65555. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogtechnikai célokra szolgáló gipszlenyomatok előállítására
_____ Megjelent 1914. évi október hó 36-ári. KIR. MAGY. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 65555. szám. I V/h/l. OSZTÁLY. Eljárás fogtechnikai czélokra szolgáló gipszlenyomatoknak előállítására. NIELSEN WILHELM FOGÁSZ BIELEFELDBEN. A bejelentés napja 1913 szeptember hó 29-ike. Elsőbbsége 1912 október hó 23-ika. Jelen találmány fogtechnikai célokra szolgáló gipszformák előállítását célzó eljárásra vonatkozik. A fogtechnikában, miként ismeretes, a száj belsejének gipszből való nyomatát akkor készítjük, ha pontos munkálatokat, pl. úgynevezett híd és más eféle munkákat kell végeznünk. A szájlenyomatok számára különösen előkészített, bizonyos e'Setekben előnyben részesítendő massza, az úgynevezett stents, pontos munkák számára nem alkalmas, mert könnyen elhúzódik. Az utóbbi okból gipszlenyomatok szükségesek. Mint ismeretes, az elkészített szájlenyomatok után, melyek a negatívot képezik, a fogazatnak vagy annak részeinek további előállítására egy pozitív gipszlenyomatot kell készíteni. Az eddigi eljárást ismeretesnek tételezve föl, egy különben más színű gipszet használunk, mint a negatívhoz használt gipszét, hogy az utóbbinak a pozitív lenyomattól való eltávolításánál azt a pozitív lenyomattól könnyebben megkülönböztessük. Különben azonban mindkét lenyomatnak gipsze egyenlő tulajdonságokkal bír, különösen folyadékok vagy más effélék általi- oldhatatlanságára és elpusztíthatatlanságára vonatkozólag. Ennek következtében a negatívot a pozitív lenyomattól eddigelé csakis darabonkint, alkalmas szerszámok segélyével elővigyázatosan lehetett eltávolítani vagy lekaparni, mimellett a legcsekélyebb ügyetlenség vagy hiba következtében a pozitív lenyomat könnyen megsérült, azonkívül ez a művelet igen hosszadalmas volt. Ezeket a hátrányokat a találmány tárgya segélyével küszöbölhetjük ki. A találmány lényege abban áll, hogy a szájlenyomatok előállítására magában véve ismeretes gipszhez annyi burgonyalisztet vagy ezzel egyenértékű anyagot adunk hozzá, — az eddigi kísérletek szerint célszerűen 4 rész gipszhez 1 rész burgonyalisztet, — hogy egyrészt a massza vízben vagy más effélében elkeverve, lenyomatok készítésére alkalmas péppé válik, lehetőleg gyorsan újra megkeményedik, száraz állapotban teljesen szilárd, hevített vízben vagy más efélében viszont, mely célszerűen forrásban tartatik, könnyen oldható. A pozitív lenyomat készítésére, miként eddig is, a megkeményedés után oldhatatlan gipszet használjuk. Ha tehát a két egymásra öntött, célszerűen és ismeretes módon vízüveg által egymástól elszigetelt lenyomatokat forró vízbe helyezzük, úgy a negatív lenyomat az említett új hozzáadagolt anyaggal teljesen és néhány perc alatt