65016. lajstromszámú szabadalom • Javítások gázosítókon
szóban forgó találmány elsősorban vonatkozik. Mert ha különböző fajtájú tüzelőanyaggal is táplálnánk valamely olyajn gázosítót, amelynek több kibocsátó vagy porlasztó eleme a szívással szemben azonos módon viselkedik, a sebesség növekedésével mindegyik folyadékból ugyanolyan arányban növekednék a fogyasztás. A találmány szerint ellenben a két fajta tüzelőanyag fogyasztása ellentett értelemben változik akként, hogy a drága tüzelőanyagból mindig kisebb és kisebb mennyiség fogy, olyan arányban, mint ahogy az egész tüzelőanyag-fogyasztás növekedik. A mellékelt rajz példaképen a találmánynak különféle alkalmazási módjait tünteti föl olyan gázosítókon, amelyeknek többszörös kibocsátó vagy porlasztó elemeinek anyagszolgáltatása önműködőlég ellentett értelemben változik a mótor sebességének változásai szerint. Az 1. ábra a találmánynak alkalmazását a 39876. sz. szabadalommal védett gázosítóra tünteti föl. A gázosítót két különböző folyékony tüzelőanyaggal tápláljuk. Az (1) tartály, amelyben a folyadék fölszínét valamely isimert berendezés révén állandó magasságon tartjuk, az (5) fojtószelep alatt a (4) szívóvezeték közepébe torkolló (3) porlasztó fúvókát táplálja a (2) vezetéken át. Ez a (3) fúvóka egy (6) csőtoldaton kap levegőt és annál több folyékony tüzelőanyagot szolgáltat, minél erősebb a szívás, azaz minél nagyobb a mótor sebessége. A találmány értelmében ez a fúvóka sűrű és olcsó tüzelőanyaggal táplálandó, tehát az (1) tartályt ilyen anyaggal töltjük meg. Egy második, kis fajsúlyú tüzelőanyaggal töltött (7) tartály a szabad levegővel közlekedő (9) csatornát táplálja. Ebből két sugárkévében áramlik ki a tüzelőanyag, amelyek közül az egyik állandóan működik, a másik ellenben csak időszakonikint. A (9) csatorna belsejébe egy (8) csö merül, amely az (5) fojtószélep szomszédságában torkol a (4) szívóvezetékbe. A (9) csatornát továbbá a (12) vezeték a (3) fúvókát körülvevő gyűrűkeresztmetszetű (13) fúvókával köti össze. A (7) tartályból az időegység alatt állandó mennyiségű tüzelőanyag ömlik a (9) csatornába. Amidőn a fojtószelep nyitva van és a mótor jár, ebből az állandó folyadékmennyiségből annál kevesebb jut egyszeri töltésre, minél nagyobb a sebesség, míg a (3) fúvóka ellenkezőleg minden egyes töltéshez annál több tüzelőanyaggal járúl, minél erősebb a szívás. Ezt az elosztást a mótor önműködőlég végzi a sebességének megfe'lőleg; minél nagyobb az egész fogyasztása, annál több nehéz és annál kevesebb könnyű tüzelőanyagot fogyaszt el. A (8) cső, amely nem ér le a (9) csatorna fenekéig, csakis indításkor, vagy igen lassú járásnál működik. A 2—7. ábrákon föltüntetett vázlatom kon a találmánynak alkalmazása különféle tipusú gázosítókra látható. A 2. ábrán vázolt berendezés ugyanazon elven alapul, mint az éppen leírt szerkezet. Az azonos számok ugyanazokat az elemeket jelzik. A (9) csatorna táplálta gyűrűkeresztmetszetű fúvóka mellőzve van úgy, hogy a csatorna itt csak az indításkor és lassított járatnál szereplő (8) csövet táplálja. Az előbbi szerkezethez képest újítás az, hogy a levegő nem juthat egészen szabadon a (9) csőbe, hanem csak a fojtó hatású (10) nyílásokon. Ennek eredményekép a (9) csőbe az időegységben beömlő tüzelőanyag menynyisége nem állandó többé, hanem változik azon ellenállás szerint, amellyel a levegőnek meg kell küzdenie, hogy a (10) nyílásokon bejuthasson, s amely ellenállás nemcsak a nyílások nagyságától, hanem a depressziótól is függ. A 3. ábra szerint a nehéz tüzelőanyagot tartalmazó (1) tartály táplálta (3) fúvóka egy (91 ) cső alsó végén foglal helyet, amely egy vagy több (10') nyíláson a szabad levegővel közlekedik és a (4) szívóvezeték közepébe nyílik. A lassú járásnál és indításkor működő (8) csőt a könnyű tüzelőanyagot tartalmazó (7) tartály táplálja.
