kikapcsolásának sorrendjét bizonytalanná tenné és szikrázásokat idézne elő. Mindezen nehézségeket elérjük a találmány tárgyát képező szerkezettel, amelynél a kontaktuskar kontaktusvégei nagyobbszámú vékony (i') fémlamellából vannak összeállítva, amelyek egymástól az (i2) betétlemezek által vannak elválasztva és a kapcsolókar villaszerű végei közé (3. ábra) vannak befogva. Az (i') lamellák célszerűen oldalirányban be vannak görbítve és a befogási hely és kontaktuséi közötti részen meg vannak gyöngítve úgy, hogy az egyes lemezek a nyomás hatására némileg engednek, mindamellett, hogy a lamellák kortáktusélei mindenkor merőlegesen állanak a reosztatkontaktusok fölületére. Ezen szerkezettel biztosítva van az egyes reosztátelemek be- és kikapcsolásának sorrendje, miután a kapcsolókar kontaktusainak lemezei oldalirányú kitérést nem végeznek, dacára annak hogy az egyes (i) lamellák egyenként engedhetnek a reájuk ható nyomás hatására és késéiszerfien a saját jó kontaktusuknak útját megvágják az összes többi kontaktuslamelláklól függetlenül. A kontaktuslamellákra működő rúgónyomás célszerű alkalmazási módját az 1. és 5. ábra mutatja. Eszerint a reosztát vázára a (k) lemezrúgó van erősítve, mely az (i) kapcsolókarról lefüggő (k) kengyelbe kapaszkodik. Ennek folytán a nyomás a kapcsolókar közepén működik és a lehető legjobb kontaktus létesítése céljáhól egyenletesen oszlik el. Az (i ) kontaktuslamellák élei megfelelő görbe által vannak határolva úgy, hogy e solenoid magjának emelkedése és sülyedése közben a kontaktuslemezek a reosztatkontaktusok érintkezést pontja a görbe alakjának megfelelően eltolódik. A kellő szabályozásnak a vasúti világítás összes viszonyai között való biztosítására, még a fönt leírt elrendezés mellett is fontos, hogy a solenoid mozgása lehetőleg nagy lökethossz mellett is teljesen egyenletes legyen, miért is a készülék működését lényegesen javítjuk azzal, ha a solenoid által kifejtett mechanikai erő változásait az elektromos viszonyok megváltozásakor, a solenoid hasznosított löketének egész terjedelmére egyenletessé tesszük. Ezt részben azzal érhetjük el, hogy a solenoid helytálló és mozgó (d) ill. (d') magjainak egymás felé néző fölületeit kúposra készítjük, azonban a tökéletes hatás elérésére még a solenoid mozgó magjára működő rúgót alkalmazunk, mely a mágneses vonzás növekedésével növekvő ellenőrt fejt ki, mely arányos a solenoid vonzóerejének növekedésével. Ezen szerkezetet mutatja az 1. ábra, melynél az (1) rúgó a (c') szár fölső végére lefelé ható nyomást gyakorol, miután a legjobb hatást akkor érjük el, ha ezen ellennyomás a solenoid mozgó magjának a tengelyében, vagy kb. a tengelyében működik. A rúgó ellenhatását azáltal hozzuk összhangba a változó mágneses" vonzással, hogy a rúgót (1') görbe támasson erősítjük meg, melynek görbülete a vonzásváltzzásnak megfelelően van szerkesztve. Ezen görbe alakját