65342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mesterséges mészkő alakzatoknak előállítására

öntjük és az (5) sajtóban sajtoljuk. Ezen sajtót a (6) szivattyú működteti. Az eljárásnak egy másik foganatosítási módjánál a keverőgépet elhagyó anyagot újból megnedvesítjük és kézzel alakítjuk vagy gipszből, enyvből, gumiból, guttaperchábQl vagy oxidált vagy kénezett olajokból készült formákba öntjük. Az ily módon alakított anyagot a (7) tolókocsin a (8) szárítókamrába és a szárításnak befejezte után a tömítetten zárható (9) kazánba szállítjuk. A (9) kazánba, a (10) ajtónak elzárása után, a (11) csövön széndioxydot vezetünk be; a széndioxydnak nyomása az alakzatok anyagának minőségétől és a kazánba behelyezett anyagnak mennyiségétől függ. A használt széndioxydot az (1) mészégetőkemence és a (12) gőzkazánnak tüzelési berendezése szolgáltatja; az ezekből jövő tisztátalan széndioxydot a (18, 19, 20) tisztítókészülékekben fertőzményeitől megtisztítjuk és a (27) gázométerben gyűjtjük össze; lehet azonban más eredetű széndioxydot is használni. A tömítetten elzárt (9) kazánban a kellő nyomást a (22) kompresszor segélyével tartjuk fön. A (9) kazánnak tömítetten elzárt belső tere a (28) csővezeték útján a (12) gőzkazánnak gőzterével van összekcíve és a (9) kazánba bevezetett gőz arra szolgál, hogy az égetett mésznek a széndioxydfölvételt megkönnyítse. A széndioxydfölvétel akkor fejeződött be, ha a (9) kazánban, a kompresszornak a kazánról való lekapcsolása után, a nyomás változatlan marad. Ekkor a kazánból a fölösleges széndioxydot, a kompresszor segélyével, a gázométerbe nyomjuk vissza, azután a tömítetten elzárt kazánt kinyitjuk, a toló* kocsikat a kazánból kihúzzuk és a "(13, 14) csiszoló és fényezőgépek elé állítjuk, amelyeknek segélyével a kocsikon lévő kész tárgyaknak csiszolását és fényezését végezzük. A fényezésnek megkönnyítésére siliciumfluor-hydrogénsavas mágnéziumot, alumíniumot vagy cinket használunk, amikor is az alakzatoknak fölületét az ezen keletkező fluorsilicátok keményebbé teszik. Ugyanezt a célt akként is lehet elérni, hogy az alakzatoknak fölületét ónoxyddal vagy óntartalmú oxyddal, oldható vagy oldhatlan ónvagy ólomsóval és oxalsavval dörzsöljük. Bizonyos üzemi viszonyok között célszerű, • ha a mészégetésnél a tüzelési berendezésekben fejlődő széndioxydot az eljárásnak foganatosításánál nem értékesítjük, mert pl. közeli más gyárakban, pl. citromsavat, borkősavat, kálciumkarbonátokból, ezeknek savak használatával történő elbontása által, más kálciumsókat előállító gyárakban, vagy oly időszakokban, amikor a folyékony szénsav iránt a kereslet csekély, széndioxydot csöppfolyósító gyárakban oly sok tiszta széndioxyd áll rendelkezésre, hogy ez a találmányt képező eljárás széndioxydszükségletének födözésére bőségesen elégséges. A mészégetés 400 —500° C. hőmérsékletnél is végezhető, mert az ily hőmérsékletnél égetett mész az eljárásnak foganatosítására még alkalmas nyers anyagot képez. A mészkőben ugyanis sok oly ásványi anyag van jelen, mely a mészégetéshez szükséges hőmérsékletnél kisebb hőmérsékletre való fölhevítésénél is átalakul oxyddá, minő pl. a cinkkarbonát és a mágnéziumkarbonát; jelen vannak ezenkívül a mészkőben oly hydroxydok, kovaföldek, melyek hydratvizüket ugyancsak a mészégetéshez szükséges hőmérsékletnél kisebb hőmérséklet mellett vesztik el. Ezek, a mészkőben jelenlévő, az égetésnél keletkezett vízmentes mágnézium-, vascink- ós mangánoxydok és az égetésnél hydratvizüktől megfosztott hydroxydok a széndioxydnak és víznek hatása alatt újból karbonátokká, hydroxydokká és kovasavhydrátokká alakulnak át, melyek kötőanyag gyanánt szerepelnek úgy, hogy az ily anyagokat tartalmazó mészkövektől égetés, fölaprítás, oltás és sajtolás útján a természetes köveknek keménységével megegyező keménységű kőtárgyak állíthatók elő akkor is, ha a mészköveknek égetése kis hőmérsékletnél történt.