65407. lajstromszámú szabadalom • Belső elégésű gép
— 4 — feszültség vonala, amely az anyagnak üzem közben való tényleges igénybevételét ábrázolja. Az (1) belső oldalon ( Sx = Wx + Z) nyomófeszültség, a külső oldalon pedig (Z) és Wa feszültségek az (S2 = \V2 -j- Z) feszültséggé összegeződnek, amely, mint látható, a megengedhető (K) feszültséget jóval fölülmúlja, tehát a henger biztonságát veszélyezteti. A diagrammból kivehető továbbá az is, hogy a fő igénybevétel húzási igénybevétel, amelynek fölvételére, mint már említettük, az égési erőgépek használatos hengeranyaga [öntöttvas] egyáltalán kevésbé alkalmas. Végül még a feszültségek is nagyon egyenlőtlenül vannak a keresztmetszetben elosztva, tehát az anyagkihasználás is rossz. A 2. ábra egy a találmány szerinti belső ^légésű gép hengerében uralkodó feszültségi viszonyokat mutatja, mimellett a hengerfal egy (b) falvastagságú vékony (5) íutóhüvelyből és egy (c) vastagságú merevítőszerkezetből [(6) köpenyből] áll. A két köpeny tegye ki együttesen az 1. ábra szerinti egyszerű fal (d) vastagságát. A köpenyek egyenletesen vesznek részt azon erők fölvételében, amelyek a (p) gáznyornásból származnak. Ezen feszültségek lefolyása í(z) vonal és nagysága (Z) tehát éppen olyan, mint az 1. ábrabelieké. A vékony futóhüvely és a merevítőszerkezet között megy végbe a hűtés. A hűtőfolyadék számára való£(3) tér itt a (d) falvastagsághoz képest legyen kicsiny úgy, hogy [jobb áttekinthetőség kedvéért] a feszültségi vonalakat az egész (d) falvastagságon megszakítás nélkül keresztülfutónak tekinthetjük. Az (1) toelső oldalon fölvett meleg most már nem a, (d) utat, hanem csak a (b) Utat teszi meg. Bár a (w) hőfeszültség vonala, minthogy a futóhüvely anyaga és a hőáram intenzitása ugyanolyannak vannak föltételezve, mintáz 1. ábrán, ugyanazon a hajlásszöggel is bír, azonban kivehető, hogy a keletkező szélső feszültségek [belső W3 nyomó- és külső W4 húzófeszszültség] most már lényegesen kisebbek, mint az 1. ábránál és pedig a (b/d) viszony szerint kisebbek. Az eredő feszültségek (z-}-w) vonala a belső (1) oldalon egy (Ss = Z -)— Wj) húzófeszültséget ad, amely folyton növekedik, hogy a meleget leadó oldalon az (S* = Z -f- WJ értékét érje el. Minthogy a merevítőszerkezetben az egyes részek között nincs lényeges hőmérsékleti különbség, itt nem is lépnek föl hőfeszültségek és az eredő (z + w) feszültségi görbe ezen részén összeesik a (z) feszültségi vonallal. A diagrammból látható, hogy a henger ezen kiképzésével elérhető az, miszerint a legnagyobb föllépő igénybevétel még a megengedhető (K) feszültségen belül marad. Látható továbbá, hogy most már a feszültségek sokkal egyenletesebben vannak a keresztmetszetre szétosztva úgy, hogy jó anyagkihasználás is eléretik. A valóságban az (5) fütóhüvelyben föllépő legnagyobb feszültség még kisebb lesz, mert az előállításra való tekintettel a (6) merevítést előfeszültséggel rendezzük el úgy, hogy a valóságban a viszonyok még kedvezőbbek, mint a 2. ábrán, ahol egy előfeszultség nélkül fölfekvő merevítőköpeny van föltételezve. A találmány tárgyának további előnye most már abban áll, hogy éppen égési erőgépeknél a futóhüvelyek a káros húzási feszültségektől való további mentesítése és azoknak fokozott mérvben a merevítőszerkezetbe való átvitele eredményeződik. Minthogy ugyanis az üzemben a futóhüvely természetszerűleg mindig melegebb, mint a merevítés, ennek következtében előbbi minden irányban terjeszkedni igyekszik, azonban minthogy radiális irányú terjeszkedésében a merevítőszerkezet meggátolja, ennélfogva nyomási igénybevételre tesz szert, mely a futóhüvelyben föllépő káros húzási igénybevételeknek további csökkentését, sőt bizonyos körülmények között teljes megszüntetését is vonja maga után. A merevítőszerkezetben a futóhüvelynek kiterjesz"kedési tendenciája húzási feszültségeket idéz elő, amelyeknek fölvételére azonban a merevítőszerkezet anyaga különösen alkalmas. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett viszonyok kb. a következő adatoknak felelnek meg:
