65912. lajstromszámú szabadalom • Önműködően játszó zongora

7 -tor sebessége csökken és ennélfogva az ütem megváltoznék. Annak következtében, hogy az új berendezés segítségével a kalapácsütések erősségét minden kívánt lágysági fokozatig lehet csökkenteni és a következő pillanatban a hangszert a lehető legnagyobb hangerősséggel lehet megszólaltatni, oly eredmények érhetők el, melyek a kézzel játszott zenedaraboktól a legkevésbé sem külömböznek, mert biztosítva van, hogy a leglágyabb hangkifejezéstől a legerősebbig minden közbenső fokozat ií kifejezhető. Az orgona működtető részeit tudvalevőleg az orgona billentyűasztala fölött szokták elrendezni, míg mindazon emelők, melyek az ütemet szabályozzák, valamint a pedálok, a zenehenger stb. a biilentyüasztal alatt vannak rendesen elrendezve. Ha ezen emelőkhöz megvizsgálás vagy kijavítás végett hozzá akarunk férni, az összes ismert berendezéseknél a billentyűasztal fölött levő működő részeket el kell távolítani úgy, hogy a billentyű fölemelhető és a biilentyüasztal alatt levő emelők hozzáférhetőkké válnak. Miután a fújtatok az új berendezésnél igen kis méretekkel bírnak, a billentyűasztal fölött rendezhetők el, még pedig oly módon, hogy a billentyűk eltávolíthatók a biilentyüasztal alatt levő emelők szabaddá tétele végett, a nélkül, hogy szükséges volna az orgona működő részeit eltávolítani. Ez a jellemző vonás a találmány tárgyánál igen nagy fontossággal bír. A 8. ábrán látható meghosszabbított (37') csavaranyák a beállítható (70) gombokba kapaszkodnak, melyek a (71) elemmel vannak összekötve. Ezt az összeköttetést célszerűen a (72) fémszalagok segítségével eszközöljük, melyek össze vannak hajlítva és alátétlemezt képeznek, melyen az említett gombot hordó csavar hatol át, mimellett a (72) fémszalagok vége a (71) elemhez szögek vagy csavarok segítségével van hozzáerősítve, amint ez a 14. ábrából látható. Amint az 1. ábra középső, ezen célból részben metszetben föltüntetett szekrényénél látható, minden szekrény a (75) válaszfal útján egymástól elkülönített részekre van osztva úgy, hogy a basszus-fújtatók a szoprán-fújtatókkal nincsenek összekötve és a hangszer mindegyik fele a másik féltől eltérő erősségben szólhat. Magától értetődik, hogy ámbár a találmány egyszelepes orgonával kapcsolatban lett ismertetve, á találmány ép úgy alkalmazható és kiterjeszthető primér és szekundér tipusu orgonákra. Megjegyzendő továbbá még, hogy ámbár előnyösnek mutatkozott a leírt és föltüntetett szerkezetnek és elrendezésnek az alkalmazása, ezen különleges szerkezet és elrendezés nem képezi lényeges alkotórészét a találmánynak és nem szükséges a leírt részeket okvetlenül együttesen alkalmazni, amennyiben egyes részek kicserélhetők és változtathatók, anélkül, hogy a találmány lényegétől ezáltal eltávolodnának. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködően játszó zongora, melynél a fújtatókbóí a levegő kiűzésére összenyomható tartány van alkalmazva, azáltal jellemezve, hogy a levegőnek a fújtatókbóí való kiűzése közben a tartány összeesését meggátló elemek az ellenállás változtatására szolgáló berendezéssel vannak ellátva. 2. Az 1. igényben védett zongora foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a tartány összeesését megakadályozó berendezést rúgó képezi. 3. Az 1. igényben védett zongora foganatosítási alakja, melynél szoprán- és basszus-fújtatók és mindegyik fújtatósorozat számára a levegő kiűzésére egyegy összenyomható tartánnyal összeműködő táplálók vannak alkalmazva, azáltal jellemezve, hogy a levegőnek a fújtatókbóí való kiűzése közben összeesni törekedő tartányok összeesését meggátló, az egyes tartányokon elrendezett rugók a feszültségük egyidejű változtatására szolgáló berendezés útján vannak egymással összekötve. 4. Az 1—2. igényben védett zongora fcganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a táplálók oly szélszekrény útján