65209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiritusznak időszakosan dolgozó készülékekben való rektifikálására

_ 2 — 5 részből végül 10 rész párolandó anyag lesz. Hogy tehát a feutemlített 80 rész finom szeszt meg lehessen kapni, az üstbe •összesen 110 részt kell adagolni vagy 100 rész finom szeszre átszámítva részt kell lepárolni. Ha minden hektoliter lepárolandó 96-5 térf, %-os spirituszra körülbelül 190 kg. gőzt számítunk, 1 hl. finom szesz előállításához gőz szükséges. Minthogy ezen, eddig szokásos eljárásnál a rektifikálás két részre oszlik vagy két készülékre van szükség vagy pedig oly készülékre, mely időszakonként, minden 5— 10-ik napon harmadik minőségű töltést párol le, ezeken a napokon tehát nem szolgáltat finom szeszt. Ezen munkamódnál a második minőséget mindig a nyerstermékhez adják. Ez a szeszminőség annyiban egyenértékű ugyan a nyers spirituszszal, hogy egyszeri rektifikálással finom szeszt ad, mindazonáltal ezen minőség'mindig több hozzákevert részt tartalmaz, mint a nyers spiritus. Ennek folytán egyébként azonos körülmények mellett az osszeöntött masszából nem kapható annyi finom szesz, mint amennyit a nyers spirituszból egyedül lehetne kapni. Ha a második minőséget a nyers spirituszszal teljesen egyenlővé akarnák tenni, minden párolásnál több harmadik minőséget kellene elvenni és ekkor ezen minőségből többet is kellene -lepárolni. Ezenfölül a jelenleg szokásos eljárásnál a rektifikálás hulladékanyagait, az úgynevezett étereket, valamint a kozmás olajat főkép a harmadik minőség különálló földolgozásánál kapják. Ha ezen anyagokat már az első rektifikálásnál, a nyers spiritusz lepárlásánál ugyanabban a koncentrációban akarnák megkapni, ez, ha ugyan egyáltalában sikeröl, igen nagy gázmennyiséget igényelne. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a hozzákevert anyagok mennyisége az üsttöltésben az oszlop nagy keresztmetszetéhez képest túlságosan csekély. Hogy az összes előpárlatalkatrészeket a második minőséggel együtt lehetőleg nagy koncentrációban lehessen megkapni, azokat először az oszlop fölső fenekén kellene összegyűjteni. Minthogy az előpárlat alkatrészeinek elpárologtatási együtthatója egynél mindig nagyobb, az üstből fölszálló spirituszgőzök az összes előpárlat alkatrészeket az egész oszlopon át fölfelé viszik; ezen alkatrészeket csakis a kondensator tartja föl és viszi vissza az oszlopba, de azok itt sem esnek lefelé, minthogy a fölszálló gőzök által folyton fölfelé ragadtatnak. A gőzöknek az előpárlat alkatrészeivel való telítése tehát csakis az oszlop néhány fölső tányérján következik be és ez is csak a kondensátor hatásának köszönhető, m;

g az oszlop többi része az előpárlatalkatrészek koncentrációjában nem vehet részt, minthogy az oszlop ezen tányérjain hiányzanak az előpárlatalkatrészek, melyek a fölszálló gőzöket telíthetnék. Ha az összes előpárlatalkatrészeket kis mennyiségű spirituszban akarnák koncentrálni, addig kellene várni, amig az összes előpárlatrészek az üstből ki vannak hajtva és az oszlop fölső részében összegyűltek és csak ekkor szabadna a gőzöket a hűtőbe bocsátani. Épígy az a kozmás olajmennyiség, melyet az üsttöltés tartalmazott, oly csekély, hogy ha azt a nagy keresztmetszetű oszlopban az első párolással olaj alakjában akarnák megkapni, a párolás végén a sebességet nagy mértékben csökkenteni kellene. Mindkét eljárás sok időt és gőzt igényelne. Az összes ismert időszakosan dolgozó készülékek tehát az oszlop teljesítőképességét nem használják ki • eléggé. Ha a párolás kezdetén elég előpárlatalkatrészt, a párolás végén pedig elég kozmás olajat vezetünk kívülről az oszlopba, ezen hozzákevert anyagok mennj'isége az oszlop fenekén növekszik és egyetlen műveletben, már a nyers spiritusz lepárlásánál a lehető leg-