65912. lajstromszámú szabadalom • Önműködően játszó zongora

- 5 -melyek között a meghosszabbított (44, 45) lemezek vannak elhelyezve, melyek a szükséges tömítés elérése végett vékony • tömítőanyaggal vannak ellátva. Minden fujtató fölső (28) tagjából, közvetlenül a szekrény mögött fölfelé nyúlik a csavarmentes (46) orsó, míg a (28) tag mellső részénél a (43) rúdon át a (47) orsó hatol fölfelé. Mindegyik (50) szelepkamra egy-egy (51) hasítékkal van ellátva, mely a (46) orsóba kapaszkodik, továbbá az (52) nyílással bír, mely a (47) orsót fogadja be ; ennélfogva az említett részeknek megerősítésére csak arra van szükség, hogy az (51) hasíték a (46) orsóba kapaszkodjék, mire az (52) nyílást lefelé a (47) orsó fölé kell tolni ós az orsóra a csavaranyát kell rácsavarolni. A rajzokon föltüntetett foganatosítási példánál a hasíték és a nyílás a szelepkamarától elkülönített (49) kengyelen vannak alkalmazva és ezen kengyel úgy van berendezve, hogy a kamarát lefelé, rendes helyzetébe nyomja,, kétségtelen azonban, hogy az említett részek egy darabból is készíthetők. Még rá kell mutatni arra, hogy a szelepkamrának az orsókkal való éppen leírt összeköttetésének még egy másik fontos szerepe van, nevezetesen hogy a fúj tatókat a szekrényhez szorítja és hogy a szekrényt képező elemeket magukat egymással összekösse. Ehhez képest mindegyik szelepkamarának nemcsak az a föladata van, hogy a szelepet befogadjn, hanem hogy ezenkívül még saját magának es az említett többi részeknek megerősítésére szorító kapcsot is képezzen; a szelepkamara továbbá, miután meg van hosszabbítva, a (48) nyílást is tartalmazza, mely a (28) elemen hatol át és a \44, 45) lemezekben, valamint a (42) rúdon folytatódik, és így a fújtatóbói jövő levegő számára a szükséges vezetőcsatornákat is képezi. Miután a (46) orsó valamivel a szekrény mögött vannak elrendezve, a szelepkamara mellső végének a (47) orsóról van leemelése után, a mint ez a 3. ábrán föl van tűntetve, a szelepkamara (46) orsó nyomásától megszabadul és könnyen eltávolítható. A legtöbb orgonánál az (53) szelep mozgatása azáltal van szabályozva, hogy a szeleprúd megfelelő vezetékekben elcsúsztatható; de ezen vezetékek ki vannak téve annak, hogy por bepiszkítja őket és hogy a levegőben levő gőzpárák megtámadják, minek folytán a szelep működése hátrányosan befolyásoltatik. Ezen nehézséget a jelen találmány azáltal hárítja el, hogy az (50) kamara oldalfalainak megfelelő berendezése által ezen oldalfalakat használja föl a szelepeknek bizonyos oldalról való vezetésére és hogy minden szelepülésen egyegy (56) pecket rendez el. Ezen pecek ós a falak úgy vannak elrendezve, hogy minden szelep tág mozgástérrel bír, mimellett azonban az (54) és (55) szelepülésekhez képest való nagyobb eltérés meg van gátolva. Az találtatott, hogy a régebbi orgonáknál oly sokszor hallott éles hangok a szelepülések éles széleire -vezethetők vissza; ezen hátrányt az említett széleknek a 13. ábrán látható legömbölyítése által küszöböljük ki. Minden fújtató a szokásos (58) áteresztő nyílással van ellátva, mely a primér (33) szívókamarát és a (33) diafragma fölött lévő főszívókamarát köti össze. A szekrények és a hozzátartozó részek alátámasztására és ez utóbbiaknak az (5) szél kamarával egyidejűleg való összeköttetésbe hozására szolgálnak az üreges (59) oszlopok (9. ábra). Ezen oszlopok közül a legalsó az (57) szelepszekrényen van elrendezve, mely (57) szekrények a hangszer egy-egy végén vannak alkalmazva; a többi (59) oszlop a szekrények között van elrendezve és peremükön áthatoló csavarok segítségével erősen van a szekrényekkel öszszekötve (2. ábra), mimellett a szükséges összeköttetés előállítása végett a (44) és (45) lemezekben a (60) nyílások vannak alkalmazva (7. ábra), Az (59) oszlcfprészek az (57) szelepszekrényekhez nincsenek hozzáerősítve, hanem ez utóbbiakon egyszerűen fölfekszenek, mimellett az oszloprészekben levő nyílások az említett szekrények födelén levő nyílásokat födik, amint ez az 1. ábra bal oldalán met-