65433. lajstromszámú szabadalom • Váll-gépfegyver

tényt a (4) töltényhevederből kibúzza. Az el- • Bütött töltény hüvelyének a (6) köpenyben ismert módon csúszhatóan ágyazott (5) esőből való kihúzására a záron elrendezett (7) kihúzókarmok szolgálnak. A zár mellső folületén a (8) töltényvezető léc^van elrendezve, mely lefelé a (z) karomhoz csatlakozik. A (C) szekrény fenekében van az üres hüvelyek (cl) kibocsátónyílása elrendezve. Tegyük föl, hogy a töltényheveder be van húzva a továbbítóba, melyben már egy töltény fekszik s a nyugalmi vagy záróhelyzetbe előre mozgott zár a továbbítóban nyugvó s a rugalmasan ágyazott (v) kilökőhöz támaszkodó töltény szélét a (z) karommal megfogta (2a. ábra). Ha most a töltőemelőt amennyire csak lehet hátrafordítjuk, akkor e töltényt a hevederből és a továbbítóból kihúzzuk. A zár hátramozgásakor az (y) horonyvezeték révén az (x) emelő mellső vége is előbb lassan majd gyorsan lefordíttatik, miközben az (xl) kampó a kihúzott töltényt egyrészt á (v) kilökő, másrészt a (z) karom és (8) vezetőléc között a csőaxis szintjéig letolja, mely helyzetben a töltény a 7 kihúzókarmok által rögzíttetik. (4. ábra). A töltény letolásakor feneke a rúgósan ágyazott (v) kilökőt (6. ós 7. ábra) annyira tolja vissza a závárzattokba, hogy (vl) kimetszése kikerül az (x2) csap útjából úgy, hogy ez utóbbi az (xl) kampó lelengésekor nem foghat a (vl) kimetszésbe. Ha már most a závárzat újra előremozog, a töltényt ismert módon a csőbe, ezt pedig a lövőhelyzetbe előre tolja s előmozgása közben az (x) emelő (xí) kampóját a fölső helyzetbe lendíti. Ha a zár a záróhelyzetbe jutott a (z) karom a továbbítóban lévő új töltény fenekét fogja meg, mimellett e töltény a kilökőt hátratolt helyzetben tartja. Ekkor tehát a csőben töltény van, a továbbítóban lévő töltényt a závárzat megfogta s az ütőszög föl van vonva (3. ábra). A gépfegyver tehát meg van töltve és lövésre kész s ismert módon használható egyes vagy sortüzelésre. A lövés leadása után a hátracsúszó závárzat az üres hüvelyt a csőből s az új hüvelyt a továbbítóból kihúzza. Az eközben újra leforduló (xl) kampó ezen új töltényt megint letolja a cső szintjébe s ennek révén a kihúzott ürea hüvelyt a 7 karmok között lefelé kiszorítja s a (cl) nyíláson át kidobja. Ha a továbbítóban a tölténytáplálás megszűnt, az utolsó lövés leadása után a hátracsúszó závárzat nem húz már ki új töltényt a továbbítóból, hanem csak az utoluó üres töltényhüvelyt a csőből. A (v) kilökő ekkor már nincs hátraszorítva, hanem mellső véghelyzetében van, úgy, hogy a zár hátracsúszásakor leforduló (xl) kampó (x2) pecke befoghat a (v) kilökő (vl) kimetszésébe s ezáltal azt hirtelen letaszítja, mikor is a (v) kilökő végei a 7 karmok között tartott üres hüvelyhez ütközve azt a (cl) nyíláson kilökik. A zár reákövetkező előcsúszásakor az (x) emelő újból föllengő (xl) kampója a (v) kilökőt megint fölemeli a fölső végállásba. A szokásos szánvezetékekben vezetett tokszerű (a) závárzat (2a, 2, 4, 5, 6, 7. ábra) fölül a fölfelé nyitott vagy zárt (al) szekrénnyel van fölszerelve s ebben az (a2) "görgő van ágyazva, mely a (C) fegyverszekrény (co) födelén vezetve gördül. Ily módon a závárzat könnyen és biztosan vezettetik. Az (a) závárzat előtt (2, 8—11. ábra) az (5) cső és a (6) vizköpeny fölött elrendezett tölténytovábbító a lapos 3 tokból áll, melyen a 4 töltényheveder megy keresztül. A heveder keresztülbocsátására szolgáló harántnyílás egy (2) töltényágy alakjával bír, hogy a heveder az új töltényekkel keresztülmehessen. A (3) tok baloldalán lévő harántnyílás ellenben csak akkora, hogy az üres heveder férjen rajta át. A (3) tokban a harántnyílás fölött elrendezett (9) hevedertolattyút a csőmozgás tologatja. E célból a (3) tokban (8—11. ábra) függélyesen ágyazott (11) forgattyútengely alsó (10) forgattyúkarjának (101

) csapjával a cső (51

) harántvályatában eltolódható (10a

) szánba fölső (12) forgattyúkarjával pedig a (9) hevedertolattyú (91

) horonyvezetékébe fog. A hevedertolattyú jobb vége a rugalmas (13) menesztőemelőt hordja. A (c2

) rész által lefödött a (C) fegyver-