65851. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramnak egyenárammá és egyenáramnak váltakozó árammá való átalakítására

portok meg vannak erősítve, együtt forognak. Az (54) és (56) kefék, ép úgy az (55) és (57) kefék is vezetően vannak egymással összekötve, mimellelt az összekötő vezetékekbe (66, 67) ellenállásokat iktathatunk be (9. ábra). A föntebbickből láthatjuk, hogy az (54, •56) és (57) kefék az egymással vezetően összekötött szegmenscsoportokon csúsznak, mimellett a kefék úgy vannak egymás között elrendezve, hogy az (56) kefe röviddel az (54) kefe előtt jön egy meghatározott szegmenscsuporttal kontaktusba, míg az (57) keie a (39) kommutátor megfelelő szegmenscsoportjával csak akkor lép kontaktusba, miután az (54) kefe már kontaktust létesített. Az (56) kefe rendszerint szénből áll, az (54) kefe pedig jól vezető fémből és a (47) kefe ugyancsak szénből. Ily módon az áram a kontaktus zárásánál szénkefén folyik át, az áram vezetését pedig a fémkefe végzi, melynek aránylag csekély az ellenállása és a megszakításnál az áram a (47) szénkefén folyik át. Az (54) és (56) kefék közölt levő (66) ellenállás annak a szikraképződésnek csökkentésére való, mely az áramkörök zárásánál és megszakításánál esetleg fölléphet. Mint azt már föntebb említettük, a (39) kommutátor kerületi sebessége nagyobb, mint a (40) kommutátoré. Ennek folytán az áramkörök gyorsan megszakít- i tatnak, ami igen kívánatos és a szikraképződés csökkentéséhez hozzájárul. Az (54, 56) és (47) kefék kőzött különféle kapcsolások megfelelnek az (55, 57) és (48) kefék között fennálló kapcsolásoknak, miért is ezek bővebb ismertetése fölösleges. A (12) és (13) vezetékek az átalakítandó áramot az (51) és (52) kefék vezetik, melyek azt viszont a (41) és (42) gyűrűkbe vezetik, melyekből az (58, 59, 60) ós (61) szegmenescsoportokon elosztatik, ahonnan az áram a (62, 63, 64) és (65) szegmensekbe megy át. A bevezetett | áram lehet váltakozó áram, melyet egyen| árammá kell átalakítani, vagy pedig | egyenáram, mely váltakozó árammá alakítandó át. Az átalakított áram a különböző (14) és (15) vezetékekből távozik, melyek azon áramkörhöz vezetnek, mely az átalakított áramot fölveszi. Az imént leírt géppel kapcsolatban ép úgy alkalmazunk kondenzátorokat, mint azt föntebb leírtuk és ezek hasonló módon a váltakozó, illetve egyenáramú áramkörhöz vannak csatlakoztatva. Némely esetben célszerű ha változtatható ellenállást iktatunk be a (14) és (15) vezetékekhez csatlakozó kondenzátoráramkörökbe. Ily ellenállást látunk a 9. ábrán (68) és (69)-nél. Az áramnak átalakítása azon alakból, melyben az a gépbe bevezettetik, a kívápt alakra ugyanoly módon történik, mint azt föntebb leírtuk, csakhogy az áramkörök itt a kisebb kommutátorokon záratnak, a nagyobb kommutátoron pedig megszakíttatnak. Világos, hogy a leírt gépeknél az átalakítandó áramot vagy kefék által vezetjük a kommutátorokba és az átalakított áramot a gyűrűk szedik le, mint az az 1—4. ábrán látható gépeknél történik, vagy pedig az áramot a gyűrűkön vezetjük be és az átalakított áramot a kommutátoron csúszó kefék szedik le. SZABADALMI IGÉNYEK. i 1. Berendezés váltakozó áramnak egyenárammá és viszont való átalakítására, jellemezve az egyenáramú és váltakozó áramú áramkörrel összekötött, a két áfamkör pólusait fölváltva egymással kapcsoló áramátalakító valamint egy kapacitást tartalmazó áramkör által, mely a két áramkör együttműködő oldatait vagy vezetékeit közvetlenül összeköti akkor, amikor az átalakító a két áramkör összeköttetéseit megszakítja. .2 Áramátalakító az 1. igényben védett berendezéshez, jellemezve egymástól