65851. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramnak egyenárammá és egyenáramnak váltakozó árammá való átalakítására

portok meg vannak erősítve, együtt fo­rognak. Az (54) és (56) kefék, ép úgy az (55) és (57) kefék is vezetően vannak egymás­sal összekötve, mimellelt az összekötő vezetékekbe (66, 67) ellenállásokat iktat­hatunk be (9. ábra). A föntebbickből láthatjuk, hogy az (54, •56) és (57) kefék az egymással vezetően összekötött szegmenscsoportokon csúsz­nak, mimellett a kefék úgy vannak egy­más között elrendezve, hogy az (56) kefe röviddel az (54) kefe előtt jön egy meg­határozott szegmenscsuporttal kontak­tusba, míg az (57) keie a (39) kommutá­tor megfelelő szegmenscsoportjával csak akkor lép kontaktusba, miután az (54) kefe már kontaktust létesített. Az (56) kefe rendszerint szénből áll, az (54) kefe pedig jól vezető fémből és a (47) kefe ugyancsak szénből. Ily módon az áram a kontaktus zárásánál szénke­fén folyik át, az áram vezetését pedig a fémkefe végzi, melynek aránylag csekély az ellenállása és a megszakításnál az áram a (47) szénkefén folyik át. Az (54) és (56) kefék közölt levő (66) ellenállás annak a szikraképződésnek csökkentésére való, mely az áramkörök zárásánál és megszakításánál esetleg föl­léphet. Mint azt már föntebb említettük, a (39) kommutátor kerületi sebessége na­gyobb, mint a (40) kommutátoré. Ennek folytán az áramkörök gyorsan megszakít- i tatnak, ami igen kívánatos és a szikra­képződés csökkentéséhez hozzájárul. Az (54, 56) és (47) kefék kőzött külön­féle kapcsolások megfelelnek az (55, 57) és (48) kefék között fennálló kapcsolá­soknak, miért is ezek bővebb ismerte­tése fölösleges. A (12) és (13) vezetékek az átalakítandó áramot az (51) és (52) kefék vezetik, melyek azt viszont a (41) és (42) gyű­rűkbe vezetik, melyekből az (58, 59, 60) ós (61) szegmenescsoportokon elosztatik, ahonnan az áram a (62, 63, 64) és (65) szegmensekbe megy át. A bevezetett | áram lehet váltakozó áram, melyet egyen­| árammá kell átalakítani, vagy pedig | egyenáram, mely váltakozó árammá ala­kítandó át. Az átalakított áram a különböző (14) és (15) vezetékekből távozik, melyek azon áramkörhöz vezetnek, mely az átalakí­tott áramot fölveszi. Az imént leírt géppel kapcsolatban ép úgy alkalmazunk kondenzátorokat, mint azt föntebb leírtuk és ezek hasonló mó­don a váltakozó, illetve egyenáramú áram­körhöz vannak csatlakoztatva. Némely esetben célszerű ha változtat­ható ellenállást iktatunk be a (14) és (15) ve­zetékekhez csatlakozó kondenzátoráram­körökbe. Ily ellenállást látunk a 9. áb­rán (68) és (69)-nél. Az áramnak átalakítása azon alakból, melyben az a gépbe bevezettetik, a kí­vápt alakra ugyanoly módon történik, mint azt föntebb leírtuk, csakhogy az áramkörök itt a kisebb kommutátorokon záratnak, a nagyobb kommutátoron pe­dig megszakíttatnak. Világos, hogy a leírt gépeknél az át­alakítandó áramot vagy kefék által ve­zetjük a kommutátorokba és az átalakí­tott áramot a gyűrűk szedik le, mint az az 1—4. ábrán látható gépeknél történik, vagy pedig az áramot a gyűrűkön ve­zetjük be és az átalakított áramot a kom­mutátoron csúszó kefék szedik le. SZABADALMI IGÉNYEK. i 1. Berendezés váltakozó áramnak egyen­árammá és viszont való átalakítására, jellemezve az egyenáramú és válta­kozó áramú áramkörrel összekötött, a két áfamkör pólusait fölváltva egy­mással kapcsoló áramátalakító vala­mint egy kapacitást tartalmazó áram­kör által, mely a két áramkör együtt­működő oldatait vagy vezetékeit köz­vetlenül összeköti akkor, amikor az átalakító a két áramkör összekötteté­seit megszakítja. .2 Áramátalakító az 1. igényben védett berendezéshez, jellemezve egymástól

Next

/
Oldalképek
Tartalom