66012. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gépek vezérlésére

tehát az (a) kapcsoló beállítását helyesbíti, mihelyt az (na) gépnek gyorsulása a kívánt gyorsulással meg nem egyezik. A fő- és a segédtárcsa görbéi egymáshoz képest úgy vannak meghatározva, hogy az (m) mótor gyorsuljon, mihelyt az (o) segédtárcsa a (q) főtárcsához képest előresiet, míg késése esetében fordítva, az (m) mótor vezérlése állíttatik át úgy, hogy az utóbbi lassuljon. Ha az (m) motornak az ellenkező irányban kell indulnia, úgy csak az (n) segédmotort kell átvezérelni. A további szabályozás önműködően megy végbe. Ha nem akarjuk, hogy a gép vezérlését i\ saját munkamenete befolyásolja, úgy csak a gyorsulásszabályozó emeltyűjét kell úgy elrendezni, hogy a (d) differenciálbajtás közvetlenül beállítsa. Ebben az esetben egyszerűsbül az elrendezés, mert a (q) és az {o) vezértárcsák elmaradnak. Ekkor célszerűen az (n) segédmotornak sebességét szabályozzuk vagy ha ez nem felelne meg, állandó sebességéről egy, a kivánt értelemben változtatható, ú. n. vezérsebességet vezetünk le. A 10. ábra egy oly kiviteli alakot tüntet föl, amelynél a gyorsulásszabályozó egy hidraulikus differenciálvezérlés kiegyenlítő, illetőleg fojtó közegéül szolgál. Az (m) munkamótor sebessége ebben az elrendezésben oly módon vezéreltetik, hogy az állandóan forgó (i) szivattyú a vezérlőemeltyű állásához képest különböző folyadékmennyiséget szállít, ellenben az (m) motorral kapcsolt (k) szivattyú a mótor minden egyes fordulatánál egyenlő folyadéktömeget, különböző számú fordulatnál tehát különböző folyadékmennyiséget vesz föl. Amidőn pedig valamelyik pillanatban az előbb említett szivattyú által szállított folyadékmenynyiség az utóbb említett szivattyú által befogadott mennyiséggel nem egyezik meg, «kkor a két szivattyú közé kapcsolt és az {m) mnnkamótor (r) indítójára ható (1) vezérlőszivattyú az egyik vagy a másik forgásirányban megindíttatik, amivel egyidejűleg az (r) indítót még az (s) gyorsulásszabályozó is befolyásolja. Ha az (I) vezérlőszivattyú föladata, hogy (m) munkamó| tort gyorsítsa, ebben az esetben az (s) szabályozó, ha a gyorsulás már megkezdődött, a vezérlőszivattyú befolyása ellen dolgozik, ha pedig még késés van, a vezérlőszivattyú hatását erősbíti. Ugyanez áll fordított értelemben, ha t. i. a vezérlőszivatytyúnak a gépet késleltetnie kell és pedig akár a jobb-, akár pedig a balmenetben. A 11. ábrában oly berendezést látunk föltüntetve, amelynél egy differenciális mágnes pótolja a 9. és a 10. ábrabeli differenciális vezérművet. E mágnes működési módja abban áll, hogy a két (ul) és (u2) tekercs közös fegyverzetre fejt ki vonzó erőt, s a kettő közül az (ul) tekercs vonzó ereje pl. a (v) segéddinamógép közvetítésével függ az (m) mótor pillanatnyi sebességétől, míg az (u2) tekercs vonzóereje a (h) vezéremeltyű helyzete által megszabott kívánt sebességtől függ. Ha a két vonzóerő nem egyenlő egymással, ekkor az (e) vezérlőmótor rudazat közvetítésével az egyik vagy a másik értelemben bekapcsoltatik úgyhogy az (m) munkamótor gyorsul vagy lassul. A gyorsulás vagy a lassulás mértéke ezúttal is az (m) mótor tengelyével kapcsolt gyorsulásszabályozó által állapíttatik meg, amely a hidraulikus differenciális kivitelhez hasonlóan a. differenciális mágnes hatása ellen dolgozik és így akadályozza meg az esetleges túlszabályozást. E kiviteli alaknak nagy előnye egyszerűségén kívül érzékenysége, mert a mágneses erőket az (ul) és az (u2) tekercsek kiegyensúlyozásával pontosan be lehet állítani. A gyorsulásszabályozó nemcsak a leírt differenciális szabályozók lengéseinek kiegyenlítésére alkalmas, hanem ugyané célra tetszőleges más szabályozónál is használható. Érzékenysége határtalan, mert tömegét tetszés szerint lehet növelni; minél érzékenyebb a gyorsulásszabályozó, annál tökéletesebben szünteti meg a lengéseket. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés gépeknek tetszőleges sebességi törvény szerint való vezérlésére, jellemezve oly gyorsulásszabályozóval, amelynek a géppel való összeköttetését