65852. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus keréktalp

ben szünteti meg és a kerékkoszorút a minden oldalról hozzá csatlakozó húzószervek a tömlő belsejében minden oldalról centrifugálisan ható húzóerők veszik igénybe úgy, hogy e kerékkoszorúban hosszirányú feszültségek keletkeznek, melyeket kerékkoszorúfalban elrendezett húzószervek fognak föl. A pneumatikus keréktalpak tömlői eddig mindenkor csak valamely gázzal vagy valamely kohéziómentes komprimálható masszával voltak megtöltve vagy ha a falak már össze voltak egymással kötve, e falak — eltekintve a tömlőnek több, légmentes kamrára való elkülönítése céljából elrendezett kaucsukfalaktól, melyek csekély szilárdságuk folytán húzóerőt föl nem foghattak — csak vízszintesen elrendezett szövetek voltak, melyek az oldalfalakra ható nyomást fölfogni voltak hivatva. A futófölületen támadó húzószervek alkalmazása ezideig nem volt ismeretes. Ezen, a futófölületen támadó húzószervek alkalmazásával lehetővé válik a futófölületnek hengerfölület gyanánt való kiképzése és a tömlőnek a vékony fal da. cára oly mértékben való kiszélesítése, hogy az a legnagyobb keréknyomásokat is fölfogni, tehát a tömör gumikeréktalpat helyettesíteni képes. Hengeres futófölülettel bíró pneumatikus keréktalpak alkalmazása a merev, gyűrűalakú szalag alkalmazása helyett, mely futófölületet a tömlő belsejében ható húzószervek létesítik, új. Gyakorlatilag a tömlőt tömlőszövet gyanánt készítjük, tehát két szövetből, melyek éleiken közös vetülékfonalak segélyével függnek össze és melyek a kettős bársonyszövetek módjára égési:, szélességükben és hosszúságukban a bolyhfonalak, azaz a kettős bársonyszövet flórja közvetítésével vannak egymással összekötve. Ezen egyszerű kettős bársonyszöveltömlő alapszövetét légmentesen impregnáljuk, mikor is a tömlő kis falvastagsága dacára oly nagy belső nyomásnak képes ellenállni, melynek csak a bolyhfonalak sűrűsége és szilárdsága szab határt. Egy ilyen szövet levegővel, vagy valamely más anyaggal, illetőleg valamely komprimálható masszával megtöltve, párnát, matracot alkot, mely eddig nem volt ismeretes. A szövet a legkülönbözőbb ipari területeken nyerhet alkalmazást és ezért a szabadalmi oltalmat nem kívánjuk pusztán a pneumatikus keréktalpakra korlátozni. E tömlőszövet nagyobb magassága esetén az alapszövet, a külső fal feszültsége igen nagy, miért is több alapszövetet rendezünk el, metyek úgy, mint előbb, éleiken közös vetülékfonalak, egész szélességük és hosszúságuk mentén pedig bolyhfonalak közvetítésével függnek egymással össze. Ezáltal többszörös, kettős bársony szövettömlő keletkezik. Ilyen tömlő, melynél vízszintesen elrendezett húzószervek sugárirányban elrendezettekkel állnak összeköttetésben, melyek a falakra ható belső nyomásokat fölfogják, eddig nem volt ismeretes. Egyáltalában új a pneumatikus keréktalpaknál a tömlő belsejében húzószervek elrendezése, melyek a tömlő falaival textilteknikai úton vannak összekötve, tehát pl. össze vannak szőve, fonva vagy kötszőve. A hosszirányú feszültségeket fölfogó húzószerveket a kerékkoszorúfalba célszerűen úgy szőjjük be, hogy a külső oldalon ne nyúljanak ki és az impregnáló réteget át ne metszhessék. Az ilyen húzószervek, pl. drótok elrendezése a kerékkoszorú oldalán, tömör gumikeréktalpaknál ismeretes ugyan már, légtömlőknél azonban új. A tömlő koszorúfalának húzásnak ellenálló gyűrűvé való ezen kiképzése célszerű eszközt szolgáltat a tömlőnek a keréken súrlódás útján való fogvatartására. A tömlőt a kerékre fölszorítjuk vagy a kerékkoszorú egy részét szorítjuk alkalmas eszközök segélyével a tömlő koszorúfalára. Sérülések elkerülése céljából a hengeres futófölületre szalagot vagy szíjat erősíthetünk vagy a tömlőt oly köpennyel látjuk el, melynek alakja és működése az eddig alkalmazott összes köpenyektől különbözik.