65048. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés olajfinomítására, valamint hevítés és más efféle célokra szolgáló égési gázok előállítására

A desztillálókészülékek működésében főként a hőfokkülönbségek érvényesülnek, vagyis ha a készülék teste adott hőmérsékleten tartatik, akkor könnyen belátható, hogy a készülékbe vezetett gőzkeveréknek azok az alkatrészei, amelyeknek konden-zálási pontja a készülék hőmérséklete fölött fekszik, csöppfolyósodnak és a keverékbői kicsapódnak, míg azok az alkatrészek, amelyeknek kondenzálási pontja a készülék hőmérséklete alatt fekszik, gőzalakban maradnak és a legközelebbi desztillálókészülékbe mennek át. Könnyen belátható továbbá az is, hogy a készülékekben uralkodó nyomások a gőzök kondenzálására befolyással vannak. Az első készüléket célszerű úgy működtetni, hogy a legnehezebb kenőolajok és a viasz ülepedjenek le, míg a következő néhány készülék hőmérséklete úgy szabályozandó, hogy fokozatosan könnyebb kenőolajok váljanak ki. Például úgy járhatunk el, hogy a legkönnyebb kenőolajat, a borostyánkőszínű tengelyolajat az ötödik készülékből kapjuk. Azonban magától értetődik, hogy ezen a működési módon változtatni is lehet. Ezek szerint a kőmérsékletek és nyomások a gőznek a sorozaton való áthaladásával fokozatosan csökkennek. Miután a kenőolajokat pl. a hatodik készülék előtt a gőzkeverékből megkaptuk, ez utóbbi már csak kerezineket, naftákat, gazolinokat és más könnyebb termékeket fog tartalmazni. Föltéve, hogy a hatodik készüléknél ezen könnyebb termékek kiválasztását meg akarjuk kezdeni, akkor, mint előbb is, ezen készülék hőfokát az ötödik készülék hőfokánál valamivel alacsonyabban tartjuk, azonban magasabban, mint amelynél az összes alkatrészek, kivéve pl. a kerozint, normális körülmények között elgásosodnak. Ezen készüléknél célszerű a vízköpenyben vizet keringtetni, mivel ekkor már a hőmérsékletek alacsonyabbak lettek és kívánatos, hogy a készülék fölső részében a hőméraék könnyebben szabályozható legyen, semmint az légköri levegővel lehetséges volna. A hatodik készülékbe lépő gőzök tehát részben lecsapódnak s a nehezebb termékek az alsó részbe sülyednek és pedig normális üzem alkalmával a készülék alsó részében lévő olajba. Ezen olaj hőmérsékletét egészen közel tartjuk az elgázosodási ponthoz, míg a készülék fölső részéből jövő lecsapódott olajok valamivel hidegebbek. Ezen módszer gyakorlati alkalmazásából kitűnt, hogy a lecsapódott szénhidrogének kisebb fajsúlyú és alacsonyabb forrpontú szénhidrogénekre esnek szét. Minthogy ez a folyamat az egymásra következő desztillálókészülékekben újból ismétlődik, a könnyebb és értékesebb szénhidrogénednek rendkívül nagy mennyiségét kapjuk. Azt találtuk továbbá, hogy a hatodik készülékben lévő maradék szalmaszínű közbenső vagy gázolajból áll, mely értékes tüzelőolajat alkot és a korozinek közé sorozható. A hetedik készülékből kapott termék világos sárga színű, valódi kerozin, míg a nyolcadik és- kilencedik készülék szintén kisebb súlyú, de teljesen színtelen kerozint szolgáltat. Mint föntebb említve volt, ezen készülékek hozadéka, ha az üzem a találmány előnyös foganatosítási módja szerint történik, nem éri el a készülékekben kondenzált kerozinek mennyiségét, azonban ezen kerozinek jelentékeny része diszszociált úgy, hogy a következő készülékekben a könnyebb súlyú szénhidrogénekben való hozadék növekedik. A találmány szerinti eljárásnak igen figyelemre méltó és fontos sajátsága az, hogy a kapott termékek, főként a közbenső kenőolajoktól a legkönnyebb termékekig, tiszták és kellemes szaguak és nem igényelnek vegyi kezelést, illetve tisztítást. A talalmány további fontos jellemző sajátsága abban áll, hogy a leírt eljárással sok olyan szénhidrogéntermékeket is kapunk, amelyek vegyileg még nincsenek definiálva. Az elemezés azt mutatta, hogy ezek a termékek tiszta szénhidrogének, azonban az ilyen termékeknek ismert csoportjain kívül feküsznek. Közülök néhány nagy kereskedelmi értékkel bir. A találmánynak további fontos jellemzője az, hogy a leírt eljárással az ipari célokra használt könnyebb és értékesebb termékeknek jóval nagyobb mennyi-