65018. lajstromszámú szabadalom • Táviríatfölfogókészülék lyukgatott papírsávoknak elektromos áramlökések útján való előállítására

(27), illetőleg (28) gyűrűkön csúsznak (10. ábra). Ezek a gyűrűk külön-külön, mint ahogy a szakadozott vonallal való jelzés föltünteti, az egyik, illetőleg a másik hosszú lamellával és így a (30), illetőleg (31) rugókkal állandó vezető összeköttetésben állanak. A (32) és (33) polarizált relaisk mindegyike egy kontaktussal és egy ütközővel bír és a horgony alkalmas ferde beállításával biztosítjuk azt, hogy árammentes jelfogónál a jelfogó nyelve a kontaktuson feküdjék. Az (a) tengellyel közvetlenül kapcsolt mellékáramkörű (b) elektromotor gerjesztő tekercselése (34)-el, a forgórész tekercselése (35)-el, az indító ellenállás (36)-al, a mótor áramforrása (37)-el van jelölve. A (38) és (39) árammutatók vagy milliatópetmérők vagy tantállámpák. A (40, 41) és (42) ellenállások közül az utóbbi kézzel szabályozható. Ha minden rendben megy, úgy a pozitív áramlökés érkezésé pillanatában a (29) rúgó a rövid szigetelt lamelladarabon fekszik és a (12) relais nyelve a (18) kontaktussal érintkezik. Világos, hogy a (d) nyúlványnak ebben a pillanatban még nem szabad a görgőjével érintkezésbe jutnia, csak az (ó) darabnak működésképes helyzetbe való hozatala után, mert különben nem lenne lehetséges az (o) darab beállítása. Mivel sem az elküldőkészül ék teljesen szabályszerű működésében, sem a fölfogókészülék motorának teljesen állandó fordulatszámában ném bízhatunk, az (o) darabnak a (d) nyúlvány megérkezte előtti helyes beállítását azáltal érjük el a legnagyobb biztonsággal, hogy a (d) nyúlványt félfordulattal visszahelyezzük, azaz a (c) tárcsát úgy erősítjük a mótor tengelyére, hogy a pozitiv áramlökés megérkezési pillanata után egy félfordulatot kell leírnia, a (d) nyúlvány működésbe hozatala, céljából. Az (e) és (f) nyúlványok természetesen szintén megfelelően vannak elforgatva. A gyakorlatban körülbelül 1/7 lóerős mótort használunk. Ha a szinkronizmus závartatik, úgy ez azt eredményezi, hogy a (29) kontaktusrúgó a pozitiv áramlökés pillanatában vagy a (30) vagy a (31) kontaktusrúgóval áll összeköttetésben aszerint, hogy a mótor lassabban vagy gyorsabban fut. Föltéve, hogy a mótor kissé lassabban fut, úgy a helyi pozitiv áramlökés a (13) kondenzátort töltő (14) telepből részben a (29, 30) rugókon és a (32) relaisn megy keresztül. Ezáltal a relais nyelve pillanatnyilag kontaktusától eltávolodik, az eddig rövidre zárt (40) ellenállást és (38) árammutatót bekapcsolja, amely a motornak rövid ideig tartó fordulatszámnövekedését okozza, mivel a (40) ellenállás a mellékáramkörrel sorban van kapcsolva. Ellenben ha a mótor kissé gyorsabban fut, a pozitiv áramlökés érkeztekor a (29) rúgó a (31) rúgóval kerül összeköttetésbe és hasonló módon hozza működésbe a (53) relaist, mely a (41) ellenállás és a (39) áramiputató rövidzárlatát átmenetileg megszünteti, miáltal az, ellenállás a forgórész áramkörébe iktattatik. A (38) és (39) árammutatókon megfigyelhetjük, hogy a mótor lassú vagy gyors forgásra bír hajlandósággal aszerint, hogy az egyik vagy a másik árammutató mutatja gyakrabban az áramáthaladást. Ennek alapján a mótort a (42) ellenállás segélyével beszabályozhatjuk, amely ellenállás a rajz szerint állandóan a mellékáramkörbe vagy esetleg a főáramkörbe van bekapcsolva. Ebből látható, hogy a jelzőáramlökések által irányított, ezektől különálló helyi áramok keringenek a vezetékben, mely áramok a szinkronizmust fönntartják. Az itt leirt vázlaton a pozitiv áramlökések tartják fönn a szinkronizmust, de semmisem áll az útjában annak, hogy negatív áramlökésekkel vagy mindkettővel érjük el ezt a célt, mely utóbbi esetben két 10. ábra szerint tárcsát és a két szabályozó relais helyett négy szabályozó relaist kell alkalmazni. Végül megjegyezzük, hogy hasonló rendszer az úgynevezett reverzálórendszernél használható, amelynél pl. a pozitiv áramlökés pontot, a negativáramlökés